Mr. Tökély és Mrs. Tökéletlen/BEFEJEZETT/

16. rész/VÉGE/

- Olyan rossz volt nélküled. – mondta lehajtott fejjel. – Amikor azt hittem minden olyan lesz, mint régen, akkor megbántottalak. Bár már hiába mondom ezeket igaz? Hiszen találtál mást magadnak, akit szerethetsz.

- Thomasra gondolsz? – kérdeztem.

- Igen.

- Ő a nagybátyám. – nevettem. – Én nem őt szeretem. – mondtam és a szemébe néztem.

- Ne nevess rajta, hiszen számomra idegen embert engedtél be a lakásodba. Mindenki azt hinné, hogy van közöttetek valami. – vágta ki magát.

- Mi vagy te egy gyerek? – kérdeztem és megborzoltam a haját.

- Bárcsak még az lehetnék, de nem.

- Mire célzol?

- Elrontottam az egészet. Lefeküdtem veled te pedig érzéseket kezdtél el irántam táplálni.

- Emiatt ne aggódj. Csak egy kis fellángolás volt. – hazudtam. Még nincs itt az ideje, hogy újra elmondjam neki.

Szorosan megölelt és a szemembe nézett, majd egy megkérdezte:

- Baj, ha megölellek?

- Nem. – mosolyogtam rá és visszaöleltem.

- Baj, ha adok egy puszit? – kérdezte újra.

- Nem. – mondtam és egy puszit adott a homlokomra.

- Baj, ha megcsókollak?

Erre nem válaszoltam csak megráztam a fejem. Lágyan megcsókolt, majd hevesebben. De hiszen mi csak barátok vagyunk. Nem kellene ilyeneket csinálnunk.

- Boldog karácsonyt drága Roxym! – mondta és megölelt.

Nem tudtam, hogy ez után a nap után eltűnik az életemből. Az édesanyja azt mondta, hogy vissza fog jönni hozzám. Viszont akkor miért ment el.

Az iskolában megtudtam, hogy részt vesz egy 5 hónapos cserediák programban. Csak évvége felé jön haza. Hiába hívtam nem vette fel. Nem válaszolt az SMS-eimre, mailekre. Egyszerűen semmire. Kezdtem megijedni, de ilyenkor Mrs. Jonas ott volt és megvigasztalt.

Vissza fog jönni hozzám. A ballagási ünnepségén el fogom énekelni a dalt, amit nálam hagyott. Akár ott lesz, akár nem. El fogom juttatni hozzá ezt a dalt. És utána el fogom mondani újra, hogy szeretem, mert nem tudok megszabadulni ezektől az érzésektől. Egyszerűen nem tudom elfelejteni az érintéseit, a csókjait, semmit.

Az időm nagy részét a szobájában töltöttem. Volt, hogy sírva aludtam el az ágyán. Nem tudtam kivárni, hogy leteljen az 5 hónap. Fél évet várni arra, akit szeretsz nem kis feladat, de ha ezek után boldogak lehetnénk, akkor kibírnám, de így kételyek között nehéz.

Itt van a ballagás. Nem láttam őt sehol, de az anyukája itt van. Lassan sétálok fel a színpadra. Eléggé görcsben van a gyomrom. Ideges vagyok, hogy ennyi ember előtt kell énekelnem. Amikor a zene elkezdődött lassan felengedtem, mert ez az ő dala. Megfogtam a mikrofont, becsuktam a szemem és elkezdtem énekelni. Minden érzésemet benne volt ebben a dalban.

Minden egyes hangot tudtam, hiszen ez volt az, amit itt hagyott nekem. Talán ezt szánta búcsú ajándéknak. De azt nekem kellett volna adnom, nem?

A dal befejeztével állva tapsolt nekem. Ott volt a ballagók között. Ahogy megláttam elindultam felé és karjaiba ugortam.

- Haza értem Roxy. – mondta.

- Hiányoztál te lüke. - mondtam és megcsókoltam.

Kikerekedett szemekkel nézett először, de visszacsókolt. Mivel nem érdekelt semmi nem voltam hajlandó elengedni. Hiszen olyan régen láttam őt. Ennyit csak megérdemlek.

- Szeretlek. – súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Én is téged.

Ezek után véget ért az ünnepség. Viszont úgy éreztem, hogy nem zavarok az ebédnél. A saját házamba beérve, levettem az ünnepi öltözetem és beálltam a zuhany alá. Olyan boldog voltam, de nem akarok mindig a nyakán lógni.

Szokásomhoz híven énekeltem a zuhany alatt. Az ő dalai közül. Valahogy más dalok nem jutottak eszembe csak az övéi. Csak rajta járt a gondolatom. Visszagondoltam arra, amikor még nem éreztem iránta semmit. Most olyan ridegnek tűnnek ezek a napok.

Elzártam a csapot és egy törölközőt tekertem magamra. Az ajtóban megpillantottam Nathanielt. A szívem kihagyott egy ütemet.

- Ezt a szép hangot csak nekem mutasd meg legközelebb. – jött közelebb. – Ne tegyél féltékennyé ezzel, mert csak magamnak akarlak. – mondta és a kezét a derekam köré fonta.

- Legalább had öltözzek fel.

- Ugyan minek? Láttalak már meztelenül. – mondta mire fülig pirultam. – Szeretlek Roxy.

- Én is szeretlek. – mondtam, mire megcsókolt.

Soha ne add fel. Tarts ki mindig, amellett amit tenni szeretnél, mert ha mindig változtatsz, a célodon soha nem jutsz el a célig. Én kitartottam Nathaniel mellett és eljutottam, addig, hogy ő is szeressen engem.

Azt mondta nekem, hogy ő hiába Mr. Tökéletes nem lehet teljes Ms. Tökéletlen nélkül, aki neki tökéletes.