Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

36.

Jungkook

– Gondolkodtál már azon, hogy hova mész el dolgozni? Hiszen a régi munkahelyeden felmondtál. – kérdeztem Linettet, aki pőre testtel feküdt a mellkasomon, hátán félig lecsúszott takaróval. Puha és meztelen hátán rajzolgattam apró köröket, miközben szőke haja kócosan lógott le vállain. Eközben ő az én mellkasomon pihentette a szeretkezésünk közben kipirosodott arcát, kezével szintén apró köröket rajzolva csupasz bőrömre. Örültem, hogy ismét a karjaim közt tudhatom a lányt míg fiam a nagyszüleinél volt a szemközti házban. Nem volt Jae Kuk ellenére, hogy aznap este a nagyszüleinél kell aludnia, így mi Linettel nyugodtan hangoskodhattunk.

– Őszintén? Nem, még nem gondolkodtam el ezen. Így utóbb belátva hiba volt odaadni a felmondó levelemet, hiszen így nem lehet belőlem sosem riporter. – sóhajtott fel gondterhelten.

– De rajzolni szeretsz, nem? – kérdeztem, ugyanis eszembe jutottak a Linették nappalijában bekeretezett festmények állatokról, illetve tájképekről. Olyan rajz tudással simán jelentkezhetne akár album borító tervezőnek, vagy esetleg mozi plakát tervezőnek. Szinte biztos, hogy felvennék.

– De, viszont abból nem lehet megélni. – mondta kissé csalódottan és szinte biztos voltam benne, hogy legszívesebben elmenekülne a világ bajai elől valahova jó messzire.

– Ugyan már, Baby. – fújtam fel az arcom kissé felháborodva ugyanis zavart, hogy Linett ennyire alábecsüli magát. – Ha meg sem próbálod, akkor persze hogy nem lehet belőle megélni. – mondtam, miközben fejmosás gyanánt összeborzoltam szőke hajkoronáját. Reakciója csupán annyi volt, hogy dühösen mellkason csapott és duzzogva magaköré csavarva takaróját ült az ágy szélére. Vigyorogva megráztam a fejem és utána másztam, majd hátulról szorosan magamhoz vontam, hasánál összekulcsolva kezeim. Nyakába fúrtam a fejem és apróbb puszikkal halmoztam el, engesztelésül a hajborzolásért.

– Hagyj! – mondta Linett hisztérikusan, ám tudtam hogy tetszik neki amit csinálok, éppen ezért folytattam.

– És mit szólnál hozzá, ha engesztelésül elmennénk mekibe? – kérdeztem két puszi közt.

– Este fél tízkor?

– Felőlem akár hajnalban is mehetnénk. – vontam vállat egy mosoly kíséretében, majd kimásztam mögüle. Megkerestem az alsónadrágom amit aztán gyorsan magamra vettem és odabaktattam a szekrényemhez. Előkerestem az egyetlen rózsaszínű túlméretezett pulcsimat, amit aztán odaadtam Linettnek. – Bújj bele Baby, és induljunk. – kacsintottam rá majd egy gyors szájra puszit nyomva ajkaira siettem a fürdőbe összeszedni magam.

– Tipikus Jungkook. – morogta Linett, majd kikászálódott az ágyból és ő is elkezdett öltözni.

———

– Üljünk be vagy a kocsiban együk meg a kaját? – pillantottam Linettre, amikor már majdnem ott voltunk a McDonald's-nál.

– Jungkook, a te ruháid vannak rajtam amik picit nagyok így úgy festek bennük, mint egy csöves. Együnk inkább a kocsiba. – mondta, miközben a rádióval babrált.

– De legalább az én csövesem vagy. – röhögtem fel, mire dühösen karba csapott. – Ráadásul én is melegítőben vagyok, így ketten vagyunk csövesek.

– Jó, akkor együnk bent. – sóhajtott fel.

Tényleg csak pár percet kellett mennünk a piros lámpás kereszteződés után és már meg is érkeztünk. A parkolóban szinte az étterem bejáratához tudtam parkolni, ami ritka hiszen szinte éjjel-nappal tömve szokott lenni a parkoló, és maga az étterem is. Kiszálltunk, majd miután bezártam a kocsit, kézen fogva be is sétáltunk.

– Jó estét, mit adhatok? – kérdezte kedvesen a kasszában álló fiú, ám amint Linettre nézett szemei egy pillanatra elkerekedtek és arcszíne jóval pirosabb lett. Bennem egyből felment a pumpa és gyilkos szemekkel szuggeráltam a fiút.

– Két sajtburger menüt szeretnék kérni, mindkettőt zöld teával. Kooko neked is megfelel? – fordult felém Linett, kérdésével visszarántva a valóságba.

– Igen.

– Akkor más nem lesz. – mondta Linett egy hihetetlenül cuki mosoly kíséretében, amivel minden ember szívébe képes belopnia magát. A srác gyakran nyeldesve pötyögött a gépbe valamit, majd miután paypass-al fizettem, Linett kezét megragadva kezdtem őt húzni a lehető legeldugottabb kis sarokba. Leültünk és szerencsémre ahova ültünk ott dísznövények is voltak, így az egyik nagy díszpálmát Linett mellé tudtam húzni, ezzel takarva őt.

– Kooko, mit csinálsz? – kérdezte Linett szemöldök ráncolva, ám az a huncut mosoly ott lapult szája sarkában.

– Semmit, csak jobban tetszik ez így. – morogtam.

– Szóval féltékeny vagy. Értem. – vigyorogta, kezével megtámasztva fejét és úgy figyelte kisfiúsan dühös ábrázatomat.