Az Elveszett Lány Esete| P.M.|

*25*

-Hívd fel Tonyt!- kiáltottam rá mire ő rögtön kotorászni kezdett a zsebében.

Pillanatokon belül jelent meg a kezében a telefon amit a füléhez is tartott miután bepötyögött néhány számot.

-Mi a probléma Maximoff?- hallottam Starkot a vonal tulsó feléről de abban a pillanatban megszakadt a vonal.

Pietro rémült arccal engedte le kezét majd még jobban magához ölelte barátját.
Valami megragadta a bokámat és kirántotta. Megfejeltem a kemény, betont, járdát így hihetetlenül sajgott a fejem. Szinte fel sem fogtam hogy éppen megakarnak enni. Az ötös szája felé tartottam. Mielött befejezte volna étkezését meglőtték így figyelme már nem rám irányult hanem az éppen megérkező Vasemberre.

-Nem finon falat. Csak csont és bőr!- szállt le Tony közben pedig felém fordította a fejét. Nemtudtam reagálni a beszólására, most nem.

Orromból valami meleg, folyt. Vér.

Tony mögött megjelent pár halvány alak.
Az ötös megmarkolta mégjobban a bokámat ami mostmár szinte leszakadt. Lengetett rajtam egyet majd elhajított egy fal felé. Már vártam a kemény becsapódást de az nem jött el. Helyett megálltam a levegőbe majd kis idő után Wanda ölében találtam magam.

-Megvagy!- mondta majd közelebb húzott magához.

A szörny felordított. Nem tudom eldönteni  attól hogy nem sikerült megölnie vagy Hulk barátságos megmozdulásától.

-Vigyázz rá!- biccentett felém Steve majd elindult kimenekíteni a civileket.

-Wanda!- szóltam rekedt hangon a lányhoz aki rögtön felém kapta a fejét.

-Segíts felállni!- parancsoltam rá. A lány tiltakozni akart de végül eleget tett kérésemnek.

Lábaim jobban hasonlítottak egy kocsonyához mint amihez kellett volna.
Wanda hátamnál tartotta a kezét, nehogy összeessek. Bevallom elég közel álltam az ájuláshoz.
A következő pillanatban bátyja jelent meg mellettünk. Rám nézett majd megszólalt.

-Megölöd?- kérdezte komolyan.

-Még szép hogy!- nyögtem ki nehezen mire neki egy féloldalas mosoly kúszott az arcára.

Előreléptem egyet majd mégegyet. Wandát felkapta Pietro és mentek segíteni a többieknek. Éppen egy felborult buszból szedték ki a  sebesülteket.
A szörnyet jelen esetben Vasember szórakoztatta.

-Héj! Még élek te seggfej!- ordítottam mire Tony megállt a levegőben és engem nézett ahogy a szörny is.

-Miután lenyomtuk az ötöst komolyan el kell beszélnünk a beszédedről Madison!- ordította Steve nekem pedig egy apró mosoly szökött véres ajkaimra.

-Ezer örömmel Kapitány!- kiáltottam vissza majd léptem egyet előre.