Sárkány világ [Nalu]

4 fejezet

~Lucy~
Oda értem a régi várhoz és vártam. Kb. 10-15 perc múlva már itt is volt Natsu. Még volt vele őt sárkány és ezért gúnyosan ránmosolygtam.

-Na mi az? A nagy Natsu Dragneel nem mer a kastélyból kimenni testőrök nélkül?- mondtam gúnyos hangon.
-Héj ők nem a testőreim hanem a barátaim.- mondta Natsu idegesen. -És én nem akartam hogy velem jöjjenek, de ha valamit a fejükbe vesznek akkor nem tudom lebeszélni őket.
-Mért talán neked nincsenek barátaid, akik támogassanak téged?- kérdezte Sting.
-De igen. Csak kiszöktem a villából hogy ne keljen itt lenniük, Sting.- kimondtam s nevét és mindenki meglepődve nézet engem.
-Ho...honnan tudod a nevét?- kérdezte tőlem a hosszú fekete hajú srác.
-Tudom hogy mi a nevetek és hogy mi a mágiátok.
-Akkor bizonyítsd- mondta Laxus.
-Rendben. Te Laxus vagy a vilám sárkány. A másik szőke pedig Sting, ő a fény sárkány. Mellete a rövid fekete hajú pedig Rougen az árny sárkány. Sting és Rougen ikertestvérek. A barna hajú Cobra, ő a méreg sárkány. A hosszú fekete hajú pedig Gajeel a vas sárkány.- ezek hallatán mindenk tátott szájjal nézett engem. -És végül a király Natsu Dragneel ő a tűz sárkány, Igneel Dragneel fia.- Az utolsó három szóra Natsu dühös lett.
-Ne mert kimondani apám nevét, Jude Heartfilia lánya.- na erre én is dühös lettem és elkezdődőt a harc.

~Gray~
Reggel 8-kor keltem és azt vettem észre hogy Lucy nincs mellettem. Felöltöztem és észre vettem egy levelet, elolvastam és gyorsan lefutottan az ebédlőbe.

-Srácok.- kiáltom teljes hangomból.
-Mi a baj Gray.- kérdezte Erza
Akartam mondani de nem tudtam mesélni és oda adtam a levelet.
-A FENÉBE.- ordítót Erza.
-Miaz Erza?- kérdezte Levy.
-Lucy, most harcol a sárkányok királyával.- mondta ki Erza.
-Juvia azt mondja menjünk ütána.- mondta Juvia és elindultunk. Ahogy mentünk észre vettük a régi várnál füst van. Erza-ék is észrevették és gyorsabban mentünk a lovakal. De még így is 10 perc amíg oda érünk.

~Natsu~
Nagyon erős ahoz képest hogy lány. Pár ütést ki tudtam védni de volt olyan is amit nem. Volt egy olyan mozdulata ami nagyon ismerős volt. De mégis honnan?

Ekkor egy emléket láttam. Én és egy szőke kislány játszottunk a réten. Apám akkor hívót és Lucy-t meg egy szolgálólány vitte haza. Azóta nem találkoztam Luce-val.

Hárítottam a támadást és 7 méter volt köztünk. A fiúkhoz felhúztam egy tűzfalat hogy ne tudjanak megállítani amit tervezek.
-Natsu, te mégis miért húztál fel egy tűzfalat?- nem figyeltem Rougen-re csak le térdeltem.
-Ölj meg.- mondtam ki lehajtót fejel.
-Haaa?- értetlenül nézett Lucy.
-Így talán béke lesz... - nem tudtam befejezni a mondatom mert Stig közbeszólt.
-Natsu ne csináld.
-Te megőrültél, tűzköpő?- kérdezte Gajeel.

Lucy támadót és amikor csak pár centire volt, megszólaltam.
-...Szeretlek, Luce.- a fiúk meglepödtek és Luce megállt mielőtt át döfte volna a szívemet.
-M...mit mond-tál?- Luce elkezdet reszketni.
-Szeretlek, Luce.- mondtam ki egy kicsivel hangosabban.

~Lucy~
Már 6 éve hogy nem halódtam ezt a nevet. Rá döbbentem hogy Natsu, az a gyerek aki kicsi kóromba játszódtam. Elkezdtem remegni és elejtettem a kardot, Natsu erre felfigyelt és meglátja a könnyes szemeimet. Két lépést tettem hátra de továb nem tudtam menni és térdre estem.
Ekkor Natsu is leengedte a tűzfalat és a barátai oda mentek hozzá.
-Natsu miért akartad megöletni magad?- kérdi tőle Laxus.- És te miért nem ölted meg? Nem mintha azt akartuk volna csak te meg akartad ölni Natsu.
-Cserben hagytalak, sajnálom Luce.
-Igen. Cs...cserben hagytál, és e...ez fájt Natsu.- mondtam sírás közben.

