A fóka tündér hangja (Befejezett)

💦Kilencedik💦

Meredten bámultam az asztalon lévő kis tárgyat. Hogy kerülhetett ez ide? Hisz a saját szememmel láttam, ahogy apa kidobta. Jason óvatosan a kezébe vette és felhúzta. A fehér fókák forogni kezdtek és megindult a számomra jól ismert dallam. Jason mosolyogva nézte ahogy halkan dúdolászni kezdek majd az arcára ismét döbbenet ült ki.
- Mi a baj?
- Ki az a Louis?
- Milyen Louis? Nem ismerek semmilyen Louist! - mondtam mire a dobozka oldalára mutatott ahol Írott arany betűkkel valóban Lewis Rossel helyett, Louis Rossel név díszelgett.
- Talán csak elírták! - találgatott Jason, de én megráztam a fejem. Szinte biztosra vettem, hogy az én dobozomon Lewis nèv volt és nem Louis. De hisz ugyanaz a vezetéknevünk. Azt hiszem apa többet titkol mint amennyit sejtettem. És ehhez anyámnak is van valami köze.
- Beszélnem kell apával!
- Biztos? A tegnapi után?
- Muszály! - mondtam és a cuccaimat hátra hagyva szinte áttrappoltam a túloldali házhoz. Berontottam és a szobába lépve ismét a teraszon találtam apámat.
- Apa!
- Lewis? Hol voltál? Nagyon aggódtam! - fogja meg a vállaim, de elrantom a kezét.
- Apa! Ki az a Louis? - kérdeztem mire szó szerint olyan lett mint aki szellemet lát.
- Válaszolj! Nem akarok több hazugságot! Ki az a Louis?! - ordítottam mire leült az ágyra és a kezébe temette az arcát.
- Mindig azt hittem, hogy ha egyszer is megtudod, ott helyben kővé vàlok. - suttogta maga elé, de bennem kezdett felmenni a pumpa.
- Apa! Válaszolj! - a hangom most inkább komoly volt és határozott.
- Louis... Ő a te... Az ikertesód volt. - szipogta. Éreztem, hogy a talaj szinte eltűnik a lábam alól és a kezeim reflex szerűen védelmezik a testemet a kemény padló csapódásától. Jason ijedten mellém ugrott míg apa csak könyörgő arccal nézett rám. Ez most sokkolt. Volt egy ikertestvérem? De mi a fene történt vele és anyával?
- Apa, kérlek most már magyarázd el mi folyik itt! - köbyörögtem, de felallt és az ajtó felé vette az irányt.
- Nem szabad, Lewis. Egyszerűen nem tehetem, a te érdekedben.