Lefeküdtem egy este,
Tizenegy környéke volt,
De csak néztem a plafont semmittéve,
Odakint világított a telihold.
Nagy nehezen elaludtam,
Hosszabb volt mint hittem,
Álmomban a fellegekben jártam,
És őt kerestem ki nélkül azt hittem végem.
Lebegtünk a felhő bolyhok felett,
A világtól mentesen,
De neki mennie kellett,
És felébredtem keservesen.
Majd vissza aludtam,
S megláttalak,
Azonnal beléd habarodtam,
De téged magamnak megtiltottalak.
Alig lett vége az előző álmomnak,
Erre a semmiből jött a következő,
Tény, hogy parancsolni nem tudtam magamnak,
De reméltem, hogy nem lesz olyan mint az előző.
Álomból álomba merültem,
S ezt nem bántam meg,
Mert végül rájöttem,
Téged szeretlek.
YOU ARE READING
Gondolataim Verseskötet
PoetryOké, ez nekem új hogy így megosszam a verseim. Régebben már megtettem ezt néhány barátommal de semmi extravagáns. Viszont most úgy éreztem hogy a maradandóság és teszt kedvéért felteszem őket ide is. Na nem mintha bárki olvasna engem.
