Elképesztően egyedi RusAme fanfiction {Befejezettnek Ítélt}

°16. rész°

Russia szemszöge

Másnap reggel mindenki a még alvó, ölelkező Korea-tesók körül állt és perverzen vigyorgott, köztük én is. Csináltunk egy-egy tippet, hogy Észak és Dél mennyire lesznek vörösek, egy 10-es skálán.
Nem is kellett sokat várnunk, felkeltek, majd egymásra néztek, aztán ránk. Végül én nyertem mert a fejük színe az eperhez volt hasonlatos (10/10), ahogy én azt megjósoltam.

Kb fél óra múlva mindenki visszapakolászott a szobájába, a Korea-tesók pedig tíz percenként egy-egy árnyalattal normálisabb színűek lettek. Ekkor csengettyűszót hallottunk a folyosóról. Kimentünk és láttuk EU-t hogy menni kell reggelizni.

Mikor leértünk, megláttuk hogy Románia úgy ült ott mint akinek halálfélelme van attól, hogy a műzlijéből kiugrik egy cápa és ráharap a nyakára. Leültünk köré és azért megnéztünk a biztonság kedvéért nincs-e valami tényleg a tányérjában. Miután megbizonyosodtunk róla hogy semmi sincs a tányérjában a műzlin kívül, megkérdeztük mi baja. 'W- Wales... azt mondta hogyha olyat csinálok ami neki nem tetszik akkor gyufás dobozban fog hazavitetni...' Ekkor mindnyájan Walesre néztünk aki két asztallal arrébb Japánékkal beszélgetett. Ekkor visszanéztünk Romániára, aki eddig könyökölt, majd hirtelen (nagy eséllyel szándékosan) kiszedte a kezét a feje alól, amire pofája hatalmas csattanással az asztalra érkezett. Beállt egy perces néma csend. Előre gyászoltuk az éppen homlokát dörzsölő srácot.
Reggeli után EU kijelentette hogy a jó idő örömére kimegyünk fürödni. Kate 20 percig pakolászott, fogalmunk nincs mit, mi a fiúkkal fürdőnadrágban, törölközővel a válunkon és papucsban mentünk le a portára, ahol gyülekeztünk. Induláskor fogtam Ame törölközőjét feltettem a vállamra, és Amet pedig szintén a hátamra kaptam. Úgyhogy neki nem kellett legyalogolni azt a húsz métert (nekem húsz méter, de a Katenek és Magyarnak minimum negyven, mivel nekem kb kétszer akkora a lépéshosszom...). Mikor leértünk a partra, letettem Amet ledobtam a törölközőink és el is kezdtünk rohanni a víz felé. Kate megfogalmazása szerint gázlómadár módjára futottunk a vízbe és amint beértem le is fröcsköltem Amet. Mindenki röhögött és kb fél perc kellett hozzá hogy kialakuljon a III. Víziháború.

Marha sokat szórakoztunk, a kedvencem az a verseny volt, hogy ki mekkora mélységig tud bemenni a vízbe, amit hihetetlen módon (picinykét több mint két méteremmel) simán megnyertem. Konkrétan nem hallottam Katet onnan ameddig szerencsétlennek leért a lába. Aztán volt röplabdaverseny, homok-angyal készítés, kipróbáltuk a homokembert is, sajna sikertelenül, és volt egy rövidebb iszapcsata. Ja, érdekes volt... De sajna ez is véget ért, úgy öt óra körül, és még a naplementét is láttuk. Csodaszép volt, és Kate örömére adtam egy csókot Amenek, a naplementében, a Balaton partján... Kate két percig törölgette az orrát...

Mikor visszaértünk a hotelbe, felmentünk a szobákba, és alaposan megfürödtünk, mert mindegyikünk csupa iszap volt. Aztán próbáltunk valami értelmesről beszélni, ami annyiból állt hogy szóba jött hogy egy égimeszelő vagyok, amire röhögtünk egyet, és mivel már nem bírtunk beszélni se mert hulla fáradtak voltunk, elkezdtünk alváshoz készülni. Én befeküdtem az ágyba, amire Ame egyből hozzámbújt. Megöleltem adtam neki egy csókot, és elaludtunk.

Szép estét/napot/reggelt!
Végre kinyertem magamból valamit... Nem tudom jó lett-e, mert kicsit fáradt vagyok...
És bocsi hogy nem rakok ki új részeket mostanság....
De ennyi lenne! Tali a kövi részben!
Sziasztok!😊