stolen heart ~ jikook | ✔

14.

– Igen, így tökéletes lesz – mosolyodtam el, amikor másnap a munkaidőnk lejárta után egy kisebb kupaktanácsot tartottunk az öltözőnkben.

Ugye Hayoungnak pénteken szülinapja lesz, ezért a többiekkel úgy döntöttünk, hogy rendelünk neki tortát és lefoglaljuk a Macaronia egyik kisebb termét, ahova eredetileg is mentünk volna. Megbeszéltük, hogy mivel pénteken Minji és én nem dolgozunk, ezért délelőtt feldíszítjük a termet Hayoung barátnőivel együtt – mert ők is be lettek avatva a mi kis tervünkbe. Minji elvállalta, hogy megrendeli a tortát, Junhee a dekorációkért lett felelős, én pedig igazából a díszítésért. Azt még nem lehet tudni, hogy Jungsoo jön-e, mert pénteken lesz egy értekezlete és nem tudja meddig fog elhúzódni.

– Akkor majd holnap találkozunk – köszöntem el a srácoktól, amikor megjelent az öltözőben Hayoung és a többiek is feltűnően elhallgattak, ami vicces volt, látva munkatársunk arckifejezését.

– Megzavartam valamit? – kérdezte, de én ekkor már javában a parkoló felé tartottam, ezzel megúszva a kellemetlen beszélgetést.

Megnyugodtam, amikor a kocsim motorháztetőjén nem találtam semmi dobozt, illetve papírt, bár úgy számoltam vele, hogy ma is kapni fogok valamit. Ugrottam egy hatalmasat, amikor a kocsim ablakából megpillantottam egy alakot magam mögött, viszont amikor megfordultam Jungkookkal találtam szembe magam, ezért megkönnyebbülten felsóhajtottam.

– Basszus, legközelebb jó lenne, ha nem osonnál csak így mögém, mert már készen álltam a támadásra – förmedtem rá, de ő csak elnevette magát és megvonta a vállait. – Mit csináltál már megint? – léptem közelebb hozzá, hiszen csak ekkor vettem észre, hogy jobb szeme teljesen be van dagadva és a szája is felrepedezett több helyen.

– Semmiség – vonta meg a vállait, mire még közelebb léptem hozzá és állánál fogva húztam arcomhoz közelebb.

– Verekedésbe keveredtél, igaz?

– Mondom, hogy nem lényeges – fordította oldalra a fejét, mire sóhajtottam egyet és elléptem tőle.

– Jó, akkor ne mondd el – fordítottam hátat neki és már be is szálltam a kocsimba.

Az volt a tervem, hogy csak úgy elhajtok és nem várom meg, mert már tényleg kezdett elegem lenni abból, hogy semmit sem árul el. Folyamatosan csak sablonosan válaszol, amíg én minden apró kis részletet elárulok neki. Ez tökre nem fer.

– Hé, nem vársz meg? – kiáltotta el magát Jungkook, amikor valóban elindultam, mielőtt még beszállhatott volna mellém a kocsimba.

– Nem! – válaszoltam neki, de azért nem hajtottam el azonnal, mert abban reménykedtem, hogy így rávehetem az őszinteségre. – Ha nem mondod el, hogy mi történt veled, akkor itt hagylak.

– Jimin, ne csináld már! Nem fogom az egész parkoló tudtára adni, hogy mi történt velem. – futott továbbra is a kocsim után. – Állj meg és akkor elmondom!

Igazából ennyivel nem győzött meg, de mázlija volt, mert pont ekkor értem ki a főúthoz és nem tudtam azonnal kikanyarodni rá. Behuppant mellém a kocsiba és azonnal felém fordult, majd vett egy hatalmas levegőt.

– Nem hiszem el, hogy képes lettél volna itt hagyni! – csattant fel, mire felhorkantottam és miután sikerült kikanyarodjak a főútra, rápillantottam.

– Én meg azt nem hiszem el, hogy nem vagy képes nekem megnyílni és igazat mondani! Hol voltál tegnap este és ma egész nap? Ki vert meg? Valami illegális dologba keveredtél? – keltem ki teljesen magamból és nem érdekelt, hogy mennyire tart jelenleg idiótának.