Angyali katona (Befejezett)

37.rész: A csata kezdete

Rúfusz rendezte sorainkat. Felszerelkeztünk, pihentünk a csata előtt. Nem tudjuk mennyi ideig fog tartani, de felkészülünk a legrosszabbra is.

Minden katonán díszes páncél volt felöltve. Mindenki egységesen nézett ki, kivéve a parancsnokok és én. Sokan meg is nézték az én páncélomat ami miatt kissé feszengtem. Biztos azt gondolhatják, hogy én kivétel vagyok és hogy nekem szuper páncél jár.

Nemcsak hogy a páncélom más, de még a szárnyamra is van egy szerkezet, amely elősegíti a hosszabb repülést és harc közben védhetem a szárnyaim vele. Érdekes, hisz mikor eltüntetem a szárnyaim a szerkezet vele együtt marad nem kell levennem és feltennem akárhányszor tárom ki a szárnyaim.

Rúfusz sokszor pillant rám, ami miatt ideges vagyok. Félek, hogy ha csatába kerül a sor akkor nem engedi, hogy harcoljak és hogy mindig beleavatkozik az ellenfelemmel vívott harcokba.

- Figyeljetek társaim! Harsogta Rúfusz.

A többi parancsnok mellette állt és tisztelettudóan csöndben várták a mondandóját.

Mindenki akik eddig zajongtak, most csöndben néztek a parancsnokra vagyis Rúfusz-ra.

- Ma elindulunk a csatába! Mindenki vigyázzon magára nem meghalni megyünk! Segítsétek egymást ha kell! Le kell győznünk a fekete harcosokat, hogy többé ne fenyegessék a világot. Uralni akarják, de előtte az összes hozzánk hasonlót ki akarják irtani, nem hagyhatjuk. Sok sikert mindenkinek! Befejezte a monológját Rúfusz.

Mindenki éljenzett és bátorságot merítettek a szavaiból. Láttam, ahogy a sok katona kétségbeesett arca felvirúlt egyszeribe.

Megindította a csapatokat Rúfusz. Nem egy időben mentünk, hogy ne csapjunk nagy zajt.

Pár felderítő katona elment megnézni a harcosokat és előcsalogatják őket. Addig a többiek vártak a palota romjainál.

Rúfusz valamiért mindig rám-rám tekingetett.

- Miért nézel? Kérdeztem ingerülten Rúfusz-t, miközben a romoknál helyezkedtünk.
- Ne csinálj semmi butaságot megértetted? A szemét a csonk ujjamra vetette jelezve, hogy ilyen és ehhez hasonló ne legyen velem.
- Nem vagyok gyerek, tudok vigyázni magamra! Förmedtem rá.
- Ha tudnál vigyázni nem lenne oda az egyik ujjad!

Nem vitatkoztam vele tovább, figyeltem a messzeségbe. Pár katona jelent meg a horizont fölött, mivel repültek.

Rúfusz, Akriel és én fogadtunk az őrszemeket.

- Mi hír van? Kérdezte Akriel.
- Sajnos, egy fekete harcost se találtunk a barlangban amelyet mesélt Nita.
- Az hogy lehet? Kérdeztem kétségbeesetten.
- Semmi jel nem utal arra, hogy ott lennének, vagy lettek volna. Jelentette az egyik felderítő katona.
- Pedig ott kéne lenniük! Förmedtem a katonákra, bár nem az ő hibájuk.
- Foglaljátok el a helyeteket! Jelentette ki végül Rúfusz.

Forgolódtam össze vissza hogy hátha találok ellenséget, de sehol se volt a környéken még egy árva állat se.

- Nyugodj le! Szólt mellettem Akriel.
- De ott kéne lenniük! Fogtam a fejem.
- Valószínűleg tudtak arról, hogy támadni akarunk, így valahol itt kell lenniük. Nyugtatott meg a férfi.
- Ha itt vannak, akkor bármikor támadhatnak!

- Mindenki figyeljen! Ordított hangosan Rúfusz.
Mindenki legyen résen, nagy valószínűséggel itt vannak!

Ahogy kimondta-e szavakat, a föld megmozdult alattam.
Egy lyuk tátongott a lábam alatt, amiben egy harcos rejtőzködött. Megfogta a lábam és le akart rántani, de én fejbe rúgtam a másikkal a szárnyam kitártam és felreppentem. Csimpaszkodott még mindig, de már nyílt terepen volt, így az egyik katona leszedte rólam és seperc alatt elintézte.

Míg ezzel az egyel el voltam foglalva, addig körül vettek minket és megtépázták a sorainkat. Sok lyuk volt a földön, ahol nemrég még katonák ácsorogtak.

Rúfusz gyorsan rendezte a maradék katonát, majd támadtunk.
Lucifer jelenlétét még nem láttuk, de biztosak voltunk benne, hogy itt van valahol. Körbe-körbe nézelődtem, így tett Rúfusz is és Akriel is.

Mi addig nem támadunk, amég nem látjuk tisztán a célpontot, vagyis Lucifer-t.

Láttuk ahogy az egyes egységeink harcba bonyolódtak és védtek minket.
Jól állták a sarat a harcosok ellen.

Lucifer felbukkant fölöttünk. Felpillantottam, majd elkiáltottam magam, hogy
Lucufer. Eközben felmutattam az égbe ahol épp lebegett.

Akriel és Rúfusz feleszméltek és támadásba lendültek. Én is nekiindultam, ám Rúfusz félre lökött, így egy romnak csapódott a hátam, amitől kissé lezsibbadtam.

Akriel érte el előbb Lucifert. Támadt hevesen. Az ellenség, a kezét kezdte fel emelni, tudtam hogy arra készül, hogy porlasztó képessége segítségével el tegye láb alól az F osztag vezetőjét.

Rúfusz arrébb lökte Akriel-t, aki így megmenekült a támadástól. Rúfusz sebesen rontott a harcosok vezetője felé, aki nem bírta kivédeni Rúfusz támadását, így egyik társa teremt mellette és őt ütötte meg nem Lucifert.

Hátrált Rúfusz, majd ismét támadt. Ezúttal nem tért ki a támadástól az ellenfél. Ő is nagy erejét bevetette és elkezdte ütni Rúfusz szárnyát.

Kezdtem érezni a testemet, így lassan óvatosan felkeltem a rom mellett...

--99Pepy99--