Elképesztően egyedi RusAme fanfiction {Befejezettnek Ítélt}

°12. rész°

Nincs mondanivalóm, jó szórakozást!
(Ismét depi)

Russia szemszöge

Na ezt hívják bajnak... 'Miért?, próbáltam játszani az ártatlant. Megfogta a karom amire ismét felszisszentem. Na ezt már észrevette. 'Ennyire nem voltam erős., még mindig nem engedett el. Éreztem ahogy az alkarom körül egyre melegebb a levegő, ami azt jelenti hogy kezd átázni. Egyszer csak elsötétült körülöttem minden.

Szovjetunió szemszöge

'Русские!, Russia egy pillanat alatt becsukta a szemét és majdnem összeesett, de szerencsére elkaptam. Third és a gyerekek is gyorsan észrevették és már jöttek is oda. 'Русские! Ez nem vicces!, próbáltam keltegetni. Third egyből tárcsázta a mentőket, akik pár perc múlva meg is érkeztek.

Russia szemszöge

Mikor kinyitottam a szemem egy fehér ágyban feküdtem, infúzión voltam, és lélegeztető maszk volt rajtam. Elsőre minden homályos volt, aztán kitisztult és megláttam Amet az ágy szélénél sírni, és apát egy doktorral beszélni. Felemeltem a kezem és megsimogattam a fejét, amire egyből ijedten nézett fel. 'Doktor! Felébredt!, mondta Ame amire az orvos és apa is odakapták a fejüket.  'Mi történt...?, kérdeztem mikor észrevettem a kötéseket a karomon. 'Egyszer csak elájultál, és mikor beértünk és megvizsgáltak, közölték, hogy rengeteg vérveszteséged volt és egy gyengébb alkoholmérgezésed., mondta apa. 'Levehetném a maszkot?, kérdeztem az orvost. 'Persze..., mondta azzal leszedte rólam. Felültem és megöleltem Amet. Elhajoltam és adtam neki egy homlokpuszit. 'A frászt hoztad rám Russ..., mondta, miközben letöröltem a könnyeit. 'És Russia... Ha nem zavar, megkérdezhetném hogy miért volt vérveszteséged, és enyhe alkoholmérgezésed...?, mondta apa, amire sóhajtottam és elmondtam neki, hogy elképesztően aggódtam Ameért és magamat okoltam, hogy nem voltam ott és hogy az apja bántotta, majd folytattam lehetőleg úgy, hogy ne jöjjön szóba a vér és a vér mennyisége. 'Az oké, hogy beloptad a vodkám, de a vérveszteséggel mi van?, kérdezte. Sóhajtottam és megmutattam neki a kezemen levő kötéseket, amik már nem a bordó, nedves, átázott kötéseim, hanem a tiszta, kórházi kötések voltak. 'Ez te csináltad?, kérdezte az orvos lesokkolva. 'Igen... miért?, apát sokkolta, de a dokit méginkább. 'Mivel vágtad te magad? Ezek mély vágások!, mondta, amire apa még inkább megrémülttebnek nézett ki. 'Apa, ha hazaérsz, az éjjeliszekrényemben, amelyiken a lámpa van, annak a fiókjában van egy kis doboz. Abba van egy pengém. Azt vedd el, mert a végén megismétlődik a depresszióm.,

*Két hét múlva*

Kiengettek a kórházból, apa persze eltiltott minden éles tárgytól és attól ami esetleg azzá váltható (vonalzó). Eltiltott a vodkától, amitől elsőre elkeseredrem, de aztán rájöttem hogy ez így jobb. Otthon hirtelen mindenki úgy kezdett kezelni mint egy törött lábú két évest, ami nem tetszett. Úgyhogy eldöntöttem ha valaki mégegyszer megkérdezi hogy kell-e valami, én kifakadok. Nemsoká el is jött a pillanat, amikor lent ettük az ebédet Third megkérdezte, amire ki is fakadtam. 'Oké! Ennyi volt! Elegem van! Azóta hogy kijöttem a kórházból mindenki úgy kezel mint egy törött lábú kétévest! Nem vagyok halálos beteg! Nem kell mindig ezt kérdezgetni!, mondtam amire hirtelen mindenki megszeppent. 'Köszönöm, mondtam. 'Amúgy ha már így itt vagyunk, el lett halasztva a kezdésed az autósiskolában, úgyhogy csak szólj ha úgy érzed magad hogy kezdenéd., mondta apa amire egyből felugrottam. 'Kezdeném! Minél hamarabb!, mondtam. Úgy mosolyogtam mint amikor Ame és én először ölelkeztünk mint egy pár (ölelkeztek semmi több😏) 

*másnap*

Ma végre mehetek suliba, és persze délután az autósiskolába is. Kikeltem az ágyból átöltöztem aztán mikor lementem láttam Amet beszélgetni apáékkal, odamentem és megöleltem. 'Szia Russ!, köszönt. Adtam neki egy csókot és már ültem volna az asztalhoz amikor észrevettem hogy Ukrajna nincs ott. 'Hol van Ukrajna?, kérdeztem, amire mindenki összenézett és apa megszólalt 'Hát itt van Kanada is és Ukrajna felvitte megmutatni neki a szobáját, (igen végül az Ukrajna x Kanadát választottam, hogy azt shippeljem ebben a könyvben) Felmentem hogy lehívjam Ukrajnát, de mikor benéztem a szobájába azt láttam ahogy éppen az ágy szélén ül Kanada ölében és smárolnak, amire gondoltam "na akkor most hátraarc" és visszaindultam amiközben elkezdett vérezni az orrom. Kate mit művelsz velem...

Na szervusztok! Nagyon bocsi, de tényleg, mostanság nem nagyon van időm írni, és még ott van a „Csak Barátok„ is, és abba is lassan próbálok részt feltölteni. Lehet, hogy mostanába nem lesz sok rész. Ezért előre is bocsi.

De van még valami! Szerintetek (most ezzel mégjobban kiszúrok magammal) de legyen-e egy olyan RusAme könyv amiben a már felnőttek, vannak gyerekeik stb... Ezzel lehet magammal szúrok ki, de ha szeretnétek csinálok egyet.

Na de ennyi mára, addigis,
Sziasztok!😊