Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~

Pennywise akcióba lendült-Part 5

Megfogtam az üveget. Megpörgettem, majd az üveg szeretett emberünk, Bill mellett állt meg. Ez rohadt jó. Az élet szeret velem játszadozni.
-Felelsz vagy mersz, Bill?
-Merek.-válaszolta habozás nélkül.
Körbenéztem a szobámban, hátha valami jó ötlet eszembe jut. Az íróasztalomhoz siettem, ahonnan levettem egy tárgyat, majd a srác kezébe nyomtam.
-Fesd ki az egyik körmöd.
Bill csak értetlenül nézett, majd megfogta a lakkot, és elkezdte a bal mutató ujjára felkenni a rózsaszín festéket.
-Srácok, ebben tu-tudjátok mi a gáz?
A fiúk és én hevesen megráztuk a fejünket tiltakozás képpen.
-Az, hogy mé-még jól is áll.-nevetett, majd mindenki heves nevetésbe kezdett.

-Ez amugy már uncsi-nyafogott Rich
-Ja egy kicsit már igen-követte a fiút Stan.
-Akkor mit csináljunk?
-Elmehetnénk mondjuk a tesóitokkal a Bányatóhoz-dobta fel az ötletet Eddie.
-Mehetünk.-válaszoltam.

Feltápászkodtunk a földről, majd megkerestem a bikinim, és egy hátizsákba dobtam. A többiek is megfogták a cuccukat, majd átszaguldottunk a szomszéd szobába a gyerekekért.
-Megyünk a Bányatóhoz!-jelentettem be majd hevesen bólogattak. El felkapta a fürdőruháját, mivel Georgie-nak nem volt itt, ő majd megoldja.
Így együtt heten indultunk le a rozoga lépcsőn.

Az ajtón kiérve a fiúk felmerték a földröl a bicajukat, kivéve Stan. Stan inkább kitámasztotta. Stan nem dobja le a cuccait hanyagul a földre. Stan okos. Légy olyan mint Stan.[ezt muszaj volt xd iroi szerk.]
-És te? Gy-gy-gyalog jössz?
-Hát van egy bicajom, de a garázs mélyén van. Nemhiszem hogy jó állapotban van, sem azt hogy a kerekei felfújtak, de még az sem kizárt, hogy valamilyen alkatrész hiányában szenved.
-Keressük meg.-zsongta egyszerre Bill, Ed és Rich, majd szokásosan "elejtették" a járművet, míg Stan egy sóhajtás közben ismét letámasztotta.

<Egy jó hosszas 30 perces keresés után>

-Na végre bazdmeg!-húzta ki Rich egy nagy kupac lim-lom közepéről.-Hát ha te erre felülsz, akkor egy Isteni Csoda vagy.
-Ami egy fizikai képtelenség. Nézz már rá te barom! Kb akkora mint egy kismotor! Főleg hogy még a kerekei is ki vannak törve. A kormány pedig ki van fordulva. És még lánc sincs rajta.
-A-a-akkor szerintem i-indjuljunk el gyalog.-szól Bill.
Majd útnak eredtünk. Útközben El-t és Georgiet tartottuk szemen. Néha beszélgettünk is, de inkább csendesek voltunk.

<40 perccel később>

-Hé Stella-húzogatta meg a kezem El-Elmehetünk G-vel egy kicsit arra az irányba?-mutatott egy erdős részhez.
-Persze menjetek csak, de ne olyan messzire!-mosolygott, majd elfutott.-Ja és ne menjetek a Csatornákba és az Alagutakba!-kiabáltam utána, majd egy csilingelő "jó" szócskát hallottam.
Ezután kiültünk egy sziklás helyre, én szélül, mellettem Eddie, Stan, Bill majd Rich foglalt helyet.

-Ti is hallottátok?-kérdezi Stan
-Mit?-kérdeztük egyszerre.
Lesüti a szemét, majd mély levegőt vesz.
-Betty Ripsom. Pár napja. Szó szerint elnyelte a föld.-nyelt egy nagyot.-Az anyukája még mindig abban a hitben él, hogy csak elbújt a tornaszertárban. De mindenki tudja.-szünetelt-.Hogy kurvára nincs ott.-komorodott el.
-És ez biztos?-kérdeztem, miközben egy tincset a fülem mögé tűrtem.
Bólintott félve.
-De mi történhetett? Elrabolták?-találgatott Eddie.
Stan már épp szólni akart, mikor egy keserves sírás ütötte meg a fülünk. Azonnal a hang irányába kaptuk a fejünk, majd csak Georgie-t láttuk futni felénk, mire mindannyian aggódó tekintettel bámultuk a közeledő fiút.
-Mi a baj, mi történt?-kérdeztük egyszerre.
Georgie odafutott Billhez, és átölelte.
-Volt ott valaki.-sírdogált.
-Kicsoda? És hol van Elizabeth?-néztem körül idegesen a tó környekén.
-Elvitte-sírt tovább.
-De ki?-kérdezte tőle Bill.
-Egy bohóc.-nézett ijedten egy fa mögé Rich, mire mindketten odakaptuk a fejünket. Láttuk az elillanó alakját.
-Nem-nem-nem ez nem lehet igaz-kezdtem pityeregni. Nem veszthettem el.. Mi lesz ha anya megtudja? Csak annyit kért tőlem, hogy vigyázzak a szemünk fényére. Erre sem voltam képes.
-El!-kiáltottam-Elizabeth!-ordítottam beljebb haladva az erdőn. Elvihette volna? Egy.. bohóc? Mégis minek rabol gyerekeket egy bohóc?-EL!-haladtam a sűrű bokrok között. Egyre gyorsabban siettem. Egyre jobban fájt. Egyre jobban tudatosult bennem az az erzés, hogy bizony elvitte a kicsi Elizabethet. Az erdőből kifutva könnybelábadt a szemem.
Sírva rogytam le magam előtt. Elvitte. Az én pici húgocskámat. Akit a legjobban szeretek. Elvitte. Nincs többé. Soha nem hallhatom a hangját. A nevetését. Ahogy a nevemen szólít. Nem láthatom többé a szép arcát. A mosolyát. Nem vígasztalhatom meg. Nem állhatok ki mellette. Nem lehetek ott, mikor az első fiú összetöri a szívét. Nem lehetek ott, mikor elnyeri a legügyesebb táncos díjat. Nincs többé.
Sírásom közepette Bill mellém telepedett, majd szorosan átölelt. A többiek is így tettek, tehát nagy ölelésben részesültem, ami nagyon jól esett, de legjobban hogy Bill is itt van. De a legjobb lenne ha El is köztünk lenne...

