A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mel! El fogsz késni-Ébresztgettem az iskolába induló lányt -Még öt perc-Húzta fel jobban a fehér takaróját -23 perce ezt mondogatod. Nincs több öt perc különben elkésel, bár már így sem lesz időd semmire-Tekintettem az órámra -Nem akarok menni-Dörmögte, majd egy szájhúzás keretében nagy nehezen felült az ágyában -Tudod, hogy nem vehetlek ki! Anya kinyírna érte és nem hiszem, hogy az utóbbi matek kettes után kéne hiányoznod -De ma nem is lesz matek-Dörzsölte meg arcát nyűgösen -Kapsz 15 percet, szedd össze magad. Már hat óra ötvenöt van. Nekem hétre kellett volna mennem-Veregettem meg lábait, majd kisétáltam a szobájából, hogy én is felöltözzem, illetve reggelit csomagoljak neki.
Mivel ma nem lesz egy egyszerű napom, így valami kényelmes mellett kellett döntenem. Ennek tudatában egy fekete egybe ruhát vettem fel, minek nadrágrészi kissé lengék voltak. Ehhez párosítottam egy világos barna körömcipőt és kikészítettem induláshoz az ehhez színben passzoló szövetkabátomat is. Hajamat pedig mint mindig, most is egy felül két oldalra zselézett, alsó kontyba tettem. Reggeli készítéshez a konyhába siettem ahol szembe találtam magam Tamással, ki egy egyszerű fekete öltönyt viselt ugyan olyan színű nadrággal és fehér inggel, füléből pedig az adóvevője lógott ki. -Jó reggelt!-Köszöntöttem, majd a pulthoz siettem-Kér valamit reggelire? Szívesen csomagolok magának is-Mondtam míg kapkodva előkerestem Menodóra reggelijéhez szükséges hozzávalókat -Jó az amit neki is készít-Intett fél kézzel felém -Jól aludt?-Érdeklődtem, miközben megkentem a szendvicseket -Természetesen. Jobban mint otthon-Biccentett, majd tekintetét ismét a telefonjának szentelte -Ennek örülök. Menodóra!-Kiabáltam hangosan, hogy a lány siessen egy kicsit, mire pont kiesett az egyik fürdőszoba ajtaján -Jó reggelt!-Üdvözölte ő is Tamást aki csak intett neki egyet. Mel meglepődve rám nézett a férfi felé mutatva, amire én csak megrántottam a vállamat jelezvén, hogy nem tudom mi esett belé -Tessék, tedd el ezt-Adtam neki oda, majd míg ő beletette a táskájába addig én odapasszoltam egyet Tamásnak is -Köszönöm-Mondta és eltette a táskájába ő is. Mikor mindenki indulás készen állt az ajtóban, nagy nehezen elindultunk a fehér autóval. Az út csúszott és a világítás sem volt a legjobb, de valahogy eltaláltunk a város másik végén elhelyezkedő iskolához ahova Mel járt és kitettük őt, bár még vagy 10 percet hisztizett a kocsiban. Mindezek után a cég felé vettük az irány, a belvárosba. A dugó kissé megnehezítette a dolgomat, de bő 1 órás késéssel beértem a munkahelyemre. Főnök vagyok megtehetem, vagy nem? NEM -Jó reggelt főnök!-Üdvözölt Gergő az ajtóban ahogy beértem-Hogy-hogy ilyen későn?-Kíváncsiskodott -El kellett vinnem Menodórát az iskolába, elnézést. Mai teendők? -Szerencsére 7 órától 8 óráig semmit sem terveztem így nem csúszott a napirendje. Fél kilencre megyünk a hulla házba megnézni a holttestet, majd papírmunka következik fél 11 órától fél 12 óráig. Fél 12-re várjuk Ringhoffer Kornél, a tévés nyilatkozásra. Ezek után még vele lesz dolga. Vasárnap felhívott és azt mondta, hogy neki a holnap lenne esedékes, illetve, hogy megszerezte a földön dolgozó embert is, aki épp nála tartózkodik-Ismertette, fel sem nézve a határidőnaplójából, míg fel nem értünk az irodámba -Kérem ön maradjon kint-Állítottam meg Tamást az ajtóban, aki megértve ezt maradt az ajtó mellett, kihúzza magát, mindenkit figyelve. -Mégis mi az, hogy éppen nála tartózkodik?-Húztam fel az egyik szemöldököm, míg levettem magamról a kabátomat és a fogasra akasztottam -Nem részletezte-Húzta el a száját, majd az asztalomra tett egy fehér papírpoharat-A mai kávéja -Köszönöm szépen, isteni illata van-Hálálkodtam-Akkor még van egy kis időm a hullaház előtt, igaz? -Igen, de van pár dolog amit át kéne nézni-Csúsztatott felé úgy nagyjából 13 darab aktát -Maga csak viccel velem, igaz?