down in the other side

tizenkettő - selyem

Justin Jesso - Getting Closer (Acoustic)

Pár nappal később éppen az egyik konyhai szekrényt rendezem át ittlétem alatt negyedjére, mikor Jonathan kikiabál a fürdőből.

- Alpha!

- Tessék - kiabálok vissza a szekrény belsejéből. Mikor vett Jonathan még egy doboz CiniMinist és Cheeriost? És ezzel a márkás kakaóporral sem találkoztam még.

- Gyere ide!

- Légy szíves - morgom magamnak, amint elszámolok tízig, melőtt egyáltalán megmozdulnék. Csak aztán ugrom le a székről, hogy nagy nyugalommal sétáljak a fürdő felé.

Ott megállok az ajtó előtt.

- Itt vagyok.

- Gyere be!

- De fürdesz - teszem csípőre a kezemet.

- Csak nem az FBI-jal van dolgom? - hallatszik a felelet. Felszisszenek, majd nagy lélegzetet veszek, nem tudván, mire számítsak.

Egy pucér Jonathanre?

Valamiért nem tölt el rémülettel a gondolat.

Jonathan a nagy kádban lebzsel, kényelmesen elmerülve a vízben, hátával megtámaszkodva a falán, karjait a széleken nyugtatva.

Szerencsére habfelhők lebegnek a víz tetején, plusz olyan párás a levegő, hogy őt is alig látom.

- Vágd le a hajamat! - kéri csukott szemmel, úgy emelve fel a hajvágó ollót, mintha azzal ment volna fürdeni. - És csukd be az ajtót, mert kimegy a levegő esszenciája.

- Azaz a fullasztó fülledtség - helyesbítek, ahogy kiveszem a kezéből az ollót. - Nem vágtam még hajat.

- Most fogsz - mondja még mindig csukott szemmel.

Érdekes, hogyan jutottunk el a "megmérgezted az ételemet?"-től a "nyakamat mutatom és még egy ollót is kezedbe adok"-ig.

De az a nyak. Ó, istenek. Az a szelíd ádámcsutka, az az ív, ami eltűnik a víz alatt...

- Mondom, mit csinálj - szól, majd lebukik a víz alá, hogy csurom vizesen térjen vissza. A kezével végigsimít a haján, majd az arcán, lerázva a szappanos vizet.

- A fésű a bal fiókban van.

- Tudom - megyek érte.

- Honnan?

- A fogkeféd is ott van - túrok bele a fiókba.

- És azt honnan tudod?

- Azt használom - vonok vállat. Mikor visszafordulok, már megint összeszűkült szemekkel figyel.

- A borotvámra nem merek rákerdezni - mondja gyanakvóan.

- Amiről nem tudsz, az nem fáj neked - öltöm ki rá a nyelvemet.

- Elkanászodtál - jegyzi meg morogva, amint kimegyek, hogy behozzak egy széket magammal.

- Vagy lehet, hogy mindig is ilyen voltam? - vetem fel, holott én is érzem, hogy egyre több mindent megengedek magamnak Jonathannel szemben. - Egyébként meg a fogkefédet az első naptól kezdve használom. Gondolod, hogy meg lettem volna nélküle? Nem vagyok ősember!

- Szimplán kérhettél volna egyet - néz rám, amint elhelyezkedem mögötte.

Lenézek rá, és eszembejut a Pókember-MJ jelenet, csak most én vagyok Pókember, és Jonathannek kéne megcsókolnia.