A Katona, a Kapitány és a Macska

12. rész - "Nathaneal... mi most komolyan m-megtesszük?"

Az éjszaka elrepül és egy teljesen új nap virrad. Most már nincs apelláta, mindenkit pontban 5 órakor felkeltenek a Kapitányok, viszont van, ami nem változik. Még így is akad egy-két merész tag, akit úgy kell kirángatni puha ágyából. Az idősebb katonák persze már mind talpra készek, hiszen nekik a tegnapi nap sem volt pihenés, ők ugyanúgy gyakorlatoztak, mint eddig. Az újoncok azonban fáradtabbnak érzik magukat, mint valaha. Az egészséges reggeli után mindannyian gyülekeznek az udvaron, hogy aztán két eddig nem ismert Kapitány társaságában meglátogassák a kastélyhoz közeli karámokat. Ez volt az egyik fő dolog, amit el kellett sajátítaniuk most, hogy már elég idősek és készek rá. Azonban a lovaglás nem volt mindenkinek az erőssége. A gazdagabb kölykök közül talán valaki ült lovon, de a nagy többség még életében nem ment az állat közelébe sem. Viszont ez pillére volt a katonaságnak, hiszen ló nélkül nem tudnak rendesen harcolni, akkor, ha nem szemtől szembeni harcban kell részt venni. Meg valahogyan el is kell jutni a csatatérre.

Persze azt sem hagyhatom ki, hogy egy teljesen új egyenruhát is kaptak a fiatalok, aminek szintén nem voltak nagy hívei, hiszen régi ruháik már hozzájuk nőttek, valamint ismét lehetett menni a szabóhoz egyes embereknek. Egyébként sem volt semmi különbség az előző ruha meg e között, kivéve a színét, de tényleg semmi más nem különbözött. Ezért csak még feleslegesebbnek tartották az egészet.

Na, de az első napra visszatérve...

A közeli lovas tanya teljes egészében a Király tulajdonában állt és tele volt szebbnél szebb és ügyesebbnél ügyesebb lovakkal. Dorincia legjobb lovainak mondták őket, pontosan annyira csodálták az állatokat, mint a nevelőket, akik beidomították őket. Rengeteget törődtek a lovakkal és rettentő tiszteletteljesen bántak velük. Talán ez volt az oka, amiért mind olyan volt, mint a kezes bárány, a csatatéren azonban igazi vadállatokká változtak.

A friss katonák közül tehát nem mindenki várta annyira, hogy lóra üljön, azonban, mint mindig, először csak az elméleti részét kezdték el tanulni ennek is. Az első pár óra nem is tartogatott sok izgalmat, volt is, aki nagyon örült ennek, azonban előbb-utóbb el kellett jönnie annak a napnak is, amikor fel kellett ülni azokra a jámbor állatokra. A legmagabiztosabb mind közül a kis Edric volt, aki családjából kifolyólag remekül ismerte az állatvilág ezen tagjait. A vadászathoz ugyanis meg kellett tanulni lovagolni. Saját lovakkal is büszkélkedett az Eadwulf család, éppen ezért már pici baba kora óta körbe volt véve velük. A másik tag pedig, aki elég jól állt a lovakkal maga Guy Fabron volt. Az ő családja is tartott nevezetesen négy darab lovat, tehát ő is kitanult pár dolgot velük kapcsolatban. Meg persze a hatalmas csapatnak voltak még más tagjai is, akiknek volt közük lovakhoz. De tényleg Edric vitte a prímet mindközül. És ez meg is látszott rajta már csak abból is, hogy őt kérték meg az első olyan órán, ahol már nyeregbe kellett pattanni, hogy mutasson pár dolgot. Ő ezt készséggel és nagy örömmel vállalta, az eredmény pedig nagy visszhangot hagyott maga után, hiszen a mindig bénácska Edric végre mutatott valami olyat, amit senki sem tudott elsőre megmutatni. Ugratott, két lábra állította a lovat, valamint ő maga is felállt két lábra a ló hátán, minden probléma nélkül.

Azonban... mint mindennek, ennek is volt egy olyan oldala, akik egyáltalán nem értettek hozzá. Kezdve Kenneth-el, aki mint tudjuk, egyébként sem ápol túl jó viszonyt az állatokkal.

Viszont a leghatalmasabb meglepetést nem más okozta, mint az alacsony Nathaneal. Mindenki döbbenve nézte, ahogyan felszenvedi magát a hozzá képest hatalmas állatra. Hosszú percekbe telt neki, az egyik Kapitány még tapintatosan meg is kérdezte, hogy ne hozzanak-e esetleg valamilyen sámlit, vagy egy-két segítő kezet, Nathaneal viszont hallani sem akart róla. Gyenge pontja az alacsonysága.