1.Fejezet

10K 183 3
                                    

    A nevem Tracy Smith, sosem hittem abban, hogy valaki beleszerethet abba az emberbe, aki kiszakította a világból, elszakította a családjától és barátaitól. Számomra ez tökéletes példa volt az abszurditásra. Egészen addig amíg meg nem történt velem.

        - Ma este bulizni megyünk szóval kapd össze magad Tracy! - mondta teljesen bezsongva legjobb barátnőm Sara.

        - Tudod mi lesz a vége. Ha Mateo ott lesz akkor az én bulimnak lőttek. - maszíroztam gondterhelten a homlokom. Mateo a mostoha báttyám, folyamatosan nyomul rám és ha ez még nem lenne elég, senkivel nem beszélhetek vagy találkozhatok aki hím egyed. Az esélyem mellette a normális életre egyenlő a nullával.Igazából nem is tudom mikor fajult ilyenre a helyzet. Mikor apa megismerkedett a jelenlegi párjával, Mateoval sokkal jobb volt a kapcsolatunk. Sokat lógtunk együtt, viszont egyik napról a másika teljesen megváltozott a viselkedése.Viszonzatlan érzéseket kezdett el táplálni irántam. Dühítette a tény, hogy én nem érzek úgy, ahogyan ő ezért ,,Ha nem lehetsz az enyém, nem lehetsz másé sem''.

        - Hagyd már azt a némbert. Csak azért is csináld azt amit tilt neked, észre kell vennie magát - mondott véleményt Sara. - Nehogy már ő rontsa el a bulinkat. - sóhajtott fel barátnőm.

    Nyílván ő az egész történetet tudja, az elejében próbált pártatlan maradni, mivel előtte elég sokat lógtunk hármasban. De az idő múlásával és Mateo egyre növekvő féltékenysége és birtoklás máninája után inkább az én oldalamon állapodott meg.

        - Igazad van, viszont tudod milyen ha bekattan. - gondoltam vissza a verekedéseire.

        - Az már nem a te problémád, hogy ő mit csinál csak szórakozz. - utasít barátnőm.

    Kopogás ütötte meg a fülem, majd Mateo kócos feje bukkant fel az ajtóban. Mintha csak bevonzottuk volna, persze nem a jó értelemben.

        - Nem jössz le filmezni szépségem? - vigyorog rám az önelégült képével.

- Nem érek rá, este buliba megyek.. És ne szépségemezz itt nekem - forgatom rá szemeim.Bár úgy éreztem csak magamat ismétlem folyamatosan, ami lepattan róla mit falról a gumi labda. Felesleges köröket futottunk.

        - Nem is mondtad, hogy ma bulizni megyünk - vág meglepett arcot.

        - Csak én megyek, te nem, nem kell, hogy folyamatosan ott lógj a fenekemben. - nézek rá unottan.

        - Oooo, te csak szeretnéd hogy a fenekedben lógjak - kacsint rám.Leplezni sem próbáltam a grimaszom, amit a hányingerem idézett elő.

        - Undorító egy ember vagy Mateo White. - fintorogtam rá majd az ajtómhoz vágtam az egyik párnám, amitől az becsapódott az orra előtt.

        - Mért nem jössz össze vele, szegény úgy próbálkozik. - hallom meg barátnőm hangját a telefonból. Már el is feledkeztem róla.

        - Azt hittem jó barátnő vagy és mellém állsz ahelyett, hogy megpróbálsz a szörnyeteg karjaiba lökni - nézek a plafonra.

        - Akkor állok melléd ha időben elkészülsz, szóval húzz bele! - nevet a telefonba majd lerakja azt.

    Egyre jobb. Nem elég, hogy ez a majom itt eszi a szart velem, mert nem képes felfogni, hogy elméletileg testvérek vagyunk és egyébként se jöhetne szóba, de még a legjobb barátnőm is a karjaiba lök. Csodás élet mi jöhet még?

    Sóhajtva ültem be a sminkes asztalom elé és felvittem egy natur sminket. Sosem voltam az erős smink embere, én úgy érzem a kevesebb néha több, nem kell fél kiló vakolat a fejemre.Egy fehér haspólót és egy fekete szoknyát választottam eme nemes bulira ahová meginvitáltak. Őszintén? Semmi kedvem nincs hozzá, ennek legfőbb oka Mateo a többi ok a suli ribancai, és a mortál részeg vadparaszt fiúk akik össze vissza taperolnak mindenkit. És talán egy kis antiszociális személyiség is befigyel. Végig simítottam a szoknyámon majd a lábam belebújtattam a fekete Vansembe. Indulásra késznek éreztem magam így hát felvettem a telefonom és elindultam elköszöni az ősöktől. Ahogy kitettem a lábam a szobámból Mateonak ütköztem.

Stockholm sindrom × Befejezett *Where stories live. Discover now