Egy tiszt és én // Hux

Tükör {5}

Sasként követtem, készülve, hogy lecsapjak rá. A táblagépem a kezemben volt, követtem, mintha csak ez lenne az egyetlen célom az életben. Nem hezitáltam bármiért is megszólni. Néha az volt az érzésem, hogy el is várja. Azt várja, hogy megpirítsam? Talán direkt azért köti úgy a haját, hogy néhány tincs kilógjon. Talán szándékosan a legfeszesebb ingjét veszi fel, hogy lesúlytsak az őt bámuló tisztekre? Linney tiszt egy szép figyelemelterelés, de nem nekem. 

Elégedetten néztem, ahogyan keményen bánik a katonákkal kellemes látvány volt. Az apám kiképzése óta megmaradt egy morbid elégtételem, amikor a katonákat gyötörhettem. Lena Linneyben a tükörképem láttam és ez megrémített. Nem érezhetek semmiféle módon iránta. Megtorpantam és csak néztem őt, ahogyan egyenes háttal és marconán vágtat a katonák között, fittyet hányva más véleményére.

Ambíciós volt, és gátlástalan. Láttam, hogy ismerte a főbb vezetőket és nagyon igyekezett mindenkit a saját kényelme szerint forgatni. Azon gondolkodtam talán szét is tette a lábát egyeseknek, hogy nagyobb pozicióba kerüljön. De nem találtam nyomát viszonynak. Éhezte a hatalmat, és gyűlölt azért, mert én fölötte állok. Én nem fogom hagyni, hogy ő feljebb kerüljön, mint amit érdemel.

De egy közös volt bennünk: Mindketten ambíciósak voltunk.  Tükör volt, és ezért össze akartam törni. Egy groteszk öröm volt azt látni, ahogyan dühös lesz és égő szemekkel rám pillant, készül velem megküzdeni. Engem is izgalom töltött el, akárhányszor közel jön és szinte hozzám ér. Mintha féltékennyé tenne minden pillanat, amikor nem velem foglalkozik. Legalább közel jön hozzánk és összecsapunk. Néha még izgalomba is jöttem, amikor csak centik választottak el tőlünk. Nem engedtem meg magamnak, hogy elveszítsem a fejem.

Elgyengít, Lena elgyengít.

Eszembe jutott mivel vádolt újra és újra az apám: nem vagyok elég erős. Dacból csak azért is elhatároztam megyek edzeni.Hónapok óta nem jártam edzeni, úgy éreztem rám is férne. A tükörbe nézve nem csappantak meg a

Elhatározással vágtattam le a folyosón, ám megtorpantam. Valaki edzett bent, a hangok arra utaltak. Óvatosan lépkedtem az ajtóhoz, hogy ne vegyenek észre, mintha csak ki akarnám ugrasztani az illetőt. Az ajtóban viszont megtorpantam, elég volt egy pillantás belém fagyjon a vér. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni.

Lena volt bent, ő edzett. Keményen, a hangok és az emelkedő mellkasa azt mutatta. Kegyetlenül püfölte a zsákot, az izmai megfeszültek, a zsák meglendült, engem viszont nem kötött le a gyakorlata, inkább ő maga.Brutális,a bábunak semmilyen esélyt sem hagyva. Elkerekedett szemekkel bámultam rá, egyáltalán nem tűnt annyira törékenynek, mint ahogyan számítottam rá. Talán nem arra alapozott, hogy erősen megszorítsa a kezem, mikor kezet fogtunk.

Nyers harag fűtötte, olyan ami bennem is évek óta megvan. A megőrjítő bizonyítás vágy..

Ökölbe szorítottam a kezem. Nem. Ő csak egy tiszt, semmi közöm hozzá, más körökben mozgunk. Én mindig felette fogok állni. Soha nem hozott engem senki ennyire zavarba, de most mégis éreztem, hogy az arcom elönti a vörösség. A szemem mintha rátapadt volna, nem tudtam levenni.

Megbabonázva, nem tudtam levenni a testéről. A haja egy laza copfba volt kötve, de a kusza hajszálak az izzadtság miatt a nyakához és a homloka bőréhez tapadtak. Az öltözete nem volt megfelelő és ez zavarhatott meg biztosan, mert egy ujjatlan pólóban és testhezálló nadrágban volt. Kontrasztban volt a fekete anyag a tejfehér bőrével. Lehajolt és én nem kellett volna a melleit néznem, de a tekintetem véletlenül végigfutott minden porcikáján.