Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~

Őt választom-S2 02

"Bizonyos dolgokat meg kell csinálni, még ha veszélyesek is lehetnek."
S.K.

~Stella szemszöge~
-Stella..-szólt hozzám egy hang.-Neharagudj rám.. kérlek..
Felismertem a hang tulajdonosát. Tudom hogy nem igazi.. de valahogyan tényleg annak tűnik, ahogyan az íróasztalom mellett levő húgom a széken ül és beszél hozzám.
Könnyeim immáron patakokban folytak.
-Én nem akartam..-folytatta már ő is könnyeivel küszködve.
Csak csendben néztem őt. Ugyanolyan szép volt, mint amikor utoljára láttam.
-Hiányzol..
-Te is nekem..-majd kezeimet kitártam, hogy egy hatalmas ölelésben részesüljön, amikor..

-K-k-kivel beszélgetsz?-lépett be az ajtón Bill. A fiúra néztem a vörös szemeimmel, ami a sírástól lett ilyen, majd visszanéztem Elizabethre, de neki hűlt helyét találtam.
-Itt volt Bill.. ő volt az.. beszélt hozzám..-sírtam el magam újból.
-Nanana..-igyekezett hozzám a fiú, majd karjai közé bújtatott. A fejem és a hátam simogatta nyugtatgatás képpen. Annyira jól esett most ez, hogy elfelejtettem, mi is történt pár órával ezelőtt.-Biztos, hogy ő v-volt?
-Biztos.
-De..
-Igen.. tudom. De akkor is itt volt, Bill. Higgy nekem..
-É-én hiszek..-védekezett a hirtelen támadásomra.
-Köszönöm.-suttogtam.

~Mike szemszöge~
Meg kell keresnem a többieket.
Bill.. Bill igen. Ő az egyetlen reményem.

(...IDŐUGRÁS...)
Már vagy egy órája itt állok, de senki sem nyit ajtót. Hallottam, hogy hazajöttek a vesztesek, ezért rögtön a házhoz siettem.
-Óh.. jónapot. Billt keresem.-mondtam az ajtót nyitó nőnek.
-Nincs itthon.-válaszolta szűkszavúan, majd épp becsukni akarta az ajtót, amikor egy heves mozdulattal megállítottam.
-Akkor hol van?
-Nem tudom. Menj el.-csapta be az orrom előtt.
Szívélyes fogadtatás, az biztos.
De akkor hol van Bill?

~Richie szemszöge~
-Az ott nem Mike bringája?-mutatott a fiú biciklijére Ben.
-De. Mit keres itt?
-Fogalmam sincs, de őszintén nem is érdekel.-indultam el.
-Rich!-szóltak utánam idegesen, mire én unottan visszasétáltam és a kerékpárhoz mentünk.
A jármű ott feküdt a fűben. Mellette egy táska. Kérdezés nélkül felkaptam, és kíváncsian belekukkantottam, majd érdektelenül visszadobtam a földre, amikor megláttam a sok hülye könyvet benne.
-Hát ez bukta. Nincs Mike. Mehetünk végre?!-türelmetlenkedtem.
-Ott megy!-vette észre a fiút Ben .

-Mike!
-Sziasztok.-állt meg.
-A rohadt életbe.-lihegtem a futás miatt.
-Mit csináltok erre?
-Semmit.. csak megláttunk téged.
-Inkább te mit csinálsz itt?-kíváncsiskodott Eds
-Billt keresem. Nem tudjátok hol lehet?-aggodalmaskodott.
-Nem. Valamelyik kurvájával van fogadni merek.-mondtam az igazat.
-Fogd be Richie.-lökött oldalba a könyökével Eds.
-Miért keresed?-tért a lényegre Ben.
-Visszatért.-nyögte ki.
-Mi?-értetlenkedtünk mindannyian.
-AZ.
-De hát legyőztük...-mondta Ben.
-Csak azt hittük..

~Eddie szemszöge~
Az órám csipogása törte meg a kínos csendet.
-Ideje bevenni a gyógyszereid, Eddie.-hallottam egy mély hangot a hátam mögül.
-Ki van ott? Srácok, hova lettetek??-futottam el az előre vezető irányba.
-Ne szaladj el, Eddie!-futott mögöttem a leprás.. sikítottam, üvöltöttem torkom szakadtából.
-SEGÍTSÉG!!!-néztem hátra, de még mindig engem üldözött, majd valamibe, vagyis inkább valakibe belebotlottam.
-Hé Eddie, jól vagy?!-fogta meg a két vállam Rich. Körülnéztem, de sehol senki a barátaimon kívül.
-Jah.. azthiszem..-szívtam bele a pipámba.

