Angyali katona (Befejezett)

24.rész: Betolakodók

Felriadtam valami nagy zajra. Az egyik festmény a falamon leesett, az ajtó mögött sikoltozásokat hallani.
Kinéztem az udvarra, látom ahogy a lovakat valami fekete szárnyas alak elengedi, máshol pedig törnek zúznak. Pár ember a kastély körül repked, így mikor az én ablakomnál voltak, gyorsan elbújtam.
George berontott az ajtómon, majd keresni kezdett engem, mikor megláttam hogy ő az, előbújtam.

- Mi történik itt?
- Azthiszem ránk támadtak, de pontosan nem tudom mi a cél, vagy az ok. Rázza a fejét, ezzel is bizonyítva a tudatlanságát.
Jöjjön, elviszem egy menedék helyre.
- Várj, ki fogja megállítani őket?
- Hát az őrök!

Kinéztem vissza az ablakon és látom ahogy az őrök a földön hevernek.

- Nos, ők már biztos nem fognak segíteni. Mutattam ki az ablak felé.

Megnézte saját szemeivel, majd elszörnyedve rám néz.

- Most azonnal induljunk! Parancsolt rám a komornyikom.
- A királynét mentsd, ne engem! Menj keresd meg és védd őt.
- A te komornyikod vagyok, téged védlek! Nem fogsz harcolni, te már hercegnő vagy, sőt Mihály utódja! Egyel több ok, hogy nem mehetsz ki!
- És ha miattam jöttek, biztos értékes vagyok hogy Mihály leszármazottja vagyok..
- Akkor meg, azért nem állhatsz harcba.!

Megfogta a karom, majd húzott maga után. Mikor az ajtóhoz értünk betört az ablak és azon keresztül egy alak jelent meg.

- Nem menekülhetsz! Mondta felém mutatva.

- Fekete szárnya volt és gonosz tekintete.
- Gyerünk! Kiált George.

Szaladtunk lefele a lépcsőn mindenhol őrök teste hevert és a maradék, pedig próbált kitörni a fogságból.
Már csak én voltam az egyedüli hercegnő, aki a kastélyban maradt, mivel sok akadály került elénk.

Egy nagy robbanás keletkezett a kastély oldalába, pont ott ahol elhaladtunk, így a törmelék és a füst miatt, George elvesztett engem. Kaptam a lehetőségen és gyorsan kimentem a kastély berobbant oldalán. Figyelemmel kisértem, hogy a sok fekete szárnyú emberek köröznek a kastély körül.

Megláttak. Egyből körém gyűltek, körbe fogtak.

- Mit akartok? Néztem rájuk szúrós szemmel. Felfele néztem, mivel a kastély berobbantott oldalán álltam.

Az egyik alak lejjebb ereszkedett, pontosabban szemtől szembe állt velem.

- Téged kerestünk hercegnő!
- Mit akartok?!
- Tudjuk, hogy Rúfusz egyik katonája voltál, csak valamilyen oknál fogva ide kerültél.

~Szóval, nem tudják kinek a leszármazottja vagyok? Gondoltam magamba.

- Semmi közöm Rúfusz-hoz...
- Dehogynem, azt csicseregték a madarak, hogy nagyon is kedvel téged, így ha elrabolunk biztos majd a keresésedre jön és akkor szépen csapdába csaljuk.
- Ez nem fog sikerülni. Örül, ha nem láthat engem..
- Majd meglátjuk.

- Kapjátok el! Kiáltott fel az előttem lebegő férfi.

Nekem iramodtak, én pedig a szárnyamat előhívtam, majd kikerültem őket, felreppentem és egy nagy lökés hullámot irányítottam feléjük. Szinte mindegyik a falba ütközött. Némelyik a földre zuhant.

Kissé túl erős lett, így a kastély oldalába még nagyobb kár keletkezett.

Mivel engem akarnak, jobb ha eltűnök és akkor békén hagyják az itteni lakost. Gondoltam magamba.

El teleportáltam egyenesen a bázishoz.

Rúfusz járt a fejembe, így az ő sátrába teleportáltam.

- Te meg mi a francot csinálsz itt már megint?
- Támadtak! Megtámadták a kastélyt a fekete szárnyú sereg...

Kikerekedett szemmel nézett rám, majd riadót fújt, hogy mindenki a bázis rejtett részére, vagyis a föld alá meneküljenek.

- Te is gyere! Szólt hozzám megértően.

A bázis ezen részén nem jártam még. Nagyon tágas volt és minden megvolt ami kellett a csapat felkészítéséhez.

Rúfusz összehívta az F osztagot és a parancsnokokat, elmesélte azt amit tőlem hallott, majd hosszas tárgyalás után meghozták a döntést.

Rúfusz csendet kért.

- Eljött az amire felkeszítettünk titeket, nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen és most történik meg. Háborúban állunk a fekete szárnyú sereggel.

- Kik ők? Mit tudnak? kérdezték egyszerre.

- Ők régi katonák, akik fellázadtak a rendszer ellen, felégettek mindent amit csak tudtak és nagy düh lett urrá rajtuk. Hallottuk, hogy toboroznak tagokat a csapatukba, hogy bosszút állhassanak a bázisokon. Minden bázisból voltak páran akik fellázadtak, így dezertáltak és fekete szárnyat öltöttek magukra. A fekete szárny más képességeket ad ami pusztítóbb, mint itt bármelyikünk képességei.

Elkezdtek sustorogni.

- Arra kérlek titeket, hogy készüljetek fel, mert bármelyik pillanatban támadhatnak, mindig felkészültnek kell lennetek!

Befejezte a monológját, majd felém fordult.

- Van még valami, amit el akarsz mondani?
- Engem akarnak..
- Miért? Kérdezte ledöbbenve.
- Mert, állításuk szerint, ha elkapnak engem, akkor te fejvesztve rohansz a megmentésemre.
- Had higyék azt...
Forgatta a szemeit.
- Még valami, azthiszem még nem mondtam el, hogy kinek a leszármazottja vagyok..
- Nos??
- Mihály az ősöm.
- Ez komoly?! Tudják a fekete harcosok?
- Úgy tudom nem.
- Maradjon titokba, te még sokat segíthetsz nekünk.
- És mi lesz a kastélyban élő hercegekkel , hercegnőkkel és a szolgákkal?
- Küldök pár F tagot, majd megnézik.
- Rendben..
- Pihenj le, majd még beszélünk...
-----------------------------------------------------------
*Köszönöm, hogy követitek a történetet!
Most kicsit nagyobb fordulat következett be, mivel nem akartam húzni a hercegnős témát, ez csak egy kiegészítés volt. Remélem tetszett egy kicsit a változatosság, most újra katonának áll a hős Nita. Remélem várjátok a további részeket és figyelemmel kíséritek, ahogy Nita és a fekete sereg össze csap.*

--99Pepy99--