You are the reason for everything

16. fejezet

Hétfő reggel:

2 nap telt el a buli óta. Ethan nem is hívott nem is írt. A legszívesebben megfolytottam volna Collinsot. Tönkretett mindent pedig őszintén kedvelem Ethant. Még talán lehetett is volna valami de mindent elkelett rontania. De még is miért? Nem kezelhet úgy mint egy tárgyat. Egy igazi szívtelen segfej aki csak játszani akart az érzeseimmel és sajnos voltam olyan naív hogy hagytam magam. Ha nem segitettem volna neki aznap nem itt tartanank...

Ma van az utolsó nap a suliba. Halá istennek most 3 hónapig nem kell betennem ide a lábam. Kevesebb stressz és több idő a jobb dolgokra.

Bementem a termünkbe és Ethan helyét üresen találtam. Gondolhattam volna. Ezek utan én sem szívesen lennek a közelemben. Arral lettem figyelmes hogy hátúról megölel valaki.Megörültem hogy hátha ő az de csak Dusty volt. Persze neki is örültem de na értitek.

- Szia Picur. Nem is nagyon láttalak a buliba, csak nem romantikáztál valakivel?- kaján vigyor ült Dusty arcán.
- Nem lett túl jó vége a bulinak.- tettem le a tankönyveimet a padra,

- Ez meg hogy érted?- felhúzta szemöldökét és csak bámúlt.

- Ethan megcsókolt és ezután jött a baj.
- Mi féle baj? Nem csókolt  jól a kis franciánk pedig tudod...

- Nem semmi ilyesmi csak jött Collins....

- Collins? A mostoha testvéred? Már így védi a kis hugát minden fiútol-mosolygott. A hug szó hallatan összeszorúlt a gyomorom pedig tudtam hogy ennek kéne a normalis szónak lenni.

- Nem éppen...pár hete volt köztünk néhány dolog Collinsal és azt hiszem féltékeny volt vagy nem is tudom....

-  És ezt nekem eddig miért nem mesélted?! Ez őszintén kicsit beteg de minden részletre kivásncsi va....

- Jó reggelt gyerekek.- jött be az irodalom tanár most előszőr komolyan mondom kicsattanok örömomben az időzítes miatt.

Az órak iszonyat lassan de elteltek. Minden óran tanultunk amit őszintén nem értettem. Utolsó nap! De mindegy nem igazán figyeltem eggyik óran se. Kiderült hogy Dustynak sem válaszolt Eathen. Kezdek kicsit aggódni. Dusty nem hagyott békén Collinsal kapcsolatba ezért szünetekben csak a közös dolgainkról meséltemneki amit őszintén nagyon izgatottan fogadott.

Beléptem a házba és meglepetésemre egy csomó cucc hevert a földön táskákba. Utaznák valahova? Vagy anya megy üzleti utra? Ledobtam a cipőm és a táskammal indultam fel a lepcsőn mikor megpillantottam valakit a nappaliba. Collins!? Keszűltem felszaladni a lepcsőn hogy ne vegyen észre de valaki szólitotta a nevem.

- Hope!- nem más mint anya volt.- Hope kicsim gyere le kérlek.- persze hogy lehív ez olyan eggyértelmű volt hogy az élet nem ilyen kegyes.

- I-itt vagyok- motyogtam. Amint meglátott Collins kajanul elkezdett mosolyogni. Úgy letöröltem volna azt egy pofonnal de itt vannak a szülők.

- Híreink vannak.- mondta Louis komoran.- Collins anyja az éjjel meghalt.- nem kelett többet mondani, tudtam ez után mi fog következni

- S-sajnalom-probáltam ránézni Collinsra de egyszerűen nem ment.

- Anyáddal és Collinsal úgy döntöttünk hogy eladjuk a régi házukat és Collins ide költözik hozzánk.- alíg bírtam ki hogy nem mondjam"hahó ez nem jó ötlet mert csak tönkre teszi az életemet", de nem teherek  ez ellen semmit. Bisztos vagyok benne hogy már eltervezte az egészet.- remélem eggyet értesz velünk. Tudod még nem maradhat egyedül.

-Igen, persze.- elpillantottam Collinsra akinek ördögi vigyor űlt az arcán. Az istenért 19 éves miért ne tudna egyedűl lakni?! Tudtam miért eggyezett ebbe bele, hogy kínozzon különben esze ágában sem lett volna hogy ideköltözzön.

Collins szemszöge:

Vissza emlékezés: A haverjaimmal jártuk az utcákat és közbe vedeltük sőrt igazán jó elfoglaltság tudom. Már nem voltam teljesen józan. Felindulásból odavagtam a sörösüvegemet a betonfalnak. Az üvegdarabokat figyeltem ahogy elrepültek mindenfelé. Ekkor csengett a telefonom és láttam hogy anyám dokia az. Összeszedtem minden erőm hogy normalisan tudjak legalább vele beszélni.

- Haló- szóltam bele a telefonba.

- Jó estét Mr Jay. Az anyja miatt hívom. Borzalmas hírekkel szolgálunk. Az anya szíve leált és már nem tuttuk újra éleszteni. Őszinte részvétünk Mr Jay.

Egy hang nélkül kinyomtam a telefonom és azt is a falhoz vagtam. Ugyan úgy tőrt szét mint az üveg. Nem tudtam felfogni mit mondott. Ezt nem lehetett. Összerogytam a földön és könnyek csordúltak ki a szememből. A haverjaim ilyedt arcot vagtak. Még sosem láttak sírni így tudtak hogy valami kurvára nincs rendben. Mielött kérdezni tudtak volna feláltam és otthagytam őket leszarva miket üvoltöznek utánam. Bementem a házba ahol felnőttem az anyámmal. Nem maradhattam itt minden ráemlékeztetett. Fogtam az othoni telefont és tarcsáztam apámat. Nem érdekelt hogy hajnali 2 volt.

- Szia Collins. Miért hívsz ilyenkor?- kerdezte fáradt, rekettes hangon.

- Anya miatt. Meghalt.- pár másodperc csendet lehetett hallani, tudtam őt is lesokkolta.
- Fiam iszonyatosan sajnálom...

- Lenne egy kéresem.-nem voltam kíváncsi a sajnálkozására mivel tudtam ő ezt nem gondolja komolyan.

- Mi lenne?-kédezte csodálkozva.

-Hadd költözzek hozzátok....-biztos
bénán hangozhatott azok után hogy mennyiszer üvöltöztem vele ez ügybe ,de most nem igazán volt más választásom mert becsavarodtam volna ebben a házban.

- Hát végre te hozod fel. Persze hogy ideköltözhetsz. Holnap áthozzuk a cuccaidat. Rendben fiam?- ugy beszélt velem mint egy öt évessel és halottam hangjába hogy mosolyog.

- Rendben...- végre teljesült az álma.

Sziasztok babák! Tudom azt igértem hogy nyáron sok rész lesz de őszintén nem volt semmi ötletem a folytatáshoz, de most itt az új rész és holnap hozom a folytatást. A mai kicsít lapos lett de remélem tetszik. Ha igen akkor nyomj⭐ és kommentelj. Puszii~D💕