-Néztem rá szenvedő arccal, mire ő csak megingatta a fejét -És van itt még valami: szeretnék újra kihallgatni Kornél, hisz ugye ezelőtt magára hivatkozott -Mikor? -Kedd, fél 19 -Rendben, köszönöm szépen. Megmondaná Tamásnak, hogy nyugodtan leülhet?-Mutattam jobb kezemmel finoman a kint álldogáló férfi felé, mire Gergő csak biccentett egyet és kisietett az irodából. Kinézve a szoba széles üveg falain láttam, ahogy Gergő épp magyaráz az ideiglenes testőrömnek, de az csak lazán leinti, de Gergő tovább marad és mutogat egy kényelmes fotel felé. Tamás csak ugyan úgy kémlelte az érkező embereket mint eddig, nem is figyelvén a mellette magyarázó férfira, aki ezt megunva legyintett és odébbállt. Amint ezt az eseménydús beszélgetést végignéztem nekiálltam a papírmunka elvégzésének. Papírok ide-oda repültek a kezemben, az idővel együtt. Az ügyeket aláírtam, illetve engedélyeztem és nekiálltam kidolgozni a sajátjaimat is, melyekből alig egyet sikerült befejeznem a rövidke idő alatt. -Főnök, indulni kéne-Rontott be az irodába a már felöltözött titkárom, mire én komótosan felvettem a barna kabátomat és eltettem az üggyel kapcsolatos aktát-Belépő kártya?-Figyelmeztetett -Már eltettem-Mosolyodtam el, majd elindultunk kifelé az épületből, ahova Tamás is követett. A fekete autó a szokott helyen várt ránk, kissé akadályozva ezzel a forgalmat. Beszállva kényelmes üléseire - én hátulra, a két férfi előre- indultunk útnak. A hullaház melyhez mentünk nem volt messze, nagy forgalomban is alig 15 perc volt az útidő.
-Nem fog tudni bejönni-Figyelmeztettem Tamást, amint kiszálltunk a járműből -Mindenhova követem kell önt-Rázta meg a fejét kissé nemlegesen -De ide nem fog tudni. Nem lesz semmi gond, Gergő úgy is bent lesz velem és gyorsak leszünk. Várjon meg minket idekint-Mosolyogtam rá kedvesen, majd cipőm kopogása keretében elindultunk a barna tégla építésű ház felé. Amint beértünk fertőtlenítettünk és magunkra vettünk egy védőruhát, maszkot és hajsapkát. A portán felmutattuk a bejárási engedélyünket, mire kérették hozzánk az ügyhöz rendelt boncmestert. -Szép napot kívánok!-Sietett ki hozzánk egy barna hajú, smink nélküli fiatal lány -Szebbet-Fogtunk vele kezet, majd elindultunk befelé -Meg is szeretnék nézni vagy csak tudassam az adatokat? -Szeretünk minél alaposabbak lenni-Biccentettem, mit bár ő nem láthatott, Gergő azért egyet értett vele. -Rendben. Nos akkor ő a 1491-es számú hulla-Húzta ki a nagyjából csípőnél elhelyezkedő vaslapot a sok közül, melyen Ádám feküdt. -A neve Szabó Ádám, a halálakor 22 éves volt, kórlap szerint egészséges fiatalember. Nagyjából 4 napja halott, a halála pontos időpontja ismeretlen. Végső halálát egy valószínűleg arany,440 Cor-Bon kaliberű Desert Eagleből származó lőszer okozta-Mondta miközben átadta nekem a zacskóba zárt golyót, mely a testből származott. Nekem pedig azonnal pörögni kezdtek a gondolataim.
-És ha fegyver akkor milyen? -Mindig próbálok olyanra törekedni, amit más nem árul itthon. A megszerzése nehéz külföldről, de nem lehetetlen, kellenek hozzá szövetségesek.
-Például? -Például a beretták nagyon keresettek az országban, a kisebbek rá is kapnak azonnal. Tehát azt annyiszor, annyi helyen árulják amennyin csak lehet. De például a nagyobb, profibb fegyvereket, mint egy M99 Stanchion -melyet inkább a bérgyilkosok használnak- is ugyanannyira keresett, de ezt a kisebbek, akik még nem épültek be annyira nem tudják. Illetve itt van például a Desert Eagle, na meg a színes változatai. Azok csak azoknak kellenek akik hosszabb távra terveznek. -És akkor ezeket csak ön árulja és használja a városban? -Teljes mértékben
-Főnök!-Integetett kezeivel Gergő világos íriszeim előtt -Van még más tudnivaló?-Pillantottam kedvesen a csajszira aki elgondolkozva nézett az elhalt testre -Csak úgy az utcán találták meg az egyik sikátorban -Nem olyan meglepő-Gondolkodtam hangosan-Ehhez az ügyhöz van gyanúsított? -Még nyomoznak az érdekében-Húzta el a száját Gergő -4 nap eltelt, már nem valószínű, hogy találnak bárkit is. Menjünk vissza-Dörzsöltem két ujjammal az orromat-Köszönjük szépen! A viszontlátásra!-Siettem ki a szobából
