Változás

11.

Harry alig bítra megállni ,hogy ne rohanjon rögtön a gyengéledőre. Valamelyest felelősnek érezte magát ,hogy ide jutatta a fiút hiszen miután megcsókolta utána esett le a seprűjéröl.
De miért is csókoltam meg?! Talán azért ,hogy elérjem a cikeszt.. meg valószínüleg a fura vágy miatt amit Malfoy felé éreztem.

Amikor leesett nem is bírtam mozdulni, a magasból néztem végig ahogy elszállítják az ájult mardekárost a pályáról a gyengélkedőre.
Senki sem látta ,hogy mi történt igazából a levegőben, de még azt sem ,hogy nekem is közöm volt hozzá. Csak azt hitték ,hogy a szőke valamiért megszédült és leesett a seprűjéről.

Gyorsan ledobtam a kvidicstalárom és rohantam fel a hálókürletünkbe az apám köpenyéért. Mert mégsem jelenhetek meg az ellenségem ágyánál váratlanúl!

Ron és Hermióne megpróbáltak utánam szaladni de én gyorsan magamraterítettem a köpenyt elrejtőzve a vizslató tekintetük elöl.

Mikorra már mindenki kiment a gyengélkedőröl szinte teljesen besötétedett, ezért levettem magamról a köpenyt és halkan elsuttogtam egy Alohomorat mire az ajtó kis nyikanással kinyilt. Gyorsan becsuktam, majd a megkerestem a Mardekáros ágyát és halkan odalopóztam.

Még sosem láttam ilyen vonzónak valakit!
Ahogy Malfoy szinte alig hallhatóan szuszogott és a hosszú pillái megremegtek Harry szinte elsem tudta képzelni ,hogy valaha is képes volt neki ártani. A szöszi hirtelen megmozdult és felült. A griffendélesnek gyorsan csalakednie kellett ha nem akart igen konoly büntetést ugyhógy tenyerét a sikoltani készülő fiú szájára tette.

Mikor megbizonyosodott hogy a másik már nem akar kiabálni levette a kezét a szájjáról és gyorsan elkezdett magyarázkodni.

-Figyelj.. ami az edzésen történt.. hát nem akartam csal el kellett kapnom a cikeszt szóval.. bocsánatot..
Harry még életében nem volt ennyire zavarban és ezt csak tetézte hogy teljesen elpirult.
Mikor rámert nézni a másik arcára azon düh helyett egy huncut mosolyt látott, amire a gyomra rögtön zsugorodni kezdett. Félősen rámosolygott a fiúra aki halványan elmosolyodott.

A sebhelyes leült és csak nézte a szőke hajfürtöket és a gyönyörű szürke szemeket.
Nem tudta hogy mennyi ideje nem szólalt meg de érezte hogy a mardekáros a kezét lengeti a szemei elött.
-Tetszik amit látsz Potter? A szürke szemü kajánul elvigyorodott.
-Hülye vagy Malfoy.
-Mond ki hogy helyes vagyok!
-Nem.
-De mond ki!
-Jó akkor helyes vagy! Most örülsz?
-Nem is tudod mennyire.
A griffendéles csak a szemét forgatta ,ekkor megdördült az ég,de olyan erővel hogy szinte leesett a székről. Ezzel egyidőben a mardekáros összerezzent és kissebbre húzta magát.
Harry csak pislogott. A nagy herceg félne a vihartól?? Ah.. biztos csak rosszul látta.
De ekkor megint villámlott és a szöszi egy ijedt kis hangot is kiadott.

Harry nem akarta ,de véletlenül kicsúszott a száján:
-Félsz a vihartól?
-Mindenki fél valamitől.

Egy ujabb égicsapás miatt Draco Malfoy mrgint csak összerezzent. Ekkor meghalotta a vékony hangocskát.
-Idebujsz?
Harry nem akart hinni a fülének.
-Tessék?!
-Kérlek.. Harry!
A sebhelyes szíve nagyot dobbant erre a megszólitásra. Kénytelen kelletlen felemelte a takarót és odabújt a Jégherceg mellé.
Az szorosan odasimult a másikhoz és arcát belefúrta a mellasába.
A zöldszemű érezte ahogy teste felforrósodik a fiú érintésére és félve átkatolta a szöszit.
Az nem szolt semmit csak egy jólesőt szusszantott majd lehunyta a szemét.
Harry nem is tudta felfogni hogy most mi történik. Egy ágyban fekszik Draco Malfoyal aki szorosan hozzábújik. Érezte hogy közöttük valami örökre megváltozott.

~~~
Tetszik eddig nektek a story?
Lécci írjátok le kommentbe,sokat jelentene!❤️