Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

15.

EunSoo

– Megmondom őszintén, én nem rendőr akartam lenni. – mondta Taehyung, miközben az üres poharába töltött egy kisebb adag soju-t. Miután Jungkook megnézte a hírhedt gyilkost, megpróbálta kihallgatni és rábírni, hogy adja meg magát de a pasi továbbra is tagadta a vádakat és Kookot is arcon köpte, amin Jungkook nagyon felmérgelődött és ő mondta, hogy inkább menjünk el minél előbb onnan, vagy szétveri a csávót. Így hát mind a hárman beszálltunk Kook autójába és eljöttünk egy kisebb étterembe hogy ehessünk egy kis grillezett húst és ihassunk soju-t.

– De akkor végül miért lettél mégis az? – tette fel a kérdést Jungkook, miközben ő maga is töltött a kiüresedett poharába egy kis sojut.

– Mert megígértem a nagymamámnak, hogy én is úgy fogom szolgálni és védeni a hazát, akárcsak nagyapa tette ötven éven keresztül. Eleinte nem szerettem, de aztán hétről hétre egyre jobban kezdtem komálni és végül már ez lett a hivatásom is. – mosoyodott el mondandója végére, tettére meg én sem tudtam mást csinálni csak elmosolyodni.

– Azért az durva, hogy már szeptemberben havazik. – szólalt meg Jungkook, miután az étterem egyik sarkába felszerelt tévére pillantott amiben épp a hirtelen jött havazásról szóló hírek mentek.

– Bezzeg tavaly még télen sem esett ennyire. – mondtam számat húzva, majd egy falat húst a számba véve kezdtem rágni.

– Támadt egy ötletem. Gyere EunSoo! – pattant fel a székről hirtelen Jungkook, majd kabátját magára véve fogta meg az én kezemet és kezdett el kihúzni az étteremből.

– Most meg hová mentek? – kiabált utánunk Tae. – És mi lesz a számlával?

– Basszus tényleg! – kapott észbe Jungkook, majd visszament az asztalhoz és a kabát zsebéből az asztalra rakott egy halom pénzt. – Ennyiből simán kifizeted. Majd még ütközünk később. Szia Hyung! – hadarta el Jungkook, majd mint akit kergetnek kezdett el húzni maga után, kezemet erősen fogva, miközben én is egy integetéssel elköszöntem szegény Taehyungtól. Eközben kint a hó továbbra is egyre nagyobb pelyhekben hullott, már-már szakadt.

– Jungkook, most mégis merre megyünk? – kérdeztem, ugyanis már hosszú percek óta csendben sétáltunk az utcán amit azért nem értettem, mert a kocsiját otthagytuk az étterem előtt. Látszott a járókelőkön, hogy őket is rendesen meglepte ez a hirtelen jött havazás szeptemberben, ugyanis többnyire az emberek a telefonjukkal készítettek videókat és képeket megbolondult időjárásról.

– Linett! Ha kérdezősködsz, kénytelen leszek elárulni, úgyhogy maradj picit csendben és gyere. – fordult hozzám hátra Kook és eleresztett egy halvány mosolyt is. Tettére elmosolyodtam és inkább csak követtem őt.

– Még nem is jártam a város ezen részén. – szólaltam meg, miután már egy bő fél órája sétáltunk. Szöul azon részén sétáltunk egy hosszúra nyúló sétáló utcában, ahol végig márkás üzletek sorakoztak egymás mellett, a padok és fák fény fűzérrel voltak kidíszítve, ami roppant hangulatos volt és valami hihetetlen szép látványt nyújtott. A látványra egy lapáttal még az is rátett, hogy eközben Jungkook mindvégig fogta a kezem.

– Szereted a forró csokit? – kérdezte hirtelen, én pedig hevesen bólogatni kezdtem. – Szuper, akkor megvan hova megyünk először. – villantotta ki a fogsorát és egy kis kávézó szerű bolt felé kezdett húzni, ami szintúgy ki volt világítva fényfűzérrel. Mikor odaértünk, mindketten megtöröltük a hótól fehér cipő talpainkat és beléptünk az üzlethelyiségbe.