~Bill szemszöge~
-És ki az a lány?-kérdezte undorodva Stella, miközben egy kavicsot rúgott el. Eljöttünk egy kicsit sétálni.
-Léna. Léna Tozier. R-Rich u-u-unokatesója.
-Unokatesója?-kerekedett ki a szeme.-Nem is tudtam..
-S-s-senki sem tudta.

-Jártok?-törte meg ezt az egyperces
csendet.
-Nem.-néztem bele a szemébe.
-Szereted őt?-kérdezte tőlem.

~Léna szemszöge~
-Szia Stan.-köszöntem a fiúnak a telefonban.
-Léna?
-Igen. Van kedved.. valamikor.. találkozni?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Mikor és hol?
-Mondjuk a mozi előtt egy húsz perc múlva?-haraptam be a szám sarkát.
-Persze. Ott tali.-majd lecsapta a kagylót.
Stanley nekem szimpatikus srác. Nagyon megértő és igazán figyelmes.

~Bill szemszöge~
-Szereted őt?-kérdezte tőlem.
Gondolkodtam. Hogy miért is? Mert szeretem Stellát. De Léna.. ő más.. és..
-Hé, az ott nem Stan?-tereltem el a témát.
-De. Csak van vele valaki...-forgatta a szemeit.
-És az a valaki é-épp felénk jön.-tisztáztam Stellával, hogy Léna épp felénk sétál.
Tudtam, hogy el akar emiatt menni, hogy még véletlenül se kelljen vele egy légtérben lennie, ezért megfogtam a kezét, és nem akartam elengedni. Kicsit meglepődött, amikor átfűztem az ujjaim az ő ujjain keresztül. Tudatni akartam vele, hogy őt választom. És szerintem észrevette, mert nem engedte el a kezem.
-Sziasztok. Hát ti?-kérdezte Stan.
-Csak s-s-sétálgatunk.
-Kézen fogva?-nézett féltékenyen Léna az összekulcsolt kezünkre.
-Igen. És akkor mi van?-háborodott fel Stella.
-Ha jól hallom, itt bunyó lesz.-csatlakozott Rich, mögötte a többi vesztes is. -Eddie, te ehhez még túl kicsi vagy.-takarta be Rich Eds szemeit.
-Nem lesz itt semmilyen bunyó.-majd Stella nemes egyszerűséggel elment.
Nem mentem utána.
-L-Léna. Menj u-u-utána.-adtam ki parancs szerűen.
-Megőrültél Bill? Neked kéne hősiesen futni utána! Ha Stella és Léna kettesben marad, Léna hamvait gyufásdobozban vihetjük el!-tiltakozott Richie.
-De nem lehetnek e-egész végig ha-haragban.-mondtam jogosan.-E-egyébként is.. Léna k-kezdte.. t-t-tegye is j-jóvá.
A lány szótlanul elment.
-Gratulálok Denbrough!-tapsolt ironikusan Stanley, majd a lány után futott.
-Mike, örülj neki, hogy még csak most érkeztél.-mondta a fiúnak Ben, mire mindenki hevesen bólogatni kezdett.

~Léna szemszöge~
-LÉNA! VÁRJ!
-Mit akarsz?!-támadtam le.
-Hová mész?
-Utána.-válaszoltam tömören.-Beszélgetünk. Nem lesz semmi baj. Nyugi.-majd sietni kezdtem, hogy utolérjem a lányt.
-Vigyázz magadra.-kiáltotta utánam, mire én egy apró mosolyt küldtem vissza.

~Mike szemszöge~
-Mike, avasd be a többieket is.-nézett rám Eddie.
-Amikor elmentetek, még a nyáron...-kezdtem bele.-A rádióban újabb haláleseteket és eltűnéseket jelentettek. A plakátok. Újból az utcát díszítik. Visszajött. Én még nem láttam, de tudom.
-Ki jött vissza?!-csapódott be hozzánk Stan.
-AZ.
-Lehetetlen..-mondta maga előtt.-Mégis honnan veszed?! Láttad?-pánikolt be.
-Én láttam.-mondta Ed.-A leprást.
-Én is..-csatlakozott Ben, mire mindenki bólogatni kezdett.
-Nekem most haza kell mennem...-indult el Stan.
-De l-legyőztük, nem?-nézett bele Bill a tenyerébe, ahol a vágás látszódott.-Nem értem..
-Valamit akar.
-Vagy valakit..

Na hali mindenkinek, köszi hogy elolvastad ezt a baromi unalmas részt, emiatt kaptok ma mégegyet🤡

Arra gondoltam, hogy legyen 24.-25.-26.-án karácsonyi különkiadásos rész, ami ugyancsak nem kapcsolódik a történethez.
Szerintetek?

Mostantól minden rész végén felteszek nektek egy kérdést hehe:
Melyik a kedvenc shipped a történetben?

Ha tetszett neked ez a rész, írj kommentbe egy "🌈" emojit.

Jó lebegést!🤡🎈