Árnyvadász történetek

8. Fejezet: Malec

Mr. Lightwood, ha tényleg van itt egy átjáró, amin keresztül a démonok a világunkba jönnek, akkor itt kellett volna, hogy legyen. Már órák óta bolyongunk ebben a csatorna rendszerben. "Szólt Lorenzo, Brooklyn fő boszorkkánymestere, miközben Alec Lightwood-al azt a helyet keresték, amit Underhill korábban megtalált a térképen. "Nem mintha nem élvezném a társaságodat, de nem lehetünk itt egész nap, rengeteg teendőm van még."

-"Tudom, Lorenzo. Itt kell lennie."- Alec, ahogy ezt kimondta megpillantott Lorenzo mögött egy, a falnak döntött óriási, régi, törött, vas ajtó darabot. Közelebb lépett hozzá lassan, majd odébb rúgta. Minden elsötétült szemei előtt, majd pár pillanat múlva már újra tisztán látott. Egy Drevak. Lorenzo kezei szikrázni kezdtek, ahogy reflexből védekezni próbált, amikor a hatalmas démon előugrott az ajtódarab mögötti lyukból. Miután Alecra támadt és megkarmolta, a démon Lorenzot vette célba. A boszorkánymester tűzgömböt formázott majd a bestia felé irányította és minden erejével azon volt, hogy elpusztítsa azt. A föld megremegett a hatalmas energia mennyiségtől, ami a csatornák falain belül megpróbált utat törni magának.

-"Mr. Lightwood, jól vagy? Nem bírom sokáig így tartani!"- Kiáltott Lorenzo.

Alec a fájdalomtól kábán nyúlt nyilaiért és bár a démonméregtől már homályosan látott, célba vette a bestiát. Célzás közben hófehér arcát a nyílhoz érintette. Bőre és ébenfekete haja tökéletes keretbe foglalta éles, kék szemeit.  Ahogy összpontosított, a nyilon lévő rúnák angyali fényben gyúltak ki. Mély lélegzet. A nyíl tökéletes célba talált. A démon úgy morzsolódott fel egy szemvillanás alatt, mintha ott sem lett volna. Alec a földre esett.

-"Szép lövés! Had segítsek..."-Kiáltotta Lorenzo, majd Alec felé lépett és gyógyítani kezdte a sebét.

Pár perc eltelt, Alec jobban lett, a fájdalom is csökkent, de sajnos Lorenzonak nem sikerült teljesen meggyógyítani. "Alec, nem tudok ettől többet tenni. Borzasztóan erős volt ez a Démon, ha tovább gyógyítalak, félek, hogy nem marad erőm lezárni az átjárót."

-"Minden rendben. Tedd, amit tenned kell. Isabelle figyelmeztetett. Nem tudom milyen mutálódott lények ezek, de nagyon nehéz őket megfékezni. Köszönöm, Lorenzo."- Alec aktiválta gyógyító rúnáját. Most ez is megteszi.- Gondolta.

Lorenzo az átjáró lezárásával folytatta tovább. Pár perc múlva elkészült vele, kimerülten omlott a földre. Ekkor Alec odalépett hozzá, felsegítette. 

"Köszönöm Alec."- Szólt a boszorkánymester. "Én köszönöm Lorenzo. Azt hiszem, mostmár mindketten megérdemeljük, hogy haza jussunk végre."- Válaszolt Alec.

Magnus miután elkészítette Clarie-nek a főzetet és elküldte az intézetbe úgy gondolta, hogy megérdemel pár perc pihenőt. Kevert magának egy koktélt, majd lehuppant kedvenc fotelébe. Az utolsó kortyot hajtotta fel, amikor meghallotta korgó gyomrának hangját. Ráeszmélt, hogy gyakorlatilag semmit nem evett még ma. Megtehette volna, hogy varázsol magának valamit, de kedve támadt főzni. Pár óra múlva megjön Alec is, így jó társként meg is lephetné őt valamivel. Csettintett egyet az ujjával és már át is vedlett a "főző szettjébe". Ezt a szerelést Alecen kívül nem nagyon látta még más. Nekilátott a főzésnek. Hosszú évei alatt volt szerencséje a konyhaművészetet a legnagyobb mélységekig kiismerni. Szeretett főzni, főleg, ha volt kinek. Alexander mindig nagyon boldog volt, mikor Magnust a konyhában látta. 

Alec a Lorenzo által nyitott portál segítségével végre hazaportálozhatott Alicantéba. Nagyot sóhajtott a bejárati ajtó előtt, majd kinyitotta az ajtót.