A Katona, a Kapitány és a Macska

8. rész - "Ígérd meg, hogy a barátom maradsz..."

- Nem hiszem el, hogy még az utolsó napon is képesek késni! - őrjöng Mildred Kapitány a haját tépve szokásos helyén állva. A külön neki előkészített kis emelvényen, az udvar közepén. - Változtatok ti egyáltalán valamit az első nap óta?!

- Nyugodjon meg, Kapitány! - próbálja nyugtatni Ward, de annyit tesz ez szegény Kapitánynak, mint halottnak a csók.

- Szerintem meg kellett volna őket fenyegetni az étellel, nem? - böködi meg Ward vállát Ms. Carissimi félénken.

- Ah... sajnos már késő... Bárcsak előbb eszünkbe jutott volna! - fogja a fejét bánkódva.

- Nem lesz gond, ne aggódjon! - kuncog a csodaszép hölgy kedvesen.

- Maga mindig olyan pozitív. - jelenik meg egy halvány mosoly a férfi arcán.

- Muszáj. - vigyorog rá a nő. - Ki juttatná eszükbe a jó dolgokat maguk körül?

- Gyerünk már! Azt hittem, hogy végre felnőttetek! - kiáltozik tovább Mildred Kapitány. - És én még sírni akartam a holnapi felavatáson!

- Azt megnézem! - kiált ki a tömegből nevetve Lloyd.

- Schwarz! Te vagy az egyetlen, akinek örülök, amiért nem kell látnom minden nap! - mutat rá sértődötten a Kapitány.

- Hee?!

A jelenlévők nevetésben törnek ki a két férfi kisebb összeszólalkozását hallva, mint ahogy az mindig is lenni szokott.

- Megérkezett mindenki? - néz körbe jó alaposan a Kapitány. - Rendben! Aki nincs itt, az így járt! Lemarad erről a remek programról, amit maga Fedorov kapitány és Fenséges Királyunk talált ki nektek!

- A Király? - morajlik fel a tömeg.

- Nektek csak Nagyságos Úr! - kiált rájuk a Kapitány. - Khm... - köszörüli meg a torkát. - Na, de akkor térjünk a lényegre. Bár, hogy őszinte legyek nektek lesz rosszabb, ha nem siettek... - néz körmeire egy mosollyal. - Az utolsó feladatotok ugyanis nem lesz más... - néz fel a tömegnyi kíváncsi arcra. - Minthogy... megszerezzétek Dorincia zászlaját az idősebbektől.

Hatalmas csend következik, mindenki sokkosan néz a Kapitányra.

- Meglepődtetek, mi? - röhög fel Mildred jó hangosan és szíve mélyéről kárörvendve. - Micsoda egy remek ötlet... - töri le kicsordult könnyeit a nevetéstől. - Éjfélig lesz időtök megszerezni. A szállásotok melletti erdőben rejtették el. Már várnak benneteket. De csak óvatosan. - figyelmezteti őket. Majd nagy lendülettel leugrik kis peronjáról.

A végzős diákok még mindig alig képesek elhinni, amit hallottak. Azonban...

- Igen! Ez az! Nyomás! - fut ki a nagy tömegből teljes eltökéltséggel Clarance az erdő felé sietve. Egy darabig csendben nézik, ahogy egyre távolabb ér, de végül elkezdenek hozzá csatlakozni Lloyddal az élen.

- Hé, te szerencsétlen! Várj már! Nem hagyom, hogy te szerezd meg!

Ezekkel a szavakkal és csatába induló bátorsággal rontott ki a tömegből, mire mindenki másnak is szöget ütött a fejében a gondolat: Aki megszerzi, az lesz a legnagyobb nyertes! Ezzel a gondolattal pedig mindenki sietősen vágott neki az útnak.

- Guy! - kapja el hirtelen a karját valaki az elbambult fiúnak, aki még fel sem volt képes fogni a történteket rendesen. Szíve kihagy egy ütemet a gondolatra, hogy talán Nathaneal az, aki most e percben mögötte áll, azonban ismét csalódnia kell.

- Á, Raven... - néz a Hercegre.

- Beszéltem Nathaneallel. - tér rögtön a tárgyra. - Azt mondta, hogy nem az anyukája miatt ilyen rossz a kedve. Azonban... úgy hiszem, hogy most már te is tudsz vele beszélni a dologról. Amint végeztünk ezzel, keresd meg! Bízom benne, hogy együtt megtaláljátok a megoldást! - mosolyodik el búcsúzásul és ő is elfut a tömeg többi tagjával együtt.