Bocsi, nem értek a szerelemhez - Tsukkiyama [BEFEJEZETT]

33. fejezet - Fedősztori egy csókhoz

*Yamaguchi Tadashi*

Talán egy hét telt el a játékterem óta, és elég egyértelműen nem kerestem Mizukit. Felkészültem, hogy ha Mizuki vagy Yanaka megkérdezi mi ennek az oka, akkor azt tudjam mondani, hogy Tsukishima segít az angolban, mivel most már tényleg csak három nap van hátra. Igazából senkit sem érdekelt mit csinálok, és nem is kérdezték, de legalább én felkészültem.

A mai nap sem volt kivétel a többi közül; miután vége lett az iskolának és az edzést is befejeztük, Keihez mentünk. Mikor beléptünk az ajtón, már Kei szülei is, és a bátyja is otthon volt, bár csak a szülőkkel találkoztam.

- Sziasztok – köszöntek a szülei, miután beljebb mentünk. – Tadashi, a szüleid ugye tudják, hogy itt vagy? Mert mostanában elég sokszor jársz ide – nézett jelentőség teljesen Keire, aki csak a szemét forgatta. – És nem akarom, hogy anyukád aggódjon.

- Igen, természetesen tudják, hogy itt vagyok – nyugtattam meg. Anya is csak annyit tud, hogy Kei segít tanulni, így mindig megengedi, hogy ott aludjak náluk, ha ez azt jelenti, hogy jobban teljesítek az iskolában.

- Annyit tanultok, biztos, hogy jól kell sikerülnie az évzáró vizsgáknak – tette hozzá az apja, mi pedig csak bólogattunk.

- Akkor mi megyünk is fel – mondta Kei néhány másodperc után, én pedig csak követtem.

Mikor felértünk a szobájába, mindketten ledobtuk a táskánkat az íróasztal sarkába, én pedig neki dőltem az oldalának.

- Tényleg szeretnél tanulni? – kérdezte egy idő után.

- Azt hittem, hogy ez csak fedősztori – néztem rá mosolyogva. Kei közelebb jött és elém állt, közben rátámaszkodott ő is az asztal szélére.

- Az is – válaszolta, majd feljebb tolta a szemüvegét az orrán. Fáradtnak fáradt voltam, és pont azért még szükségem volt egy kis interakcióra, így a kezeimet Tsukki oldalára simítottam, emellett magam felé húztam, és úgy néztem fel rá. Kei értette a célzást, és lejjebb hajolva összeérintette az ajkainkat, és mindketten önkéntelenül lecsuktuk a szemünket. Megszorítva az ingjét, kaptam be az alsó ajkát és szívtam meg, míg ő pedig a felső ajkamat fogta közre, de egy idő után hagyta, hogy én vezessek. Önkéntelenül húztam egyre és egyre közelebb a csípőjét, ahogy egyre mélyebben csókoltam, és, hogy jobban tudjam irányítani, az egyik kezemet felvezettem a nyak és az arca találkozásához. Óvatosan, mégis határozattan irányítottam abba az irányba, amelyben a legjobb szög volt, és ő csak hagyta magát. És újonnan egy hete ez megy, és én imádom. Kei végigsimított a csípőmön, és azzal a mozdulattal az íróasztal és a fenekem közé csúsztatta őket. Enyhén megszorította, ami nem ért hirtelenül mégis megrezzentem, és rászorítottam az ingjének anyagára, tetejébe még meghúztam az ajkát, amit akkor szívtam meg. Kei hümmögött és még egyszer megszorította a fenekemet, hátha még egyszer sikerül elkapnia ezt a reakciót, de anélkül is megkapta volna. Egy pillanatra elszakadtam tőle, neki támasztottam a homlokomat az övének, és résnyire nyitottam a szememet. Mind ketten egy kicsit kapkodtuk a levegőt, de hallottam, ahogy egy kisebb kuncogás elhagyja Kei száját, ami engem is magával ragadott.

- Mondanám azt, hogy folytassuk az ágyon, de neked még barátnőd van – mondta, és ezzel el is távolodott tőlem, felemelve a kezeit maga elé, mint aki azt akarja mutatni, hogy ő tiszta. Mióta eljöttünk a játékteremtől,- ami egy hete történt-, azóta mindig ezzel áll elő, amikor eljutunk idáig. Ellöktem magam az asztaltól és szem forgatva sétáltam az ágyhoz.

- Nagyon vicces vagy – feküdtem el az ágyán.

- Tudom. Csak titkolom. Akkor... Semmi tanulás ma? – kérdezte.