Mr. Tökély és Mrs. Tökéletlen/BEFEJEZETT/

8. rész

Valahogy nem éreztem olyan boldognak magam, mint hittem, hogy leszek ettől a kérdéstől. Valami nem stimmel velem. Végre itt a lehetőségem, hogy Edwarddal randizzak, de valahogy nem olyan jó érzés, hiszen ő csak egy félreértés miatt akar velem randizni. De akkor is elfogadom az ajánlatát.

- Rendben. – mondtam, de nem tudtam mosolyogni.

- És mi a baj Roxane? – guggolt le elém.

- Összevesztem egy olyan emberrel, aki talán a legfontosabb volt nekem.

- Értem. Akkor teszek róla, hogy elfelejtsd ezt az illetőt. – mondta és megfogta a kezemet. – Egy fiú van a dologban?

- Igen. – mondtam keserű mosollyal. A fiú felállt és egy lépéssel arrébb ment, mert megcsörrent a telefonja.

- Egy pillanat.

- Hé, te. – hallottam egy lány hangját. Felemeltem a fejem és rájuk néztem. – Mit képzelsz magadról, hogy elveszed tőlünk a „királyt"? – kérdezte felháborodva és közelebb jött hozzám. – Őt nem lehet kisajátítani. Ő mindenkié.

- Ez hülyeség. – mondtam rezzenéstelen arccal. – Nem lehet mindenkié. – mondtam és vettem egy mély levegőt.

- Minden jó pasira rámászol.

- Mint például?

- Chris Kennedy, Bruce Moris, Nathaniel Jason és Edward Wilson. Ők benne vannak a Top pasik listában. Ők az első négy. Szóval jobban tennéd, ha leszállnál róluk.

- Rendben, de mi van Hannah Kennedyvel? Ő nem zavar titeket?

- Miért zavarna, hiszen testvérek. És elvannak a saját kis viágukkal szóval a többit nem tudja magába bolondítani.

- Akkor én nektek egy semleges tényező vagyok? – kérdezte Hannah levéve a sapkáját. – Nos, drágáim van egy rossz hírem. – mondta.

- Hannah ne. – szóltam rá.

- Ne aggódj, semmi rosszat nem mondok csak az igazat. – mondta nekem, majd a lányok felé fordult. – Bruce és én járunk. – mondta boldog mosollyal.

- Hannah?! – jött ki Chris. – Ti húzzatok innen. – mondta és ököllel a falba vert.

- Francba nem akartam, hogy meghallja. – mondta halkan nekem a mellettem ülő lány.

Chris a karjánál fogva behúzta az egyik üres tanterembe és magukra zárta az ajtót. Na, végre. Azt hittem nem jutnak sehova. Hiszen mind a ketten ugyan azt érzik a másik iránt.

Nekik sok dolgon kell átélniük együtt, de az biztos, hogy boldogok lesznek. De én? Én azt hiszem, nem leszek ilyen boldog.

Ezek a negatív gondolatok egész haza utón kísértek. Sajnos nem voltam figyelmes és bementem a házba, akkor mikor apa is otthon volt. Ahogy megláttam a nappalban egy gyors kanyarral kirohantam és a Jason házig meg sem álltam. Sajnos ő is észrevett ezért jött utánam. Elkezdtem verni az ajtót és keservesen sírtam.

- Mrs. Jason engedjen be. – kiabáltam.

- Mi a baj Roxane? – kérdezte aggódó arccal, majd amikor meglátta a közeledő apámat berántott és bezárta az ajtót, majd az összes ablakot. Én a földre rogyva elsírtam magam. Ő pedig mosolyogva magához ölelt. – Semmi baj. Én vigyázok rád. – mondta és megsimogatta a fejem.

Kintről apa hangját hallgattuk, ahogyan egyre azt hajtotta, hogy „te vetted el tőlem" „Bárcsak meg sem születtél volna" és még ehhez hasonlókat. Amikor elhallgatott vártunk egy kicsit és az asszony kinyitotta résnyire az ajtót. A férfi kifeszítette az ajtót és a nőt arrébb lökve engem vett célba. Közelebb lépett és a nyakamnál fogva elkezdett verni. Nem tudtam mit tenni csak annyit, hogy tűrtem. Láttam a szemem sarkából, hogy Mrs. Jason a telefonért nyúl. Reméltem, hogy a rendőrséget hívja.

Gondolom a hangzavarra egy fiú rohant le az emeletről. Amikor meglátta a helyzetet azonnal segített. A férfit gyomorszájon rúgta, aki vért köhögött fel ettől. Én összekuporodtam és oda sem mertem nézni. nem sokkal később hangos szirénázást hallottam. Majd 3 rendőr jött be fegyverrel a házba. Eltakartam a szememet. Nem akartam végignézni, ahogy az utolsó családtagomat is elveszítem.

Kint verandán ültem és az egyik rendőrrel beszélgettem a történtekről. Szerencsére nem hitték azt, hogy hazudok.

- Máskor is történt ilyen? – kérdezte a nő.

- Csak most kapott el. – adtam rövid választ.

- Sejted, hogy miért lett ilyen az édesapád?

- Édesanyám halála óta nem akar látni engem. Felváltva tartózkodtunk otthon, de most... - mondtam és elsírtam.

- Roxane. – hallottam egy ismerős hangot. Felnéztem és láttam, amint Nathaniel kiszáll a haverjai kocsijából. Oda rohant hozzám és szorosan átölelt. – Mi történt itt?

- Elkapott. – mondtam és kétségbe esetten belékapaszkodtam.

- Ne aggódj, most már itt vagyok. Nem fog többet bántani.

- Maga a lány barátja? – kérdezte a hátam mögül a rendőrnő.

- Itt lakom. És Roxane gyerekkori barátja vagyok. – válaszolta.

A történtek után nem, mertem haza menni. Minden erre a napra emlékeztetett. Szerencsére Mrs. Jason befogadott engem néhány napra. Reggel, amikor felkeltem furcsa volt más környezetben ébredni. A tegnapi nap folyamán a szükséges dolgaimat áthoztuk. Az a fiú, aki megmentett ő Dave volt.