Az autómban ülve dobolok a kormányon. Ideges vagyok. Mint mindig, idovel már megszokottá válik nálam a folytonos feszültség. Dugóban araszolva ütközik ki legjobban az hogy mennyi türelme van az embernek igazán. Én alapvetöen is türelmetlennek születtem, de a betegségem egyik mellékhatásaként mégjobban az lettem. A környezetemben kevés ilyen ember van mint én. 18 évesen kevesen küzdenek hasonló betegséggel. Az elöttem lévö férfi az audiában
pedig nyilván csak a telefonálással van elfoglalva így észre se vette hogy a körforgóba bejutva elhúzhatott volna és maga mögött hagyhatta volna az idegörlö perceket.
Mellettem a táskám rezegni kezd és mikor a mobilom elöhalászva meglátom a fönököm nevét , a gyomrom összezsugorodik és a nem rég fogyasztott reggelim is kikívánkozik.
A képernyömön elhúzom a zöld gombot és a fülemhez emelve a telefont beleszólkk.
-Jóreggelt..- a szemeim összehúzom és várok
-Mondja csak merre kószál éppen?-
-Nem kószálok semerre, egyhelyben várok hogy végre bejuthassak a munkahelyemre.Máris elkéstem?-
- Mi az hogy... 10 perce várok...- hallom a dühöt a hangjában csengeni
-Igazán sajnálom...-
- Csak annyit kérek hogy legközelebb induljon el elöbb otthonról...-
-Rendben..-
-És a következö ilyen alkalomnál kénytelen leszek elbocsátani. Sokan vannak akik jobban megbecsülnék ezt a munkát mint maga...- közli majd megszakitja a hívást.
Számitani lehetett erre. Egy fontos ember mellett nem lehet pontatlan lenni. Én viszont mindig kések mindenhonnan. Nem szándékos, valahogy, így születtem, azt hiszem. 18 éve folyamatosan kések. Még a saját születésemre is késve érkeztem. Szegény anyám jól megszenvedett velem. Egyébként a Florida állam béli Orlando városban élek. Mindentől eltekintve nem panaszkodom. Mindenem megvan amit csak kívánhatok. Iskola, gyakornoki állás, barátok, na igen, barátaim azok nem sokan vannak. De pozitív vagyok, és tudom hogy ha valamit el szeretnék érni, akkor idővel el is érem.
Van egy húgom. Nagyon aggódó típus. Mellékesen hozzá tenném, hogy magáért egyáltalán nem aggódik. Mindig is mások gondjait helyezte előrébb a sajátjainál.
Ez ő.
A kávémért nyúlok, és belekortyolok, majd látom hogy szabaddá vált az út előttem, ezért gyorsan behajtok a körforgalomba és máris a munkahelyem felé száguldok. Egy menedzseri cég egyik kisebb vállalkozojának a keze alatt dolgozok mint gyakornok. Mert menedzser szeretnék lenni idővel, kell egy kis tapasztalat. Igaz nem csinálok mást csak kávét hordok neki, de ez is elég hogy megfigyelhessem a munkamorálját. A parkolóban már csak két szabad hely van ezért rögtön a közelebbi felé fordítom a kormányt, és miután le állítom a motort, ki szállok, és a táskámat a vállamra véve bemegyek a fotocellás ajtón.
-Jó reggelt. - előre köszönök a portásnak
-Magának is kedves.. - a pult mögött ülő néni a legkedvesebb az egész épületben. Ezt teljesen biztosra állíthatom. Benyomom a lift gombját és az órámra nézek. 15 perces késés. Ez már én vagyok. Az ajtó kinyilik és én be lépek. Egy munkatarsamat látom be sietni az ajtón, mire kirakom a kezem és nem hagyom hogy be csukodjon a lift.
-Ezer hála... - jön be mellém és kapkodva veszi a levegőt.
-Hogy vagy ma? - érdeklődök
- El aludtam, és vissza kellett fordulnom reggel mert elfelejtettem át cserélni a pizsama zoknimat. Na és te? - rám emeli barna szemeit és kíváncsian fürkészi az arcomat.
- Dugóba kerültem reggel, 15 perces késésbe vagyok... -
-Ez nem valami szerencsés Mr. Conor munkáját nézve. -
-Tudom. Én sem örülök... - a lift kinyilt és miután köszöntem elindultam a folyosó végére. Kopogtam majd beléptem.
-Jó reggelt Mr. O'Brien, itt a kávéja. - letettem a poharat az asztalára, majd le ültem a székre.
- Az utolsó alkalom hogy késett. - mindig is mogorva ember volt, azt mondják. Sötét szemei és széles válla egyenesen rémisztő. Az összkép viszont egész vonzó tud lenni. Széles állkapocs, és divatosan nyírt haj. Jó illat, ápolt külső. Ez Conor O'Brien.
-Természetesen.-
-Legutóbb is ezt mondta. -
-Igen tisztában vagyok vele, de a múltkori az más volt, tudja-
-Nem érdekel... - tette fel a kezét
-Értem... -
- A mai napra különleges feladatot szántam magának. - a fiókban kezd kutoraszni.
-Es pedig? -
- Itt van egy köteg az átnézetlen pitiáner "tehetségekből". Mostanában lett egy kis szabad időm. A maga döntésére bízom, válasszon ki 3-at és ha tetszenek akkor behivom őket megbeszélésre. - a kezembe nyomott néhány dossziét. Meg lepődtem.
- Ez biztos? -
- Adok magának pár napot hogy át gondolja.
VOUS LISEZ
101 kívánság
Roman d'amour" -Mi az?- kérdeztem mikor már unalmassá vált a folyamatos bámulása. - Csak nem értem hol voltál eddig...- " " - Aki mer az nyer...- suttogtam, majd hevesen dobogó szívvel vártam következö lépését..."
