the neighbour ~ jjk | ✔

ötvennyolcadik fejezet

- Sajnálom, tudom, hogy nem kellett volna hazudjak neked - mondtam, amint beértünk a szobában. - Kérlek, ne haragudj rám, ígérem, hogy többet nem fogok vele ta... - hadartam, viszont Jungkook nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, ugyanis megszüntette a távolságot közöttünk. Eltoltam magamtól, mert részben végig akartam neki mondani, amit szerettem volna, részben pedig felidegesített, hogy konkrétan nem is törődött azzal, amit mondtam neki.

- Most nem akarok beszélgetni - mondta és már közelebb is hajolt hozzám, hogy megint megcsókolhasson, de a mellkasára tettem mindkét tenyeremet is megállítottam.

- Jungkook, az nem megoldás, ha mindig csak szexelünk, ahelyett, hogy megbeszélnénk a dolgokat - sóhajtottam fel, mire közölte velem, hogy szerinte meg pontosan ez a megoldás, mert legalább ekkor nem veszekszünk. - Szerintem meg az lenne a legjobb megoldás, hogy leülnénk és megbeszélnénk a dolgokat. Miért füveztél megint?

- Miért találkoztál megint Junheevel? - kérdezte, viszont még ekkor is a közelemben volt és csípőmön pihentette a tenyereit.

- Mert Junhee a barátom, de ha arról van szó, akkor nem fogok többet beszélni vele, mert rájöttem, hogy a barátságunk eléggé mérgező.

- Én pedig azért füveztem, mert nem bírok ellenállni neki, egyszerűen nem megy, Yena. Ez egyben megrémiszt, beindít és megnöveli az adrenalin szintem, mert pontosan tudom, hogy mire számítsak, ha mondjuk elszívok egymagam egy szálat. - nyalta meg ajkait, mire vettem egy mély levegőt.

- Akkor sem helyes, hogy ezt csinálod, mert a fű nem jó dolog.

- Sosem próbáltad még, szóval nem tudhatod, hogy milyen jó is valójában - válaszolta és teljesen úgy éreztem, mintha helyettem a fű mellett állna.

- Nem is szeretném kipróbálni, mert fű nélkül is teljesen jól érzem magam. Ha velem vagy, az nekem felér szerintem vagy tíz szál füves cigivel. Te nem érzed magad jól mellettem, csak akkor ha szívsz? - kérdeztem tőle és igazán kíváncsi lettem, hogy mégis mit fog válaszolni és őszinte lesz-e.

- De, nagyon is jól érzem magam, amikor velem vagy. De nem várhatom el, hogy a nap huszonnégy órájában velem legyél. Amikor pedig nem vagy mellettem, akkor mindig érzem, hogy muszáj szívjak egyet, mert szüksége van a szervezetemnek a fűre. Nem szabadott volna újra szívjak, mert a fal, amit évek alatt felépítettem, ledőlt és most nincs, ami megakadályozná azt, hogy füvezzek. - döntötte a fejét a vállamnak és vett egy hatalmas levegőt.

- Akkor felépítünk újra egy falat, mit szólsz? - kérdeztem tőle, mire azonnal felkapta a fejét és kérdőn pillantott rám.

- Építsünk? - kérdezett vissza, én pedig egy biztató bólintással próbáltam nyomatékosítani, hogy komolyan gondolom, amit mondtam. - Oké - nyelt egy aprót, mire tarkójánál közelebb húztam magamhoz és ott kezdtem cirógatni a bőrét, mert tudtam, hogy mennyire odavan érte, amikor ezt csinálom.

- Tudom, hogy nehéz, de ellent kell mondj a fűnek, mert szerintem te sem szeretnéd, hogy a múlt megismételje önmagát.

- Tényleg nem szeretném - mondta, mire elmosolyodtam és nyomtam egy apró puszit a szájára.

- Tudod, amikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire szerelmes leszek beléd - suttogta, ezzel sikeresen elérte, hogy szívem heves dobogásba kezdjen és még el is piruljak.

- Én sem gondoltam - válaszoltam neki és nyeltem egy aprót, amikor kezeit levezette a fenekemre és megmarkolta azokat, majd közelebb húzott magához és a fülemhez hajolt.