FENSÉG | taekook (fordítás)

8.

Kínos csönd ereszkedett a két fiúra. Egymásra néztek, és nem tudtak mit mondani. Jungkook szándékozott abbahagyni azt az elutasító színészkedést, amit általában magára öltött, azonban ekkor rájött, hogy a próbálgozása, hogy egy civilként viselkedjen teljesen kudarcba fulladt. Nem tudott ellent mondani az arogáns megjegyzéseinek Taehyung felé, még nem is igazán akarta kimondani őket.

Ahogy részletesen tanulmányozta az inast, Jungkook nem tudta elhinni, hogy lehetett ennyire gyönyörű. Nem mintha arról lett volna szó, hogy a Hercegnek eddig ez elkerülte a figyelmét, de ezuttal a közelsége miatt minden teljesen más volt.

"Szóval," mondta Jungkook, megtörve a közöttük uralkozó feszült csendet. "Mit keresel itt ilyen későn?"

Taehyung csak bámult a Hercegre, lenyelve a torkában keletkezett gombócot. Izzadó tenyerét a ruhájába törölve, az inas felpillantott, hogy Jungkookra tudjon koncentrálni, szemei a hollófekete hajú férfi arcvonásit vizsgálták.

"Még csak most fejeztem be a házimunkát," dadogta az idősebb félénken, meghátrált Jungkook viselkedésének változásásra. Most a Herceg nem sugárzott gorombaságot, ami meglepte a kék hajú fiút.

"Ah."

Jungkook érezte, hogy a torka ki fog száradni, mivel nem tudta mit mondjon Taehyungnak. Sosem volt jó semmilyen szociális tevékneységben, hisz a Herceg csak azokkal tudott beszélgetni, akiknek a társadalmi rangja megegyezett az övével, ami csak a testvérét jelentette, mindenki mást kizárva.

Taehyung rájött, hogy a Herceg nem mutatta annak jeleit, hogy folytatni szándékozik a beszélgetést, szóval úgy döntött majd ő kinyitja a száját, bármit jobban szeretett volna mint folytatni ezt a kínos csendet.

"Mindig ilyen sokáig fent maradsz?" kérdezte Taehyung, azonban egyből meg is bánta ez a döntését, hogy ilyen arcátlanul kérdezősködjön a Hercegtől. Észrevette Jungkook kicsit meglepődött arckifejezését, mivel a fiatalabb azt feltételezte, hogy Taehyung nem valami beszédes típus.

"Nem. Nem tudtam aludni." válaszolt Jungkook, egy kisebb válvonással, "Emelett, egy eseménydús napon volt, szóval elég nyúzott vagyok."

Az inas fiú halkan bólintott, tudva, hogy Jungkook Jenniere célzott. Nem tudta pontosan, hogy érzett a Herceg az urinője felé, de Taehyung nagyon is képbe volt hol a helye. Tilos volt beleütnie az orrát az ügyeikbe.

"Engedélyeddel, Uram," szólalt meg Taehyung másodpercekkel később, udvariasan meghajolva a Herceg felé. "Pihennem kéne egy kicsit. Három óra múlva fel kell keljek, szóval.." bökte ki, és kínosan pillantott Jungkookra.

A torkát megköszörülve, a Herceg arréb állt, jelezve Taehyungnak, hogy távozhat. Nem lepte meg milyen keveset fog aludni a fiú aznap este, nagyon is képben volt azzal hogy bánnak az inasokkal. Vizont ezuttal máshogy érzések kavarogtak benne, Taehyungról volt szó. A herceg majdnem sajnálatot érzett.

"Persze. Menned kéne," adott engedélyt a fenség, megőrisztve a kifejezéstelenségét. Azonban, nézve, ahogy a kék hajút elhagyja a konyhát, a Herceg nem tudta visszatartani a szavakat, hogy elhagyják a száját.

"Oh, Taehyung," szólította meg Jungkook hirtelen, és figyelte, ahogy az inas azonnan szembefordult a Herceggel.

"Igen, Uram?" kédeste udvariasan, arra számított, hogy Jungkook még csináltatni fog vele valamit elalvás előtt.

"A Jungkookot jobban szeretem."

Taehyung összezavarodva nézett a Hercegre, nem értette mire gondolt. Szemöldökét összehúzta bizonytalanságában, az inas nyilvánvalóvá tette Jungkooknak, hogy halvány lila gőze sincs róla mire utalt a Herceg, majd csak egy kis szemforgatást kapott erre a holló fekete hajútól válaszul.

"Szólíthatsz Jungkooknak."

És ha Jungkook nem rohan ki abban a pillanatban a konyhából, túlságosan megszégyenülve, ahhoz, hogy a kék hajú társaságában maradjon, akkor láthatta volna Taehyung ajkait egy kis mosolyra húzódni, és a bronz orcáját halovány pirosra változni a Herceg szavaira.