XXXIII. Nem lehet elfelendi

1.9K 127 30
                                    

„ A látásmód választás kérdése. Azt látjuk, amit látni akarunk. Változtasd meg, amit látni akarsz, és meg fog változni, amit látsz. "

Alan Cohen

Kedvetlen és letört voltam, mind ez Loki miatt. Miatta sírtam fél óráig a konyha padlóján. Képes volt otthagyni engem, magamra hagyott, és nem ez volt az első alkalom. S ezzel minden értelmet nyert, csak játszadozott velem, egyáltalán nem is szeret. S ez miatt én elhatároztam magam, és képes vagyok lemondani róla.
Talán még a végén sikerül egy normális férfit összeszednem magamnak, talán ő nem egy isten lesz. Még az is lehet, hogy a sors összehoz a tél katonájával.
Bár még egyenlőre a szívem csakis Lokiért dobog. Most is az ágyamon feküdve ábrándozok a csínytevés istenéről, és róla szólnak a gondolataim. A párna a fejemen van próbálom lecsitítani az elveimet, ami éppen nehezemre esik. Így biztos nem fogom tudni elfelejteni a herceget, mondjuk, ha akarnám se tudnám őt elfeldni. Gondolatomból egy éles, hangos kiabálás zökkentett ki.

- Alessia!- kiáltott ismét.

Ledobtam a párnát a fejemről, hogy megnézzem ki az, mert hírtelen még a hangját sem ismertem fel.

- Na végre! Már azt hittem sosem hallasz meg!- mondta a váratlan vendégem.

- Már ne is haragudj, de hozzád most nagyon nincs kedvem!- dobáltam neki a szavakat nem törődöm stílusba, ami nehezemre esett, hiszen nem szeretem az ilyes fajta stílust.

- Hogy merészelsz így beszélni velem?- mutatott drámaian magára.

- Már elnézést, de azt hiszem ezt te megérdemled! Azok után, hogy magamra hagytál vagy századjára.- léptem oda hozzá.

- Azt hiszem ezt már megbeszéltük, de most nem is, ezért vagyok itt!- nézett rám semlegesen.

- Na akkor miért vagy itt?

- A bátyám és a húgod nagy bejelentésre készülnek, és engem kértek meg, hogy jöjjek el érted!- láttam rajta, hogy nehezére esik ez a stílus, pedig régebben mindig ilyen semleges szokott lenni. Persze, mint régebben most is érdekesnek találom az istenséget.

- Oh! Rendben, akkor menjünk!- indultam el, de elém rakta a karját, ez miatt nem tudtam tovább menni.
- Most miaz?- néztem értetlenül.

- Nem öltöznél át?- kérő tekintettel pásztázott engem.

- Nem, mégis minek?- továbbra is értetlenül álltam az isten előtt.

- Mert ott lesz pár férfi egyed és nem szeretném, ha újra ágyba bújnál a milliárdos kis barátoddal!

- Tessék?- hitetlenkedve fürkésztem őt.

- Ebben a ruhában ne csodálkozz, ha még az apám is megkíván magának!- mondta és elkezdett a szekrényem felétolni.

- Ebben a ruhában ne csodálkozz, ha még az apám is megkíván magának!- mondta és elkezdett a szekrényem felétolni

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
I fell in love with a god [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now