Mistake

20. Rész

Heyho! ❤️
Meghoztam a következő részt, illetve a rész végén lesz egy rövid bejelentésem. 😅❤️

FELIX SZEMSZÖGE

- Biztos, hogy erre szeretnél felülni? Rettegsz a magasban. - bámulta a hatalmas vasszerkezetet Changbin.
- Igen. Szeretném legyőzni a félelmem. Te olyan bátor vagy és erős. Én meg? Egy gyáva nyúl. - hajtottam le a fejem.
- Lixie! - simított arcomra. - Nem kell bátornak és erősnek lenned. Így meg tudlak védeni, te pedig meghálálhatod. - húzta perverz mosolyra száját.
- Binnie! - csaptam vállára gyengéden. Ez egy komoly pillanat, ő mégis elpoénkodja. - Nem lehetsz ott mindig, hogy megvédj! Az előbb, az a srác is... Ha nem vagy ott, nem tudom mi történt volna.
- Mindig ott leszek, hogy megvédjelek. Érted bármit megtennék. - nyomott egy puszit homlokomra. Elpirultam. Tudtam jól milyen Changbin. Egy vérbeli rossz fiú, akitől mindenki fél. Most azonban ő a világ legédesebb embere, és csak is miattam. Felemeltem rá arcom, és megcsókoltam. Látszólag kissé megleptem, de viszonozta cselekedetem. - Szeretlek Lixie!
- Én is téged Binnie! - bújtam közelebb hozzá. Beszálltunk a hullámvasút egyik kis vagonjába, bekötöttük magunkat és elindultunk. Eleinte nem volt ijesztő, de aztán felmentünk a magasba. Összeszorított szemekkel vártam, hogy vége legyen. Changbin ekkor magához ölelt. Hirtelenjében minden félelmem szertefoszlott.

JISUNG SZEMSZÖGE

- Hé! Én vagyok! Engedj már el! - nyavalygott a földön fekvő. Ez a hang túlzottan is ismerős.
- Hyun Jin? - néztem értetlenül a földön fekvő fiúra.
- Hogy érted, hogy Hyun Jin? - pillantott rám Minho, majd visszafordult az említetthez. - Neked teljesen elment az eszed? - ismerte fel a fiút, ez után pedig segített neki felkelni a földről.
- Lehetséges. - nevetett. - De hála nekem, újra jóban vagytok. Szóval megérte. Tudtam, hogyha összezárlak titeket, előbb utóbb beszélni fogtok. Jobban sikerült, mint ahogy terveztem.

- Tervezted? - vontam fel szemöldököm. - Mégis miért?

- Valamit tennem kellett. Rossz volt nézni, ahogy szenvedtek egymás miatt. - porolta le magát. - És ha jól látom sikerrel jártam.

- Én nem... Nem tudom mégis mit mondhatnék. - mosolyodtam el.

- Köszönjük. - válaszolta helyettem is Minho. - Hálával tartozom neked. Ha te nem zársz össze minket, talán még most sem beszéltük volna meg a dolgokat. - ölelt át.

- Örülök, hogy segíthettem. - nézett ránk boldogan. - Most viszont mennem kell. A saját szerelmi életemet is helyre kell tennem. - rohant el.

Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer pont ő fog segíteni kettőnkön. Meglepett, ugyanakkor jól esett. Azonban egy dologgal még mindig nem voltam tisztában. Most együtt vagyunk Minhoval? És mi van az alkunkkal?

- Gyere Mókuskám! Üljünk fel arra, amire szerettél volna. - indult el velem a hullámvasút irányába.

- Várj! - torpantam meg. Most mégis, hogy kérdezzek rá? Ez annyira ciki.

- Valami baj van? - fürkészte tekintetével arcom.

- Nincs, csak... - hajtottam le a fejem.

- Nézz rám! - simított karomra. - Bármit el mondhatsz. Nincs okod szégyenkezni. Szóval?

- Mi...? Mi fog most történni? Kettőnkkel...? - néztem egyenesen sötéten csillogó szemeibe.

