A farkasok és én

10. Fejezet

Az első meccsen Sydney-ék ellen kellett kiállnunk. Mivel ott több cicababa is helyet kapott, akik azzal az indokkal, hogy : Letörik a köröm, ha megérintem; nem nyúltak a labdához, így sikeresen nyertünk. Bár, csak a szerencse miatt.

Mivel mi nyertünk ezért utána Olivia-ék ellen kellett kiállnunk. Végig nézve rajtuk láttam, hogy ők Olivia és a sleppje. Mivel én felidegesítettem a tyúkanyót a kiscsibék támadásba lendültek ellenem.

Be kell valljam, hogy én kicsit sem vagyok jó a labdás sportokban. Valahogyan engem nem szeretnem a labdák és, ha a megütöm őket szabadjára engedem a poklot. Egyszer még 5.-ben kézilabdáztunk órán és én következtem. Eldobtam a labdát a kapu felé, ahol neki pattant a jobb oldali kapufának, majd a baloldalinak és végül pedig a tesi tanárom arcában kötött ki. Na innentől kezdve a tanárom nem osztályozott engem labdajátékokból.

- Corinne! – szólt rám valaki, úgy látszik elkalandoztam.

- Hmm? – körbe pillantottam és rájöttem, hogy Reyna szól – Mi történt?

- Te szerválsz – mondta, miközben felém dobta a röplabdát. Kisebb manőverrel sikeresen elkaptam és beálltam a hátsó vonalhoz – Mehet! – szólt hátra nekem.

- Ahaa... – feleltem félve. Feldobtam a labdát, bízva a legjobbakban, majd mikor már közel volt hozzám meglendítettem a karom és bele ütöttem a labdába csukott szemmel. Nem mertem kinyitni a szemem, mert nem tudom, hogy most kinek esett baja.

Óvatosan kinyitottam a szemem és felnéztem. Még pont időben nyitottam ki a szemem, hogy lássam, ahogyan szépen fejem találom Markus-t.

MARKUS-t!

- Bazdmeg! – kaptam a fejemhez és azonnal megiramodtam az említett srác irányába. Konkrétan oda csúsztam mellé és a karjára tettem a kezem. Időközben egyre többen gyűltek körülöttünk, de egyik sem a tanár volt – Hol a tanár? – akadtam ki – Hívjátok már ide, idióták!

Pár lány a haragomat hallva megindult a tanár felé, aki pár pillanat múlva mellettem termett.

- Mi történt? – érdeklődött rám nézve.

- Háááát... – néztem le zavaromban inkább Markus-ra, aki még mindig mozdulatlanul feküdt a földön – Véletlenül eltaláltam a röplabdával – feleltem halkan.

- Markus! – térdelt le velem szemben Reyna – El kell vinnünk az orvosi szobába! Isaac! James! Fox! Gyertek segítsetek! – kiáltotta Reyna, mire három srác utat tört a tömegben és Markus-hoz léptek.

- Rendben. Ti 5-en menjetek az orvosi szobába – nézett felénk – A többiek pedig menjetek vissza folytatni azt, amit eddig csináltatok!

- Elnézést Tanárnő, de azt mondta 5-en? Én is? – értetlenkedtem.

- Igen, Ms. West, mivel maga okozta Mr. Higgins balesetét illendő lenne elkísérni őt az orvosi szobába és bocsánatot kérni – felelte komolyan Boszorka – Maguk pedig, amint végeztek a fiatalúrral nyugodtan mehetnek öltözni – miután befejezte vissza sétált a padhoz, leült és telefonozott tovább.

- Menjünk – szólalt meg az egyik srác – 3-ra emeljük – mondta a többieknek – 1, 2, 3 – hopp, és már fogták is Markus-t.

A "sort" Reyna vezette, utánuk a fiúk jöttek, akik az ájult Markus-t cipelték, majd a végén én kullogtam magamba mélyedve. Bementünk az ajtón, a szobában a suli orvos ült az íróasztala mögött.

Mivel még sosem voltam itt jól körbenéztem. A falak fehérek voltak, így a szoba nagyobbnak tűnt, mint amekkora volt. Az egyik fal csak ablakból állt, így szépen besüthetett volna nap, viszont be voltak húzva a függönyök. A szobában 2 vizsgáló asztal, 2 szekrény, amikben gyógyszerek és iratok voltak, egy íróasztal, aminek a tetején egy számítógép, mappák és egyéb dolgok helyezkedtek el elszórva. Ezeken kívül még egy 2 személyes kanapé és egy fotel is helyet kapott a szobában.

A srácok felrakták Markus-t az egyik vizsgáló asztalra és az orvos felé fordultak.

- Most mi lesz? – kérdezte az egyik srác. Fox-al ellentétben ennek a srácnak hosszabb haja volt. Világos barna tincsei bárhogyan rendezte az arcába lógtak. Mellette Fox állt vörös oldalt felnyírt, felül hosszabbra hagyott hajjal. Reyna mellett, akinek szőke haja narancsba torkollott a harmadik srác álldogált. Az utolsó srác magasabb volt, mint a többiek. Sötét barna haja a vállát verdeste volna, ha nem köti össze. Mind mások voltak, mégis összeilletek.

- Megvizsgálom és utána elmondom – felelte kedvesen az orvos. Megkérdezte, hogy mi történt utána pedig megvizsgálta, hogy nincs-e komolyabb baja – Szerencsére nem lesz maradandó sérülése. Nem sokára fel fog ébredni, mivel az ütés hatására elájult. Semmit nem kell vele tenni. Ha fáj a feje fájdalom csillapítót vegyen be.

- Rendben, köszönjük – mondták egyszerre a többiek, amíg én lassan kihátráltam a szobából – Hova mész? – kérdezte, gondolom tőlem, Fox.

- Gondoltam megyek – feleltem egyszerűen – Mivel ő a ti barátotok nekem semmi keresni valóm itt.

- Nem nem, kislány... – kezdte a legmagasabb felém lépve.

- Ne nevezz kislánynak óriás! – vágtam vissza azonnal.

- Te miattad ájult, szóval te fogod közölni is vele – nézett rám szúrós szemmel – Mi kint fogunk várni rá – felelte, majd kisétált a másik két srác kíséretében.

- Ne foglalkozz velük – lépett mellém Reyna – Kicsit mérgesek, de majd lenyugodnak. Ha felébredt szólj neki, – bökött a fejével Markus felé – hogy beszélnünk kell.

Miután Reyna befejezte kisétált a szobából. Szóval Reyna és Markus együtt vannak?

Leültem a kanapéra, elővettem a telefonomat és, mivel az pulcsi volt rajtam, aminek a zsebébe még óra elején bele raktam fülhallgatómat, most kivettem. Bedugtam a fülembe és elindítottam a Don't give up on me számot.