Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*21*

-Miért?- támadt le rögtön.

-Mit miért?- húztam fel szemöldököm de egy pillanatra sem néztem rá.

-Miért mentettél meg?- láttam hogy az arcomat nézi, próbált valamit leolvasni róla.

-Bárkivel megtettem volna.- kiakartam lépni a liftből de visszahúzott. Meddig fogja még ezt csinálni?

-De ugyanígy?- utalt az ölelkezős helycserére.

Még mindig nem néztem rá, nem akartam hogy ugyanaz történjen mint amikor ráestem. Tudtam, hogy néz, éreztem.

-Tudod Maximoff..- kezdtem bele ő meg elengedte a karomat.

-Rettentően fáj a fejem szóval örülnék ha nem tartanál fel a szarságaiddal- maszíroztam meg halántékom.

-Rendben. De elötte nézz rám.- fonta össze mellkasa elött kezeit.
Jól tudta, hogy miért nem nézek rá ugyanis kérésére máris vörös lett az arcom.

-Dögölj meg Pietro!- csaptam mellkasára mire ő felnevetett.

-Neked is jóéjt!- kiléptem a liftből majd a szobám felé vettem az irányt.

Leültem az ágyra de nem volt valami kényelmes így hanyatt dőltem és a plafont néztem.
Mi történt velem? Utálom kéne Pietrot ehelyett kettő perce együtt nevettünk a liftben. Nem engedhetem hogy egy fiú érzéseket váltson ki belőlem. Megint.

Elindultam fürödni de miután rájöttem hogy nincs miben aludnom, ebben meg nem szeretnék amiben meghempergetett a szörny ezért elindultam ki a folyosóra.

Felnéztem majd megszólaltam.
-Péntek ki van még ébren a toronyban?- kérdeztem, jött is a válasz.

-Mr. Stark és Pietro.- mondta mire megforgattam a szemem.

-Hát persze- morogtam szemforgatás közben.

-Hol van Tony?

-Az ötvenes szobában.

Elsétáltam a liftig majd megnyomtam a lefelé mutató nyilat. Beléptem és el is indultam a harmadik emeletre.

Mikor kiléptem fejemet leszegezve indultam a bal oldali irányba. Ha az én szintemen is bal oldalt vannak a nagyobb számok akkor itt miért nem így lennének.

Néztem a piros szőnyeget ahogy lépkedtem rajta. Tekintetemet csak akkor  emeltem fel amikor nekimentem valakinek.
Az illető egy szál törölközőben állt elöttem és csodálkozva nézett le rám.
Éreztem hogy kezdek elpirulni ezért elnéztem, pontosabban Pietro mögé néztem. Ott volt az ötvenes szoba. Se szó, se beszéd kikerültem őt majd benyitottam a szobába.

Tony az asztalnál ült, számolt valamit. Érkezésemre felkapta a fejét majd halványan elmosolyodott.

-Mi az oka ennek a késői látogatásának, Madison?- mosolygott még mindig és közelebb jött.

-Szeretnék kérni egy ruhát amiben aludhatok- közöltem vele.

-Ha jól tudom akkor rajta kívül ébren van még valaki- kacsintott én meg megforgattam a szemem, ő pedig  visszaült a helyére.

-Na most akkor nem kapok ruhát?- lestem rá kezeimet meg értetlenül szétnyitottam.

-Az én méretem biztosan nagy rád viszont az övé- mutatott az ajtó felé majd újból bele kezdett volna de én nem akartam hallani ezért inkább kirontottam az ajtón.