Igazság vérben áztatva.

15.Fejezet

Másnap mindenki feszült volt már a kora reggeli órákban. Immár mindenki civil ruhát viselt kivéve a különleges osztag; akiknek az volt a feladatuk, hogy megvédjenek mindenkit a házban. Elpuhulni se hagyhatják magukat így a reggelt edzéssel kezdték. Eren és Mikasa majd fél órát ütötték egymást, míg nem a lány végül a másik fölé kerekedet. Armin gyorsan vesztet Petra ellen, ami miatt kissé búskomoran ballagott barátai mellet. Delet ütött az óra mikor Eren leült beszélni a feletteseivel. Miután elhelyezkedtek minden figyelmét a parancsnokra szegezte, aki fel is tette az első kérdését.

- Azt mondtad Karl Frítz lemondott a háborúról és esküt tett. Ez érdekelne. - Mondta lényegre törően. Látszott, hogy a parancsnok az egész sztorit ki akarja vesézni szóról szóra. Érethető volt mégis idegesítő a másik szempontjából.

- Az önök számára első ismert király Karl Frítz volt. Ő igazából a 147 király volt és követőivel menekült ide; erre a szigetre. Ezután felépítette a falakat majd esküt tett. Lemond a háborúról és amennyiben megtámadják, gondoskodik róla, hogy a világ pokollá váljon. Karl elvette az emberek emlékeit és létrehozott egy hamis történelmet. De, hogy biztosítsa a békét, ígéretet tett, hogy sose mondja ki a legnagyobb titkokat. Karl Frítz ideálja pedig tovább él bennünk utódaiba így biztosítva hallgatásunkat. Ha jól tudom parancsnok az ön édesapja is ezek miatt a titkok miatt halt meg. - Nézet rá sokat mondón.

- Így van. Ha tudod, áruld el nekem. Igaza volt? - Hajolt előrébb Eren pedig elgondolkodott. Talán a válaszon, talán azon, hogy válaszoljon.

- Az ön apja megkérdőjelezte a falak épülésének mítoszát és feltéttelezte, hogy még élnek emberek oda kint. Egyik abszurdabb, mint a másik. A falakat Frítz építette. Azt már tudják, hogy miből készültek. Óriásokból! 100méteres óriásokból állnak a falak, melyek a koordinátor egyetlen parancsára kitörnek onnan és mindent elpusztítanak. Ellenséget és barátot egyaránt. Ezt tette az 1király, aki a falakon túl élő emberek 147királya volt egyben.

- Ezek szerint élnek még kint mások is rajtunk kívül. - Lelkesült fel Hanji míg a parancsnok is elmosolyodott. Valószínűleg belegondolt, hogy az édesapjának igaza volt. Nem a semmiért hallt meg és nem volt örültség, amit gondolt. Ő sem valami örültségre áldozta az életét.

- Élnek, de nem barátok. - Mondta elsötétült szemekkel a barnahajú.

- Ha nem az ellenség. - Fejezte be Levi hasonlóan sötét tekintettel mire a parancsnok is felfigyelt.

- Mi van a Reissekkel? Freida királynővel?

- Freida előtt Rod testvére Uri birtokolta ezt az erőt, előtte pedig az apjuk. Fura mód Rod sose akart óriássá válni; ő inkább az utódok létrehozásán fáradozott. Historia volt az ő büszkesége, de Freida. Ő volt maga a megtestesült tökéletesség. Szép volt és okos Rod pedig úgy nevelte, hogy majd megtegye azt, amit se az apja, se a testvére nem volt képes; amire egyetlen koordinátor sem.

- Hogy elmondja az igazat és kiszabadítsa az emberiséget. - Tippelt Hanji mire kapott egy biccentést.

- De Freida megváltozott. Kifordult önmagából legalább is Rod így látta, de igazából csak kínozták őt a múlt eseményei vagy inkább a jövő szörnyűségei.

- A jövő? - Vonta föl Levi a szemöldökét.

- Igen. Látjuk a múltat az elődeink életét, de van, hogy bizonyos dolgokat nem tudunk hova tenni és a következő az, aki ráismer saját magára. Mert látjuk vagy halljuk őt. A támadó óriás apám előtt Kruger volt. Tisztán emlékszem, ahogy azt mondja neki; hogy meg kell, tenned vagy nem tudod megmenteni Armint és Mikasat. - Teljes csönd támadt.