~Erza~
Már nagyon közel voltunk és abbamaradt a harc. Nagyon féltünk hogy Lucy meghalt e. Ahogy oda értünk láttuk ahogy Lucy le van térdepelve. Ahogy tudtunk oda szaladtunk. Letérdepeltünk mellé és láttuk a könnyes arcát.

-Lu-chan, mi a baj?- kérdezte idegesen Levy.
-S-semmi.
-Juvia szerint baj van.
-Ha nincs baj, akkor miért könnyezel?-kérdeztem
Gray megfogta a vállát és gyorsan elkapta a kezét.
-Lucy, miért vagy ilyen forró?- erre mindenki Lucy-ra nézett még a sárkányok is.

~Lucy~
Halódtam ahogy Gray megkérdi hogy miért vagyok forró. Nem válaszoltam.

-Mit csináltál vele Dragneel?- kérdezte Gray dühösen.
-Emlékeztetem.- mondta Natsu boldogan.
-Mégis mire?- kérdi Mira
-A múltra.
-Mégis milyen múltra?- kérdi Cobra.
-S hogy emlékeztetted? Csak annyit mondtál hogy, Luce.- mondta Sting.
-ELÉG- kiáltom és elkezdek jóbban sírni.
-Miből elég, Luce?- kérdi Natsu még mindig ülve. Felálltam és oda mentem hozzá.
-Ne hívj Luce-nak.
-Miért ne te engedted hogy így hívjalak...- mondta volna tovább de én közbeszóltam.
-6 évvel ezelőtt. De az már elmúlt. Fájt hogy nem állítottad meg a háborút. És tudod hogy mi fájt a legjobban?
-Hogy magadra hagytalak- szomorodott el Natsu.
-Igen, az. Nagyon sokáig vártam hogy megkeres de aztán feladtam és ezért...- mondtam volna tovább de egy ismerős hangot halódtam.
-Natsu-san- kiáltotta Wendy és Natsu nyakába ugrik.

A kezemet a szám elé raktam. Nem tudtam elhinni hogy ő Wendy.
-W-wendy?- kérdeztem félve.
-Lucy-san!- engedte el Natsu és ugrót a nyakamba sírva.- Annyira hiányoztál.
-Wendy, te honnan ismered Luce-t?- nézett ránk Natsu.
-Az úgy volt hogy Lucy szülei meghaltak és utána találkoztam vele. Befogadót a nagyapjával. De a Tartaros megtámadót. Ha nem Lucy-val fenyegették meg volna a nagyapját akkor legyőzte volna őket.- elkezdek könnyezni és felálltam
-Lucy nem is mondtad hogy van neked egy nagyapád.- mondták egyszerre barátaim.
-Mindenkinek van magán élete, úgyhogy nem kell mindet tudnotok.
-Lucy-san, folytathatom?- kérdezte Wendy, én meg csak bólintottam.
-Lucy, nagyapját elvitték. Utána engem és Lucy is elvittek engem megmentett Natsu, de akkor ki voltam ütve. És Lucy-rol ezek után nem halódtam. Csak egy Lucy nevezetű sárkányölő-röl.- fejezte be Wendy.
-Értem. Luce mi lett a nagyapáddal?
-Jackal azt mondta hogy megölte ahogy Wendy-t is.- mondtam sírva- De ha Wendy él talán ő is.- csillan fel bennem a remény.

Leguggoltam. Megöleltem Wendy-t és le töröltem a könnyeimet. Valami olyant éreztem volt hogy félre kell löknöm. Ezért megtettem és mindenki rám figyelt. Egyből egy ember megütőt és hátra repültem egy keveset. Próbáltam felkelni de először összeestem. Másodszora sikerült és oda mentem a többiekhez.
-Luce, jól vagy?- nézet rám aggódva Natsu.
-Figyelj ide Dragneel. Állíts le a sárkányodat.- mondta Gray idegesen.
-Nem sárkány volt, Gray. Hanem a cicus.- mondtam és az utolsó szó miért értetlenül néztek engem.
-Cicus?- mondták egyszerre kivéve Wendy.

A fák közzül kijött egy ember.
-Nem hittem volna hogy ilyen hamar felismersz.- szólalt meg a macska fülű férfi.
-Én meg nem hittem hogy még találkozunk, Jackal. Gondolóm akkor halottad hogy mit mondtam a nagyapámról.
-Ohh én halódtam, de nem mondok semmit.- mondja nagy vigyorral Jackal