Something new

11. Fejezet

Batik Bence
2019. október 27.

Reggel ezúttal én keltem hamarabb, aminek örültem, mert jövök Korinak egy ágyba-reggelivel. Nem volt könnyű kikelni a barátnőm mellől, de mindenképp meg akartam lepni ezért muszáj volt. Már kitaláltam, hogy palacsintát csinálok neki, direkt megkérdeztem múltkor Timit, hogy mit tett bele. Meg is vettem mindent, de mivel nem vagyok túlságosan otthon a konyhában, kénytelen voltam felhívni anyut, hogy segítsen. Szerencsére ő is korán kelt, mint mindig.
- Jó reggelt, anya! – kezdtem mikor felvette a telefont.
- Jó reggelt, Kisfiam! Mi újság?
- Segíts légyszi, hogy kell palacsintát csinálni?
- Kinek akarsz te palacsintát csinálni vasárnap reggel? – anya jobban ismer, mint bárki, és tudja, hogy ha csak simán palacsintát szeretnék enni reggelire, akkor elmennék a közeli reggeliző étterembe. – Szóval, ki a lány? – kérdezett rá nyíltan. – Ugye nem! Bence ugye nem békültél ki azzal – kezdem azt érezni, hogy Voldemort az exem...
- Nem, dehogyis
- Akkor? Ki az új barátnőd?
- Kori. Már meséltem róla régebben. Gerzson lánya.
- Ó tudom. Egyszer hazahozod majd, ugye?
- Mindenképp – mosolyodtam el. Az jó jel, ha anya meg akarja ismerni...
- Fontos lehet, ha képes vagy neki palacsintát sütni – nevetett, de teljesen igaza volt. – Szerelmes vagy Bence?
- Azt hiszem, igen. – mondtam őszintén. – Teljesen mást érzek, mint Fruzsival volt... akkor csak úgy elvoltunk, most meg... tényleg azt érzem, hogy szeretem.
- Örülök nektek. Tényleg szívesen megismerném! – jelezte, hogy mutassam be neki minél hamarabb. Szerencsére miközben kifaggatott, segített a reggeli elkészítésében is, így hamar kész lett a palacsinta.
- Köszönöm a segítséget, anya! Majd valamikor megyünk. Szia! – búcsúztam el.
- Szívesen, kisfiam! Várlak titeket! Szia!

Mikor elkészült az összes palacsinta, megkentem cukormentes lekvárral és bevittem a hálószobába, ahol Kori még aludt. Mielőtt felkeltettem volna, gyorsan csináltam róla egy képet, majd apró puszikkal kezdtem ébresztgetni. Pár másodperccel később már ébren is volt
- Jó reggelt! – csókoltam meg.
- Jó reggelt, Bencus! El tudnám viselni ezt az ébresztést minden reggel – mosolygott. Hmm... nem is lenne rossz mindig mellette ébredni.
- Csináltam reggelit – nyomtam a kezébe a tányérját, mire meglepődött.
- Ne már! Nagyon köszönöm. – csókolt meg, majd elfogyasztottuk a palacsintát. Nem is lett olyan rossz... Reggeli után nem sokkal készülődni kezdtünk, ugyanis megyünk a családjával Fehérvárra. Szívesen mondtam igent a meghívásra, ugyanis imádom a Gera-családot, de azért remélem kettesben is leszünk Korival.
- Szeretnél vezetni? – kérdeztem, amikor már indulásra készen voltunk.
- Huh, Fehérvárra még nem merek levezetni, de köszönöm azért.
- Szerintem simán menne, de te tudod. Mehetünk? – adtam egy puszit a fejére.
- Igeen. Nala és Nachos nem jönnek?
- Nem vihetem be őket a stadionba szerintem – nevettem.
- Ja tényleg. – esett le neki.

