Hé, ez az Én tündérmesém! [Félbehagyva]

|22.rész|

Már 3 nap telt el azóta, hogy hazajöttünk a Kastélyból, és látszólag minden a legnagyobb rendben van... látszólag. Ugyanis azóta Charlotte és az apám levegőnek néznek, és tízszer olyan ridegek mint előtte. Múlt reggel amikor összetalálkoztam Charlotte-val és kínosan köszöntem neki, akkor nem hogy ignorált, de még vállal meg is lökött amikor mellettem elhaldt... elég gyerekes tőle hogy eddig durcizik ezen az apróságon, ami nem is az én hibám. Apám pedig látni sem akar, megtiltotta a szolgálóknak hogy az irodája közelébe is merészkedjek, ahova 0-24-ben be van zárva. Komolyan, már kezd idegesíteni az emértékű hisztijük.. Mindegy, ez az ő dolguk, csak kitombolják magukat valamikor.

Mivel hogy nincs jobb dolgom, így úgy döntöttem hogy mint mindig, olvasni fogok a kertben ahol senki se talál meg. Talán kicsit lenyugszom, és kitudom űríteni a fejemet, hogy ne gondoljak erre a sok mindenre ami az eddigiek során történtek velem. Vegyük csak végig: A Herceg felkért hogy táncoljak vele, ezért hozzá kell hogy menjek, a saját hibámból akadémiára küldenek ahol csak fiúkkal leszek körbevéve, és még a családom magánszáma is. Olyan az életem mint egy olcsó szappanopera.

Szerintem körbe nézek a könyvtárban...

|□|

Próbáltam kerülni az embereket a könyvtár iránya felé, még mielőtt gyanakodnának, vagy megállítanának. Ha kiderülne hogy egész időmet olvasással töltöm lány létemre, akkor azzal kihatnék a hírnevemre, amire most nagyon szükségem van ha sikeresen beakarok jutni az akadémiára. Bár hogy máshogy juthatnék be, ha nem tanulok könyvekből? Igaz, ezt még rajtam, apámon és a nagybácsimon kívűl senki se tudhatja. Haha... wow, már csak kimondani is jó érzéssel tölt el, hogy végre távol lehetek ettől az őrültekházától.

Megvártam amíg teljesen kiürüljön a könyvtár előtti folyósó, majd egy pár másodperc várakozás után besprinteltem, és magamra csaptam a nagy faajtót. Bár utána meg is bántam, mert ezzel biztosan nagy zajt csaphattam. Kicsit még hallgatóztam, hátha meghallok lépteket, de úgy látszik senki se volt a környéken hogy meghalljanak. Megkönnyebbülve kifújtam a bent tartott levegőt, és egy elégedett mosolyt húztam az ajkaimra az akcióm után:
-Ez közel volt..

A könyvek jellegzetes illata belengte a kis helyiséget, ami tele volt pakolva könyvekkel. Középen három sáv volt tele különböző történetekkel, kategóriák szerint sorolva. Bár nem tudom megmondani hogy mik pontosan, hiszen én nem is erre a részlegre szoktam jönni. Ohoho~ De szerintem nem kell találgatni hogy miért jöttem.

Határozott léptekkel szeltem át a hosszú sorokat, egészen amíg a végéig nem értem ahol csupa rózsszín és bordó borítású könyv helyeszkedett el. Nem kell különösebben tapasztaltnak lenni az embernek hogy tudja, ez bizony a romantikus irodalom részlege. Hümmögve kerestem a szemeimmel egy szimpatikus gerincű könyvet, amit még olvasni se olvastam. Itt létem alatt több tucat sztorit végeztem ki, csupán napok alatt. No persze legfőképpen nem a gyors olvasási képeségeimnek köszönhetem, hanem inkább a sok szabadidőmnek, és a mégtöbb fangörcsömnek. Ezeknek hála még az itteni régies nyelvet is megtanultam úgy ahogy.

Hirtelen kiszúrtam egy szimpatikusabb világos rózsaszín könyvet, gerincén két aranycsíkkal. Ezzel kicsit kitűnt a többi közül, leginkább az élénk színe, és az aranyozott csíkozásával. Teljesen újnak tűnt nekem, és nem is emlékeztem hogy itt lett volna ezelőtt. Mondjuk ez lehet hogy csak azért van mert baromi magasan van... Biztos hogy nem olvastam még, mert nem tudtam volna olyan magasra visszatenni.

Egyből felkeltette a kíváncsiságom, így felnyúltam érte, de még csak súrolni se súroltam. Egy 10 centi még kellett volna hogy eltudjam érni, így lábujjhegyre állva pipiskedtem hogy elérjem. Semmi. Erre kicsit felcsesztem magam, és elkeztem ugrálni mint egy idióta, miközben hevesen kalimpáltam a kezemet hogy elérjem. Bár így már megtudtam érinteni az alját, de még így se voltam elég magas ahoz, hogy ki is tudjam tolni.

-Haha. Milyen édes.- nevetett ki valaki mögöttem.- Mint egy cirkuszi pudli.

Erre rögtön lesápadtam hogy ki lehet az aki rámtalált, annak ellenére is, hogy milyen óvatos próbáltam lenni. Nem mertem megfordulni, csak lesokkolva vártam hogy mit fog mondani. Leszid? Elrángat? Vagy esetleg elpletykálja? És ki lehet ő? Egy őr, vagy egy betolakodó?

A fejem mellett elhaladt egy hófehér, vékony kéz, rajta egy még fehérebb ingel. Várjunk csak...

-Parancsoljon, Lady Emily.

A könyvet amit megpróbáltam levenni azt óvatosan kicsúsztatta, majd elém nyújtotta. A szemeim mégjobban kikerekedtek, és megfordultam hogy megnézzem magamnak az illetőt.

-Ugye ezt akarta?- vigyorgott egy ártatlan mosollyal.

-Lo-Lord Fredrik...- dadogtam meglepetten.- Mit keres itt?

A vékonyka vöröshajú fiú nem csinált semmit, csak a szokásos jól begyakorolt mosolyával bámult engem. A jól ismert 'ing egy mellénnyel' ruháját hordta, csak most a múltkorival ellentétben vörös színü volt a mellénye. Talán másfél hete volt hogy láttam volna, így csak mégjobban ledöbbentem, hogy mi a francot keres itt:
-Már a jegyesemet se látogathatom meg?

|□|

Utoljára talán 16 része volt hogy megemlítettem volna Fredriket, és már sokan is értetlenkedtek hogy hova tűnt. Szóval tessék, feltámasztottam nektek~ Gondolom a DaMilly (hivatalos ship név többetek jóvoltából ) shipperek kicsit fel lesznek háborodva, hogy nem a rég látott macsójuk köszön vissza megint csak... 😅

XOXO: Tunci123