Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*9*

-Mi a franc?- lesett a késre a szakállas és eldobta azt.

-Boszorka!- jött közelebb fenyegetően de én csak egyszerűen hátradobtam az ágyra.

A szobában lévő csöndet egy gyerek sírás törte meg. Hunterre néztem, ő is értetlenül bámult vissza rám. Megindultam az ajtó felé de a férfi felkelt és próbált megakadályozni ebben.

-Engedjen el!- néztem fel rá.

-Kis korcs- ragadta meg kezem és ráncigálni kezdett.

Mikor Hunter meglátta, iderohant és próbált kiszabadítani. Apja egy egyszerű lökéssel a földre vitte a gyenge fiát.

-Hihetetlen hogy ilyen gyorsan össze szedsz egy barátnőt. Pont te- engedett el és a földön fetrengő ifjú Mileshez sétált.

-Remélem most érezni fogod amit én éreztem akkor amikor elmentél.- suttogta a fülébe és belerúgott a fiú hasába.

-Ne!- próbáltam odarohanni de ellökött.

Kezemet felemeltem és a férfi a levegőbe emelkedett. Lábát lóbálta, próbálta letenni a talajra.

-Na és most ki az erősebb?- néztem fel a lebegő férfira és felsegítettem barátom.

Újból gyerek sikoly törte meg a köztünk lévő csöndet.

-Megnézem- mondtam a fiúra nézve majd ledobtam a férfit.

Lassan, kimérten közeledtem az öreg, fa ajtóhoz majd lenyomtam rajta a kilincset. Egy sötét folyosó tárult elém. A végén egy ablak volt ami el volt takarva különféle fa darabokkal. Elindultan a hang irányába. Ahogy lépkedtem, lábam alatt recsegett a parketta.

Rég láttam ilyen házat. Rég láttam házat.

Megálltam egy öreg ajtó elött. Hasonló fából készült mint Hunteré de világosabb színű volt.

Az ajtó közepén egy "Tilos a belépés" feliratú tábla volt. Engem ez mégsem tántorított el. Érdekelt hogy mi történik odabennt. 

Kezem a kilincshez emeltem de rögtön visszakaptam azt amikor egy hangos gyerek ordítást hallottam. Itt jöttem rá hogy ez bizony nem játék, berontottam. Amit ott láttam az egyszerűen leírhatatlan látvány volt.

Az ablakok levoltak takarva akárcsak a folyosón így a szobában félhomály honolt. A teremben egy szék volt rajta pedig egy félig ájult kislány kikötözve. Maximum három éves lehetett. Fejét lefelé lógatta, alig bírta tartani. Szőke, ápolatlan haja az arcába lógott. Testét egy fehér kis ruhácska takarta bár néhol szakatt volt. Kezeit és lábait sebek borították, némelyik régebbi volt.

Tőle jobbra egy nő állt kezében egy kalapáccsal. Engem kémlelt. Barna, rövid haja volt ami kiemelte zöld szemét. Karcsú, homokóra alakja minden férfi fejét elcsavarja. Egy rövid pólót viselt így rálátást nyerhettem köldökére.
Hosszú, kecses lábait egy sötétkék színű farmernadrág takarta.

-Ki vagy te?- lesett rám és meglengette a kezében elhelyezkedő kalapácsot.

-Aki miatt most él a fiad.- mondtam és közelebb léptem hozzá.

-Hogy tehetted ezt vele?- ragadtam meg haját és lerántottam a magasággomba.

-Vered a gyerekeidet? Normális vagy?- ordítottam vele.