Halvány a vonal ami elválasztja a szeretetet és a gyűlöletet. Ez volt az én hibám. Átléptem a határt, ezért az a vonal elmosódott, és többé már nem találtam meg soha.
A buli egészen hajnalig tart, és mivel sokat ittunk az éjszaka folyamán, ezért valamennyien itt maradunk, hogy ne legyen gond a vezetéssel. El tudnak szállásolni minket. Én Polly szobájában alszok Brigittel, Grace és Cam külön szobát kaptak, Landon kint alszik a kanapén mert Coul szobájában csak Leonid fér el. Nehezen tudok elaludni. A konyhában történteken gondolkozom.
4 után aludtam el kb. Megint fura álmom volt. Egy óriási teremben voltam. Halkan zene szólt a háttérből, és táncoltam valakivel. Boldognak éreztem magam. Biztonság vett körül és úgy gondoltam minden tökéletes. Valósnak látszott. Annak is éreztem. Felemeltem a fejem és ránéztem a fiúra. De már csak a szemére emlékszem. Arra is homályosan. Mintha kicsit könnyes lett volna és úgy nézett volna le rám. Sosem éreztem még olyat mint amit akkor az álmomban ezért nem is tudtam, hogy mi volt az.
Reggel 7-kor már fent vagyok. Lesétálok a konyhába, és rögtön a kavégépre vetem magam. Érzem magamon a másnaposság jeleit. Nem szeretek másnapos lenni, de nem is vagyok hajlamos rá, csak akkor jön elő ha már tényleg sokat iszok. Az éjszaka folyamán sokat beszélgettünk, és nevettünk, storyzgattunk. Pizzát is rendeltünk, mert éhesek lettünk. Egész idő alatt éreztem magamon Cam tekintetét, de az alkohol miatt könnyedén ki tudtam zárni, és meg sem hatott.
Pollyval nagyon jóba lettünk Grace annál inkább megutált, minél többször össze nevettem Coullal.
-Jó reggelt. Oda engedsz?? - kérdezi Leonid egy szál nadrágban.
-Ja persze menj csak. Én már úgy is végeztem. - válaszolok és odébb állok, majd a pult mellett lévő bárszéken foglalok helyet.
-Hogy érzed magad? - szól miközben ő is kávét készít.
-Kicsit fáj a fejem. És te? Sokkal többet ittál, biztos neked is fáj. - nevetek
-Borzalmas. És hányingerem is van úgy hogy... Többet nem iszok... - fintorog
-Mindenki ezt mondja.. - iszok egy kortyot a bögrémből. Felnyúl a szekrény tetejére, le vesz egy dobozt és elém rak egy algopyrint.
-Vegyel be egyet. Ez majd segít. Nem vagy rá allergiás ugye? -
- Nem, szerencsére. - mondom és beveszem a gyógyszert.
- Ugye nem emlékszel mindenre a hajnali órákból? - kérdezi félénken
-Hát, hogy úgy mondjam, próbálom kiverni a fejemből a képet, hogy alsónadrágban táncoltok az asztalon Landonnal...... - válaszolok.
-Basszameg.. Pedig reméltem, hogy nem volt olyan nagy szám, vagy legalább ti voltatok olyan részegek, hogy ne emlékezzetek. - szól és ő is bele iszik a kávéjába - Ki jössz velem a teraszra? -
-Persze.. - mondom és követem. Odakint helyet foglalunk, miután becsuktuk magunk mögött az üvegajtót.
-Szeretem a reggeli levegőt. Szívesen járok el ilyenkor futni. - közli és nagy levegőt vesz, majd lassan kifújja.
-Szerintem ne kerülgessük a forró kását. Mivan veled és Brigittel? -
-Szóval arra is emlékszel... -
- Hogy ne emlékeznék. Elég részletesen beszélgettünk róla. - mondom
-Figyelj, sajnálom hogy belerángattalak, tudom hogy -
-Ne kérj bocsánatot, nincs miért... Szívesen halgattalak.. És adtam tanácsot. - vágok közbe a mondandójába
-Ez nagyon rendes tőled. Büszke vagyok Landonra. Elég jó csajt fogott ki, örülök hogy megismerhettelek. - mondja kissebb szünetekkel
-Én is nagyon boldog vagyok, hogy ismerhetlek titeket. Remélem sokat fogunk még együtt lógni. - mosolygok rá.
-Tényleg most jut eszembe, lesz egy progi amire el.. - de nem tudja befejezni a mondatot, mert Cameron dühösen kiszáguld a teraszajtón, kulcsal a kezében sétál az autója felé. Rögtön utána Grace.
-Jobb is hogy elmész! AMÚGY SEM AKARLAK TÖBBET LÁTNI!- elég gyorsan bekerültem a kulisszák mögé... Grace vissza megy a lakásba és erővel becsapja maga mögött az ajtót.
-Őszintén... Ez nálatok normális? - teszem fel a kérdést
-Igen. Vagyis csak náluk.. - mondja és semmilyen meglepettséget nem látok az arcán. Ez megrémít. Cam nyakán kidagadtak az erek mikor kilépett az utcára.
Akkor kellett volna annyiban hagynom az egészet. De én a hülye fejemmel mentem, mert hajtott a kíváncsiság, hogy kifürkésszem a kifürkészhetetlent..
YOU ARE READING
101 kívánság
Romance" -Mi az?- kérdeztem mikor már unalmassá vált a folyamatos bámulása. - Csak nem értem hol voltál eddig...- " " - Aki mer az nyer...- suttogtam, majd hevesen dobogó szívvel vártam következö lépését..."
