𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🆃🆆🅴🅽🆃🆈-🅴🅸🅶🅷🆃|

Kényszerleszállás

Lábammal idegesen doboltam a reptéren, miközben vártam arra, hogy a repülő, ami Monzába visz elinduljon. Charlesnek semmit se mondtam még, és tudom, hogy ezt rosszul teszem, hiszen tudnia kéne erről, de az utolsó pillanatokra tartogatom a beszélgetést, ami elég rossz szokásom. Már vagy tízszer lejátszottam magamban a beszélgetést, de sosem lett jó végeredménye, ami eléggé aggasztó.

-A Monzába tartó repülőgép 15 perc múlva indul - szólalt meg az idegesítő női hang, tudtam, hogyha most nem hívom fel Charlest nem lesz esélyem vele beszélni, ezért kissé remegő kézzel, de felhívtam őt

-Szia Csipkerózsika, történt valami? - vette fel azonnal, nyugtató hangja szinte azonnal elfelejtette velem a nemrég történteket

-Szia Charles - köszöntem neki - Nos, igazából igen, történt egy pár dolog - néztem körbe a nagy embertömegen

-És mi az? Ugye nem komoly?

-Hát.. - húztam el ajkaimat - Az, de kezdek túlesni rajta. Mondhatni - tettem oda a végét halkan - Jelenleg itt vagyok a reptéren, és 15 perc múlva úton leszek Monzába

-Micsoda? Nem úgy volt, hogy holnap jössz? - kérdezte - Rore, ugye nem történt semmi komoly baj? - hangja aggódó volt

-Majd személyesen szeretném elmesélni, oké? - a bőröndömet már leadtam, ezért azzal szerencsére már nem kell foglalkoznom

-Rendben, azért örülök hogy hamarabb láthatlak - éreztem, hogy mosolyogva mondja ezt, ami miatt én sem bírtam elnyomni mosolyomat

-Én is - jegyeztem meg

-Na, menjél fel arra a repülőre, nehogy nekem lekésd azt - nevetett

-Rendben, de úgy ismersz engem, mint aki sokat késik?

-Neem - húzta el - Na de tényleg menj, majd eléd megyek, oké?

-Oké - hunytam be szemem egy pillanatra

-Szeretlek, már várlak - szívem hatalmasat dobbant e szóra - Szia

-Én is téged - mondtam, majd letettem a telefont

...

Mellettem egy körülbelül velem egyidős lány ült, viszont eléggé gorombának tűnt, ezért inkább nem mertem hozzászólni. Mögöttem egy anyuka, és fiatal fia ült, és a fiú már vagy 10 perce székemet rugdossa, én meg kezdek emiatt egyre idegesebb lenni, és csak egy hajszál választ el attól, hogy ne álljak fel, és förmedjek rájuk. Nos, meg egy biztonsági öv, amit nem merek kicsatolni, hiszen biztonságot nyújt számomra. Az ölemben egy reptéren vett sportújság pihen, amit olvasgatásra vettem. Reménykedtem benne, hogy van benne szó a formula 1-ről, ezért gyorsan átlapozgattam, tekintetem megakadt a közepénél, amikor megpillantottam Charlest, ahogy kezét az égbe emeli. Tonio miatt. Miután elolvastam a szöveget a büszkeség Charles iránt megint előbujt belőlem, viszont a mellette lévő képre egyáltalán nem számítottam. Charles és én voltunk rajta. Charlessel épp egymás kezét fogtuk, miközben egymásra mosolyogtunk.

Charles Leclerc-nek új barátnője van?

Charles Leclerc (21), a fiatal Monacói pilóta nemrég szakított barátnőjével, Giada Gianni-val (21), kapcsolatuk sokáig kitartott, viszont Leclerc szakított vele azzal az indokkal, hogy a karrierjére szeretne fókuszálni. Erre hetekkel később egy másik lány oldalán látjuk. Először Monacóban figyeltek rájuk, mikor Charles megvert egy fiút, ezzel Aurore Roux-ot (21) védve. Rajongói kíváncsiak voltak a lányra, aki miatt Charles képes volt verekedést kezdeményezni, és sokáig nem kellett várniuk - Charles randira hívta Auroret egy étterembe, amit csak arra az estére bérelt ki, hogy kettesben töltsék az estét. Ekkor sokan meggyőződtek arról, hogy Aurore Charles barátnője, de azok, akik kételkedtek benne most biztosra mehetnek - Charles meghívta barátnőjét a Spai futamra, többször látták őket kézen fogva sétálni, de néha még csókot is loptak egymástól.

