Fény a sötétségben || KPOP ✓

•Elcseszett világ•

《🎶Still Breathing🎶》

SKZ || Changbin x Felix

- Túl elveszettnek érzem magam ebben az elcseszett világban, kérlek, valaki segítsen.

Changbin reménytelenül kér segítséget. Senki sem tud rajta segíteni. A levegő széljárása sem, a felhők az égen, a növények, a fák, a virágok. Tényleg semmi, teljesen egyedül van.

- Talán megkéne sebesíteni magam? - Gyengén dől le egy cseresznyefa oldalához, majd előveszi a táskájából a kését.

- Nem olyan éles, nem igaz? - kérdezi magától, majd sebet ejt a karján - Ez ennyire fájhat? - Sosem érzett még ilyen fájdalmat. Nyugodt akar maradni, rendesen marja a kezét az új érzés, amihez próbál hozzászokni.

Bizsereg, folyik a vér a karjánál. Jelen pillanatban azt akarja, hogy örökre eltűnjön a föld felszínéről.
Nem nézi azt, hogy ott vannak a szülei, mert mind a kettő utálja a gyerekét, homofóbok.
Changbinnek teljes mértékben bejön egy fiú. Az illető nem tud róla és ha így halad, nem is fog.

- Csak egyszerűen megkéne halnom, nem? - Beletúr a hajába a jobb kezével, melyen nem ejtett vágást.
Óvatosan felkel a fa mellől - Hát - néz a cseresznyefára - Nem itt haltam meg, érezd magad megtisztelve - Megfog egy ágat, magához húzza, majd pár perc erejéig vizsgálja a virágokat.

- Túl szép lenne itt, remélem jövőre is virágzol, annak ellenére, hogy én fentről foglak figyelni.

Hazamegy, lepakol, majd szüleinek nem köszönve megy fel a lépcsőn, a szobája felé tart. A szülők nem köszönnek vissza. Changbin ekkor rájön, hogy egyedül van, majd kinyitja az ajtót.

- F-Felix? - Changbin szíve hirtelen őrült tempóban kezdett el verni - Mégis mit keresel itt?

- Neked is szia, Changbin - ránéz, édesen mosolyog rá, integet neki - Nem válaszoltál az üzeneteimre.

- És ezért jöttél át? - Changbin oldalra fordította a fejét, mire Lix nevetett a látványon.

- Nem szoktál ilyet csinálni - nemes egyszerűséggel közöl - Gondoltam már, hogy átjövök, s megnézhetnénk a cseresznyefákat, hisz olyan gyönyörűek.

- Ne haragudj, hogy így viselkedtem és hogy ezt kell mondanom, de..-szünetet tart Changbin, átgondolja, hogy hogyan tudná Felixet a lehető legkedvesebben visszautasítani - Onnan jöttem, sokat voltam kint egy fánál.

- Oh, igazán? Mit csináltál ott?

-Feküdtem, néztem a természetet.
Tudod te is a nagy természet rajongásomat, imádok kint lenni.

-Akkor másik kérdésem a kezed lenne. Azt hitted, hogy nem fog feltűnni, mi?
Csurom véres, átáztál.

Changbin nem tudja, hogyan tudna erre válaszolni.
Lepörög előtte az egész élete.
Kiskorában nagyon jó volt neki, jól tanult, szép életet élt, szülei törődtek vele, rengeteg baráttal találkozott a hétvégéken.
Kissé klisés élet, de ez a szép. Mint minden, ez is megváltozott, negatív irányba. Túl rosszba.
Utálja magát, a szüleit, az embereket, a tanulást.
Az életet is feleslegesnek találja, hogy mégis mi értelme van élni, ha egyszer úgyis meghalunk.
Rengeteg feltett kérdés hangzik el a fejében, amire válasz sosem fog érkezni.

- Nem tartozok magyarázattal Felix - mérgesen válaszol - Hagyj kérlek.

-Még hogy nem tartozol magyarázattal? - Felix arca teljesen más nézetet ad. Nem az aranyos Felixet látja most Changbin, hanem a feldúlt, legszívesebben megölné az előtte lévő személyt arcát.
Felkel az ágyról, nekilöki a falnak - Nem hogy megbecsülnéd, hogy valaki kurvára aggódik miattad, te idióta! Mi lett volna, ha komolyabb a baj? - közelebb hajol, egy-két könnycsepp már le is esett a szoba padlójára - Tudod, hogy mennyire szoktam félni a lelkiállapotod miatt?
Sosem vetted észre a szeretetemet, szerelmes vagyok beléd te vak szerencsétlen! - Mérgesen megfogja Changbin pólóját, majd magához húzza egy csók erejéig - Ennyi az én véleményem, gondolkozz el a szavaim súlyán! - összepakolja hirtelen a cuccát, majd otthagyja az összezavarodott Seo Changbint.

Lee Felix tényleg egy csók után-amire már régóta várt.
Ott hagyja a kiszemeltjét. Muszáj használnia kicsit az agyát is, gondolkoznia kell.
Nem akarja, hogy a másik hülyeséget csináljon, ezért tette ezt, szerinte ez a legjobb út Changbin észheztérítéséhez.

《《:)♡》》