Csütörtök van. Fél kilenc. Zivatar.
Dühösen, toporzékolva ront be,
Mint egy hívatlan vendég.
Meg van sértődve.
Sikít, tör, zúz — féltékeny.
Jéggyöngyöket vág az ablakomnak.
Azt hajtogatja csak, hogy elárultam,
Megcsaltam. Meg akar ölni.
Apró pisztolyt szorít vékony, vörös ujjai között.
Vicsorít, majd lő: Egyszer, Kétszer, Háromszor.
Szerencsém, hogy borzalmasan céloz.
Csak bámulom.
Az ablakréseken keresztül lábujjaimra fúj a hideg.
Nyugalomban szemlélem hisztériáját.
Ordít, de nem bánthat.
2019.06.20.
YOU ARE READING
Kicsi Némó
PoetryVégsősoron választhatsz: Nagy művész leszel vagy jó ember. Még nem döntöttem. A "Fáradt vagyok" egyfajta folytatása. Többnyire szabadverseket, monológokat és a szívemet tartalmazza. 2019. JAN. 1. - 2020. SZEPT. 10. festmény: Önarckép a festés allegó...
