You are the reason for everything

15. fejezet

Collins szemszöge

Az egyik haverom elhívott egy buliba amit London egyik gazdag gyereke tart, nem hagyhattam ki. Az ilyen bulik mindig jól sülnek el.Álltalába ilyenkor  a sárga földig leiszom magam és megfektetek egy jó csajt. Gondolom most sem lesz máshogyan.

Megérkeztűnk egy fehér házhoz, páran a parkolóba cigiztek ,csókolóztak vagy a pia miatt hánytak. Igazán romantikus mondhatom. Undorfogott el a látvanytol ezért minel elöbb bementem a házba.
Amint megérkeztem levettettem magam a kanapéra és a haverjaimmal beszélgettem. Egy elég jó csaj jött a társaságunkba, meg is volt a kiszemeltem arra az éjszakara. Nem kellett fél óra se de már a csaj az ölembe volt.

- Gyerekek mi lenne ha felelsz vagy merszeznénk!
Szólt fel Dean az eggyik haverom.

- Nem lehetsz ennyire gyerekes!- nevettem.
- Tesó én nem a simára gondoltam. Vagy válaszolsz és csinálod a feladatot vagy vetkőzöl.
- Ez tetszik.- már bele is gondoltam milyen feladatokat fogok kiadni a társaságnak.
- Nekem is- nyávogott a mellettem lévő csaj. Mire én csak szememet forgattam.

A játék haladt. A fél társaságon már nem volt ruha. Nincs nagyon olyan amit nem csinálnék meg szóval minden rajtam volt. Az én köröm jött és tudtam kit kell kihívnom.

- Eliza felelsz vagy mersz? - néztem a mellettem lévő szép barna szemű lányra.

- Merek! - láttam rajta hogy mit akar..túl ismerős volt ezzel kapcsolatba de minden ezzel kapcsolatba. Ajkaimat páztászta, alíg bírta vissza tartani magát.

- Csókoj meg.- nem hezitált túl sokat rámvetette magát. Más srácok már meghaltak volna a boldogságtól egy ilyen csaj miatt de nekem ez mindennapi.Nem vagyok az a kapcsolatos típus. Nincs semmi izgalom ezekbe a lányokba. Mondok 1-2 szép szót és már lent van a bugyijuk.
Ajkaink mozoktak egymással de nem éreztem azt a tüzet. Hope óta senkinél. Elég ügyetlen volt de volt benne valami.

Nem kellett sok elváltam tőle. Kicsit meglepődott arcot vágot de kicsít sem érdekelt. Mentek tovább a körök és meguntam ezért kerestem valami alkoholt. A felesek csak úgy csúsztak le. Már alig bírtam járni itt tudtam hogy lépni akarok minnél elöbb a buliból. Már a bejárati ajtonal áltam amikor megláttam a táncolni egy csajt. Nem mást mint Hope-ot. Mit keres ő itt? Az ilyen jó kislányok mint ő utaljak az ilyen helyeket. Hezitáltam hogy oda menjek e hozza.Valami azt súgta ne tegyem ezért kiindultam. Vissza pillantottam a lányra és láttam hogy valami srác oda szorítja a falhoz és ő ehhez nem reagál semmit. Talán a barátja? Ezt miért nem mondta? Bár nem igazán érdekelt volna. Aki bejön azt megszerzem. Ő sem lesz máshogyan kár hogy csak egy csókig jutottunk.

Valamit a fiú dumált neki és egyszercsak megcsókolta. Megcsókolta! Ami az enyém nem veheti el senki. Gyors léptekkel közeledtem feléjük, egy nagy ütés mértem a fiúra de ez nem volt elég hogy kitötsem a dühömet ezért még folytattam. Hope megragadta a karom és próbált lerángatni "barátjáról". Rátekintettem Hope-ra és láttam kétségbe esett arcat. És csak sikított hogy engedjem. Az emberek is kezdtek körénk gyűlni.Abbahagytam a fiú ütlegelést. Felsegítette a srácot és felém fordúlt.
- Mi a jó istent műveltél te idióta. Még is mi bajod van?
- Ami az enyém az enyém is marad.
- Te mi a francról beszélsz?
- Rólad.-elég érzelem mentesre sikerült ez a kijelentés.

- Mivan? Komolyan mondom nem vagy normalis Collins. Szakadjál le rólam. Nem fogod fel hogy ez rohadtúl nem normális? Nem sokára testverek leszünk.

- Múltkor még nem panaszkodtál. Te bámultál annyira én csak tettem amit tennem kellett.
Egy igen csak nagy pofon csattant arcomon.
- Többet ne érj hozzám és hozzám se szólj.- fogta meg a fiú kezét és elmentek. Egy kis csalódottságot éreztem de nem tudom miért. Ő is csak egy csaj a sok közül,találok nála jobbat is. De teszek róla hogy ne legyenek ezzel a nyomival túl boldogok. Velem senki nem beszélhet és bánhat így.

Sziasztok! Tudom kicsít rövid lett ez a rész, de remélem tetszett azért, ha igen szavazzatok és kommenteljetek! Puszi~D💕