Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»1. rész«

-Jae... Biztos jó ötlet volt ez? – kérdeztem bátyámat a kocsiban ülve.

-Hogy ott hagytam a haverom egyedül az albérletben miattad? Yoongi... Itt az ideje, hogy elszakadj anyáéktól. Ne legyél már ilyen ragaszkodó. – nézett felém, majd tekintete visszaterelődött az útra.

-Ki a fene mondta, hogy gyere velem? Hm? Mert én nem. – akadtam ki.

-Anya? Apa? Meg azt hiszem a nagyszüleink is említették, hogy nem ártana melléd egy felnőtt.

-Már jó pár éve felnőtt vagyok én is... – morogtam.

-Lehet, hogy év szerint felnőtt vagy. De mondcsak öcsikém... Agyilag is? – kérdezte nevetve.

-Na menj a fenébe...

Tény, hogy a szüleimmel éltem eddig, de meg volt rá az okom...

-Jó lenne, ha munkába állnál Yoongi. Ne csak én keressek pénzt. Egyedül nehéz lenne fenntartani a házat, plusz meg is kell élni a maradékból. De ahhoz kéne maradék is...

-Jó, felfogtam. – morogtam.

-Tudom, hogy szereted a zenét, de nem írhatsz dalokat egész életedben. Még, ha pénzt is hoznál belőle... De nem hozol. – közölte.

-Hát... Volt, hogy szereztem pénzt belőle... – mosolyodtam el.

-Most arra a szedett-vetett csapatra gondolsz? Kerestetek pénzt? – lepődött meg.

-Igenis jó csapat volt. Hoseok és Jimin remek táncos. A hangjuk sem volt utolsó. Én meg írtam nekik a dalokat és igenis volt aki adott... – kezdtem el hadarni, de közbevágott.

-Itt az ideje, hogy egy normális állást találj. És normálisan keresd meg a pénzt. Ne így. – közölte.

-Sosem támogattatok. – mondtam halkan.

-Utcazenélést támogassunk? Nőlj már fel végre. – morogta, majd leparkolt az egyik ház elé.

Idegesen szálltam ki a kocsiból, majd becsaptam az ajtaját, amit Jae egy szúrós pillantással díjazott.

A bátyám kivette zsebéből a kulcsot, majd a zárba helyezte.

-Nem nagy szám tudom. De ennek is örülni kell. – utalt a házra, majd kinyitotta az ajtót.

Nem hazudott. Tényleg nem volt nagy szám. Annak ellenére, hogy otthonos berendezés fogadott, a falakra igencsak ráfért volna már egy frissítő festés. Ahogy haladtam a házban a nappaliban megpillantottam egy betört tükröt.

-Az én voltam. – állt meg mellettem. – Kicseréltem ezt-azt és véletlen neki ütöttem valamit. Majd kicseréljük. Na menj fel az emeletre. Lesd meg a szobád fiatalember. – mosolyodott el.

Sóhajtva indultam meg a nyikorgó lépcsőn az emelet felé, majd megpillantottam két ajtót. Az egyik nyitva volt, így elsőnek azt közelítettem meg. A szobám helyett egy fürdőszoba fogadott hatalmas rendetlenséggel. Felhúztam szemöldökömet, majd egy vállrándítás után a szoba felé vettem az irányt. Amint benyitottam elakadt a lélegzetem. Hasonló stílusban volt berendezve, plusz a szeretett zongorám a szobám egyik sarkában álldogált. