I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

III. A nagy hír.

"Egy váratlan, igazságtalan sorscsapás a büntetésnél is rémisztőbb, akármilyen szigorú. A félelem, hogy bármi megtörténhet ok nélkül."

- Nincsen vele gondom, már megszoktam, hogy halandók mászkálnak itt Asgardban.- felelte.

- Tessék? A tesómon és a szüleimen kívül még egy földi lénnyel nem találkoztam.

- A tesód Heléna Jones ha nem tévedek?- jött közelebb hozzám, én meg még mindig ugyanott álltam ahol eddig.

- Igen nem tévedsz! Te pedig biztosan Loki lehetsz!- mosolyogtam rá.

- Eltaláltad!- válaszolta.

Nagyokat pislogtam, meglepetésemre tényleg ő volt az. Értetlenül kérdeztem magamban, hogy ő mért van szabadon.

- Na és öhm te, hogy-hogy szabadon vagy?- kérdeztem az istenséget.

- Meglepő, hogy még nem tudsz róla de én mentettem meg Asgardot a gonosztól.- mosolyodott el gúnyosan.

- Áh szóval magadtól? - kérdeztem tőle egyből.

- Nagyon vicces egy midgárdi vagy te! De ami azt illeti a Nővéremtől!- Mondta majd gyorsan elsétált.

***

Itt Asgardban minden étkezést együtt töltenek és most sem volt másképp.
Odin ült az asztal főnél. Mellette Thor, a másik oldalán pedig Loki foglalt helyet. Mi pedig az asztal másik végében ültünk.

- Holnap kapsz rendes Asgardi ruhát!- jelentette ki Thor és közbe engem vizslatott. Kijelentésétől majdnem férre nyeltem a vacsorámat.

- Amiben, most vagyok az nem jó?- kérdeztem Thortól.

- A Földön talán, de itt nem ez a ruha viselet!

Oh szuper, már azt hittem maradhatok földi ruhában.
Én a vacsorámmal már végeztem, de illedelmessen megvártam a többieket.
Egyébként a tányérok fehérek voltak arany mintákkal ez az egy dolog ami. nem volt teljesen arany színű.

- Lenne egy bejelentésem!- állt fel Thor a helyéről.

Anya és apa meg a bátyám, érdeklő tekintettel fürkészték a mennydörgés istenét. Loki arcáról semmit sem tudtam kivenni olyan semleges volt. Odin, mintha sejtette volna, hogy mit akar mondani az idősebb fia.

- Heléna Jones! Múltkor amikor beszélgettünk, akkor azt mondtad nekem, hogy egy nap szívesen lennél a feleségem, szóval az lenne a kérdesem, hogy hozzám jönnél feleségül?- tette fel a nagy kérdést Thor.

Eközben a húgom már könnyezet, természetesen igent mondott a hercegnek. Loki is eleresztett egy kisebb mosolyt és amint észre vette azt, hogy én őt figyelem egyből vissza váltott semleges arcra. Én voltam az első, aki elhagyta a helyét és ment oda gratulálni a friss menyasszonynak, és a vőlegénynek. Ezután persze minkenki oda ment hozzájuk. Loki kezet fogott a bátyjával, majd elköszönt és elment. Utolsó pillantásait még elkaptam és megint azzal az ijesztő nézésével mosolygott rám, aztán kilépett az ajtón.
Koccintottunk majd én is elköszöntem és elindultam a szobám felé.

Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsamámat és belebújtam az ágyba.
Óráknak tartó hosszú percek teltek el és én még mindig nem aludtam. Úgyhogy úgy döntöttem, kimegyek és kicsit körbe nézek.
A folyosón nem volt annyira sötét, mint aminek én hittem. Kintről bevilágított a csillagok fénye, csodálatos látvány volt.
Sétáltam és egyszer csak, meg láttam egy erkély szerűséget.
Ott megis álltam majd az eget kémleltem. Pár percel később egy hang szólalt meg mögülem.

- Szép, nem igaz?- rögtön felismertem a hangját, bár még nem hallottam elégszer.. Oda lépett mellém majd rám emelte a tekintetét.

- Maga az egész hely varázslatos!- jelentettem ki, erre ő csak elmosolyodott.

- Mi az?- kérdeztem az istenséget.

- Szomorúnak tűnsz!- nézett rám, én meg az eget fürkésztem.

- Igen, pontosabban szomorú is vagyok meg boldog.- mosolyodtam el.

- De te sem tűnsz túlságosan boldognak. Ami azt illeti, igen hamar elmentél a vacsoráról.- mondtam neki.

- Szokatlan még nekem egy halandóval beszélgetni, a testvéreddel sem beszélgettem sokat.- terelte a témát.

- Nos igen, azért mert nem szereted a földi lényeket nem?

- Már nem az vagyok aki régen voltam, de a csínytevés, és a hazugság az meg maradt.- ördögien mosolygott.

- Elvégre te vagy a csínytevés és a hazugságok istene nem de?... Amúgy az előző kérdésemre nem válaszoltál!

- Nem utálom a mindgárdiakat, csak szánalmasnak tartottam és tartom őket!

- Most is szánalmasnak tartod őket?- kérdeztem majd mélyen bele néztem szemeibe.

- Nem mondanám, vannak kivételek!- jelentette ki.

- Kivételek mindig vannak Loki.

- Hm, te tudod a nevemet én viszont a tiédet nem!- húzta száját mosolyra.

- Alessia Jonesnak hívnak, kedves Loki.- mosolyodtam el, én magam is meglepődtem ezen, hiszen egy gyilkossal cseverészek és ráadásul még jól is érzem magam a társaságában, vagyis most jó vele lenni, feldobja az estémet.

- Érdekes, hogy nem tartasz tőlem Alessia Jones! Hiszen egy gonosz áll előtted! - látszott rajta az, hogy élvezte a közelségemet.

- Ez csak a látszatt, én most nem azt látom rajtad, hogy te képes lennél tömegeket gyilkolni. És állításod szerint megváltoztál! Én meg egy szóval sem mondtam azt, hogy nem tartok tőled, de érdekes vagy a számomra, ami igaz és talán pont ezért nem félek tőled!

- Érdekes lennék a számodra ez meglep, mivel még soha, senkinek nem voltam érdekes.- nézett rám, én pedig, szemeiben szomorúságot vettem észre.

Komolyan mondom megsajnáltam, de vele ezt nem közöltem.

- A múltad felejtsd el, a jelennel foglalkozz, amit tettél azon nem tudsz változtatni, de jobb lehetsz annál aki voltál, és nem lehet tudni, hogy mi vár még rád a jövőben!- néztem rá, ő meg csak bambult előre.

- Köszönöm, de nem kértem tanácsot és nincs is rá szükségem!- jelentette ki, majd dühösöen távozott.