A fanok szerint Aurore gyönyörű lánynak néz ki, és még egész kedves is. Jobban kedvelik, mint Giadat, még akkor is, hogyha csak most jöttek össze. Reméljük, hogy Charles boldog Aurore mellett, a futamon történtek ellenére is!

Charles nem beszélt Giadaról, viszont odáig eljutottam, hogy ő a barátnője volt. Ennek ellenére az egész cikket végigmosolyogtam, boldog voltam hogy Charles rajongói pozitív véleménnyel vannak rólam.

-Juj erről én is hallottam - szólalt meg a mellettem ülő lány - Giada sosem volt az a szimpatikus lány nekem, sütött róla hogy csak a hírnév miatt van Charlessal - húzta össze szemöldökét - Az új barátnőjéről nem tudok sok mindent, de kedvesebbnek néz ki így első látásra

-Tényleg? - kérdeztem

-Tényleg. Egyébként bocsi, hogy ennyit beszélek, csak imádom Charlest - nevetett kínosan

-Hidd el, én is - mosolyogtam

-Akkor jó - nyugodt meg - Amúgy én Nikola vagyok, Nikola Adamczyk.

-Én Aurore vagyok. Aurore Roux - eresztettem felé egy enyhe mosolygós vigyort

-Na ne! - kapta ki kezemből az újságot - AZ az Aurore?! - bólintottam egyet - Úristen, bocsi hogyha bunkónak tűntem - kért elnézést

-Semmi baj, igazából egész aranyos voltál - nevettem

-Igen? Akkor oké - nevetett ő is

Hirtelen egy hatalmas csattanás kíséretében a repülő balra dőlt, aminek hatására fejem bevertem az ablakba. Éreztem, ahogy valami lassan folyik le fejemen, ezért ujjammal odanyúlva vettem tudomásul, hogy fejem vérzik

-Mi történik? - kérdezte Nikola

-Nem tudom - töröltem bele a vért nadrágomba

-Jól vagy? -fordult nehezen felém, a repülő lassan süllyedni kezdett

-Persze, csak egy kis vér - mosolyogtam rá halványan

-Csak én érzem úgy, vagy a repülő tényleg... süllyed? - arcáról aggodalom tükröződött

-Én is, nyugi - néztem ki az ablakon, egyre gyorsabban süllyedtünk

-Csesszemeg - káromkodott - Ez most komoly? Hogy rohad -

-Hé, nyugi - fordultam felé, kezem vállára tettem - Ha káromkodsz, nem lesz jobb

-Jó, de nem így akarok meghalni, mondd mit csináljak ilyenkor?!

-Kérek mindenkit, az övüket kapcsolják be, és kapaszkodjanak! Kényszerleszállás következik! - szólalt meg az egyik pilóta, a levegőben lehetett érezni az emberek kétségbeesését

-Anya, mi történik? - kérdezte a mögöttem ülő kisfiú kíváncsian

-Maradj nyugodt, oké? Ha bármi történne, emlékezz arra, hogy szeretlek, rendben? - kérdezte meg remegve

-Igen - mondta halkan

Az ablakon kinézve fájdalmasan tudattam magammal, hogy egy erdő felett vagyunk, ami miatt kevés az esélye, hogy ezt megússzuk. Szinte szívszorító pillanatok voltak ezek; hallottam, ahogy az emberek sírva, könyörögve imádkoznak, míg mások remegve ölelgették mellettük ülőket. Most mi lesz? Mi lesz, ha meg fogok halni? Ezt nem tehetem meg Charlessal, már így is eleget szenvedett..

Egyre közelebb volt a talaj, ahogy csökkent a távolság a repülő és a föld között úgy nőtt bennem a félelem is. Szinte éreztem a fájdalmat, amit a becsapódás ereje okozott, a fejem teljes erővel az előttem ülő székébe vertem, az utolsó emlékem a lángok voltak, amelyek körbeölelték a repülőt.

2019 október 19