Szerencsére nem volt nagy forgalom, így kevesebb, mint egy óra alatt értünk le Fehérvárra, ahol már ott volt a barátnőm családja. Először a Bory-várhoz mentünk, majd megebédeltünk. Ebéd után Hanna és Jonatán játszótérre akart menni, mi Korival viszont ezt kihagytuk és inkább a belvárosban sétáltunk.
- Gondoltad volna néhány hónapja, hogy együtt leszünk? – kérdezte.
- Reménykedtem benne – nevettem fel.
- Komolyan? – csodálkozott.
- Persze. Te nem gondoltál rá soha?
- Dee, csak nem hittem, hogy te is.
- Hát pedig de. Veled kellett volna összejönnöm Fruzsi helyett... - mondtam ki komolyan.
- Mi akadályozott? – röhögött ki.
- Hülye voltam, annyi. Sajnálom! – húztam magamhoz.
- Nem számít. Az a lényeg, ami most van. – mondta mire megcsókoltam.
– Nagyon szeretlek! – suttogtam ajkaira két csók között.
- Én is szeretlek – viszonozta, majd ezúttal ő csókolt meg.

Gera Korinna
2019. október 27.

Csodálatos volt az a pár óra Fehérvár belvárosában Bencével. Úgy érzem, hogy egyre jobban szeretem, de tényleg. Őszintén szívesebben sétálgattam volna még vele, de kezdődött a meccs, így elindultunk a Sóstói Stadion felé.
- Hú, de rég voltam Fradi-meccsen. – mondta Bence, amikor kiszálltunk a kocsiból a stadion parkolójában.
- De leszel még. Ha mást nem velem – nevettem.
- Veled bármikor. – puszilt meg. Már nem sok idő volt a kezdőrúgásig, így elfoglaltuk a helyünket a VIP szektorban. Ezért is jó, hogy apu a munkája miatt jár ki a meccsekre, így mi is mindig tudunk jönni vele, ráadásul mindig VIP helyeken ülünk.

Mint minden Fradi-meccs, ez is hihetetlen jó hangulatú volt, és még nyertünk is. Dibusz brutál teljesítményt nyújtott, de persze a győzelemhez kellett Sigi két gólja is. Elképesztő, hogy milyen három meccs van a csapat mögött, csodálom, hogy szegény játékosok még bírnak állni...

A meccs után hazaindultunk. Bence hazavitt, ezúttal nem aludtam nála, ezért elég hosszúra sikeredett a búcsúnk, de rögtön írt miután hazaért.

Bencus🖤: Hiányzol nekünk❤️😔🐶

Csak ennyit írt, de küldött hozzá egy képet is, amin szokás szerint félmeztelenül (furcsáltam is volna, ha fel van öltözve, de természetesen nem zavart) pózol Nalával és Nachos-szal.

Koribaba🤍: Egy ilyen kép után ti is nekem🤤😅❤️
Bencus🖤: Holnap mit csinálsz?
Koribaba🤍: Itthon leszek, mert a tesóimnak őszi szünet van. Gyere át, valószínűleg csinálok valami sütit is.😁
Bencus🖤: Akkor mindenképp megyek. Mit sütsz?🤩
Koribaba🤍: Persze, csak a kaja miatt jössz...
Bencus🖤: Neeeeem! Miattad (is). ❤️
Koribaba🤍: Hogyne... nem tudom még amúgy, van bármi kívánság?
Bencus🖤: Én választhatok?😱😱😍
Koribaba🤍: A reggeli palacsintád után bármit kérhetsz🤩😘
Bencus🖤: Bármit?😏
Koribaba🤍: Sütit, Bence. Bármilyen sütit.🤦🏼‍♀️
Bencus🖤: Az úgy nem olyan poén...
Koribaba🤍: Nem kötelező enni...
Bencus🖤: Kakaós csiga
Koribaba🤍: Okés
Bencus átállította a beceneved a következőre: Kicsim❤️👑
Átállítottad Bence Batik becenevét a következőre: Bencusom❤️🦁
Bencusom❤️🦁: Imádom, amikor így hívsz🥰🥰❤️❤️
Kicsim❤️👑: Tudom.❤️ Menj aludni, reggel edzésed lesz😘
Bencusom❤️🦁: Érettem, Főnök! ❤️😂 Edzés után megyek enni... úgy értem hozzád😘
Kicsim❤️👑: Fhuu te😂😂🤦🏼‍♀️
Bencusom❤️🦁: Imádlak, Édesem. ❤️
Kicsim❤️👑: Én is téged.❤️ Jó éjszakát!😘
Bencusom❤️🦁: Neked is😘