- Az attól függ, hogy te mit szeretnél. - mosolyodott el. Nem tudom mi változhatott meg bennem, az elmúlt pár napban, de jelenleg másra sem vágytam csak is rá, és a csókjára. Közelebb léptem hozzá, és egy apró pipiskedés után egy puszit nyomtam ajkaira. Már épp eltávolodni készültem tőle, amikor derekamra fogva húzott vissza magához. Látszólag ő nem érte be ennyivel. Ajkaimra tapadt, majd végignyalt azokon, bejutást kérve ezzel, amit én alázatosan megadtam. Kezei amik eddig derekamon pihentek, egyre lejjebb vándoroltak, mígnem a fenekemen megállapodtak. Teljesen elpirultam. Megmagyarázhatatlan érzés uralkodott el rajtam.

- Min... Minho. - próbáltam meg elválni tőle. Már már túlságosan is élveztem amit csinál. Itt azonban más emberek is vannak rajtunk kívül.

- Mi a baj, Mókuskám? - kérdezte megduzzadt ajkaival.

-  Se... Semmi, csak... Túl sok az ember. - néztem körbe.

- Félsz, hogy meglát valaki?

- Nekem ez az egész még új. - sóhajtottam. - Nem tudom mi vagyok...

- Az nem is fontos Mókuskám. Idővel úgyis kiderül. - ölelt magához. - De legyen. Ameddig nem állsz készen rá, addig nem erőltetem. - engedett el, s távolabb lépett.

- Hé! - nyúltam keze után. - Csak a srácok előtt tartsuk titokban. Itt, amíg senki sem lát, nyugodtan szeretgethetsz. Megengedem.

- Annyira édes vagy! - borzolta össze a hajam. - És most már, csak az enyém!

Végszóra a telefonom is csippent egyet. Üzenetem érkezett. Gondoltam megnézem, hátha valamelyik tanár írt, hogy hamarabb indul a gép, vagy valami. Feloldottam, azonban nem az fogadott, amire számítottam.

Mina: Szia Jisungie!🥰❤️Tudom, hogy ma fogtok hazaérkezni, és biztos nagyon fáradt leszel, de látni akarlak. Hiányzol. Át tudnál jönnie?😊❤️

Erre most mégis mit írjak? Teljesen elfelejtkeztem Mináról, és arról is, hogy végső kétségbeesésembe, hogy meleg vagyok, elígérkeztem neki egy randira. Igaz, régen belé voltam esve, és bármit megtettem volna, hogy felfigyeljen rám. De aztán jött Minho, és mindent megváltoztatott. Mit csináljak?

- Ki az? - pillantott kijelzőmre vállam felett Minho.

- Se... Senki. - zártam le gyorsan, majd zsebre is vágtam a készüléket. - Csak a szokásos. Hogy módosították az általános szerződési feltételeket. - találtam ki valami kamu szöveget. 

- Tuti? Elég zaklatottnak tűnsz. - sötét szemeivel a lelkemig hatolt. Hogy hazudjak neki, ha így néz rám?

- Tuti. - nyeltem egy nagyot. - Csak izgatott vagyok a hullámvasút miatt. Menjünk! - kulcsoltam össze ujjainkat, s az említett hely felé kezdtem futni.

Már a sorban álltunk, amikor felfigyeltem az én drága unokatesóm vöröslő tincseire. Changbin kezét szorongatta. Minden bizonnyal kibékültek. Szerencsére. Mióta együtt vannak, Changbint mintha kicserélték volna. Segít egy csomó dologban, kedves. És Felix sem állandóan az én nyakamban csüng.

Szerencsétlenségemre magas emberek vettek minket körül. Úgy álltunk egymás mellett akár csak a heringek. Nekem azonban muszáj volt látnom őket. Pipiskedve próbáltam meg átlátni a tömeg felett, persze sikertelenül.

- Tudod, nem mintha nem tetszene a dolog. De épp hozzám simulsz. Ott lent. És... - hallottam meg Minho kissé elmélyült hangját. Az arcom másodpercek alatt vette fel a paradicsom színét, amikor szembesültem kijelentésével. 

SZÓVAL.....
Itt lenne a nagy bejelenteni valóm 😂❤️❤️ A barátnőmmel mochabebes - el közösen kezdtünk egy Vkookos könyvet írni. Ő fogja írni V szemszögét (amit az ő oldalán találtok majd meg), míg én a Jungkookét. Hamarosan hozzuk az első részeket. Ezzel a borítóval találjátok majd meg mindkét könyvet. ⤵️