Elhatároztuk, hogy lassan haza kellene indulni, mivel egyrészt már lassan sötétedik, másrészt holnap iskola. Ahova persze holnap nem megyek el.
Nem volt sem erőm sem kedvem egyedül hazamenni. Csak arra vágytam, hogy lefeküdjek az ágyamba, és sírjak.
Mit mondjak anyunak? Elvesztettem? Eltűnt? Vagy hazudjam hogy ott alszik egy barátjánál? De nem hazudhatom életem végéig.. Vagy mondjam el igazából? Hogy elvitte egy buzi bohóc? Nem tudom mit hinne.
-Fiúk.-szólaltam meg a rekedt hangomon, mire mind idekapták a fejüket.-Nem aludnátok nálam?-tettem fel félve a kérdést.
-Dehogynem.-vágták rá egyszerre.
-Köszönöm.-próbáltam színlelni egy mosolyt.-És Georgie, kérlek mesélj még. Mi történt..- a hangom elcsuklott.- mi történt akkor?
-Épp bújócskáztunk amikor ő számolt. Gondoltam, hogy most nem a fák között bújok el, hanem a mellettünk lévő alagútszerűségbe.-de direkt megmondtam baszki hogy ne menjenek oda!?-Majd mikor El a keresésemre indult hallottam ahogy bejön ide. Olyan volt az út, hogy jobbra és balra is el lehetett menni. Én a bal oldali út felé mentem ahol van egy rácsos hely.
Tehát El a másik irányba indult el. Majd annyit hallok hogy valakivel beszélget. Nemtudtam ki az, ezért utána indultam. Egyre jobban a hallottam a hangot, majd egyszercsak elhalkult.-szeppent meg.- Megálltam, majd csak néztem. Utána hangos vízcsobogást hallok és bumm.... El nagyon csúnyán  hasra esett szegény, és tiszta seb volt neki az arca és vérzett.-itt teljesen lesokkoltam. Egy apró könnycsepp gurult végig az arcomon.-Majd csak annyit nyögött ki, hogy: Fuss! Amilyen gyorsan csak tudtam, hozzátok siettem.-kezdett el ő is pityeregni.

(...IDŐUGRÁS...)

-Tessék Stan, adok még egy párnát.-nyújtottam oda a földön fekvő fiúnak.
Igen. A földön mindenki, kivéve Georgie, aki velem a saját ágyamban.
A padláson voltak matracok, azokat hoztuk le.
-Hé Stella.-szólt Eddie.-Jobban vagy?-kérdezi halkan, mégis a szemében feszültséget látok. Ujjaival babrál, tehát ő sem tud mit kezdeni a szobában kialakult stressztől, és szomorúságtól. Hirtelen el tűnt innen az élet. Délután még nevettünk, most pedig pont az ellenkezője.
-Fogjuk rá.-köszörültem meg a torkom.
Majd a fiúknak egy apró mosoly görbült az arcukra.
-Akkor jóéjt.-szálltam be az ágyamba, majd magamra húztam a takarót.
-Jóéjt-jelentették ki kórusban.
Majd lekapcsoltam az éjjeli szekrényemen található aprócska, mégis nagy fénnyel rendelkező sárga lámpácskát.

Már egy ideje csak forgolódtam, mikor meghallottam egy ismerős suttogást.
-Pssszt! Stella! Te sem tudsz aludni?
-Hát ami azt illeti nem.
-Az szar, mivel én sem. Nincs kedved idejönni?.-bár nem láttam, de biztos voltam benne hogy ott egy kaján vigyor az arcán.
Kikeltem az ágyból, de később megbántam. A hideg parkettára érkező talpam még visszakívánkozott a pihe-puha ágyba. Lábujjhegyen odaosontam a fiú matracához, és letérdeltem vele szemben.
-Hiányzik?
-Nagyon.-görbült le a szám.
-Nyugi Stella, mi itt vagyunk neked, mindig itt leszünk. Melletted leszünk. Segítünk amiben csak tudunk.
-Köszönöm.-hálálkoztam.
-Na most aludjunk.
-Aludjunk.-álltam fel, de visszahúzta a karom.
-Itt.
Megforgattam a szemem, majd visszakuporodtam.
-Azért a tisztes távolságot tartsuk meg.-emeltem fel a mutató ujjam.
-Rendben. Jóéjt Stella.
-Jóéjt Richie.