Haza felé tartok. De meg állok egy helyen. Van egy kedvenc éttermem, ahova sűrűn járok be, mert istenire készítik a csirkés salátát. Az eladó már ismer engem. Be lépek az ajtón és rá mosolygok az asztal mögött álló felszolgálókra.
-Sziasztok. A szokásosat kérném. - a pénztárcámat keresem, mikor eszembe jut hogy az autóban hagytam.
-Egy perc és itt vagyok érte. - szólok, végül megindulok vissza az ajtó felé, de észre veszem hogy valaki az autóm mellett áll, és nézi a feliratot rajta. 100wish. Tovább sétáltam, majd az ajtón túl, meg álltam pár méterre az autótól. A srác megfordul és rám néz. Gyönyörű mélykék szemei vannam. Olyas fajta amibe ha bele nézel elveszted az ép eszed. Végülis én nem éreztem így.
-Segíthetek? - kérdezte enyhén furcsálva a helyzetet. Mély hangja volt, de mégis megnyugtató.
-HAHO....- meglengeti az arcom előtt a kezét és értetlen fejet vág. Ismerős valahonnan.
-Ja, nem, vagyis, de, nem, tényleg nem, csak....-
össze zavarnak az arcvonásai.
-Okéés...Minden rendben? - abba hagyom arcának tanulmányozását.
-Mi? Ja igen, persze minden rendben, csak a pénztárcámért jöttem... - mutatok közben az autó felé.
-A tiéd? - érdeklődik, és szemében megcsillan valami. Ismerem valahonnan.
-Igen, még a jogsim megszerzése után kaptam...-magyarázom
-Menő a feliratod... -
-Köszi, a nagymamám választotta... -
-Jó fej nagymamád lehet... -
-Igen, jó fej volt.- elmosolyodom az emlékén
-Ohh, részvétem.. - szól.
-köszönöm - es rá jöttem honnan ismerős. Ő az egyik srác alsóból. Egy évfolyamba jártunk.
-Te nem voltál az évfolyamtársam alsóban?? - kérdezem.
-De meglehet. Hova jártál? -
-Ide a sarki suliba.. -
-Én is itt voltam, 3 évig azt hiszem. -
-tokahontasz? -
-tokahontasz? - mondjuk ki egyszerre, és nevetésbe kezdünk, a matek tanárunk csúfneve hallatán.
-Sose tudtam arra figyelni amit mondott, mert folyton a tokáját néztem. -
-Igen emlékszem, és mindig azzal fenyegetett hogy kirak az óráról... - nevetek mégjobban
- Milyen régen volt..- mosolyog
-Hat igen, de azt hiszem én most megyek, biztosan kész van már a rendelésem. -
-Te is ide jársz? - lepődik meg
-Viccelsz? Ez a kedvenc kajáldám.. - nézek magam mögé
-Nekem is... - furán néz rám, mintha bele látna a lelkembe. - Látjuk még egymást? - kérdezi és lassan hátrálni kezd.
-Találd ki hogy hívnak, aztán keress meg. - rá kacsintok majd ott hagyom és a pénztárcám magamhoz véve beszaladok az épületbe.
-Jó hosszú perc volt.. - pillant rám sejtelmesen Tay, a pult mögött álló kiszolgáló.
-Csak közben össze futottam valakivel. Tessék itt a pénz, tartsd meg a visszajárót!-
-Köszi, rendes tőled.. - mosolyog rám.
Vissza szállok az autómba, és egyenesen haza megyek.
ESTÁS LEYENDO
101 kívánság
Romance" -Mi az?- kérdeztem mikor már unalmassá vált a folyamatos bámulása. - Csak nem értem hol voltál eddig...- " " - Aki mer az nyer...- suttogtam, majd hevesen dobogó szívvel vártam következö lépését..."
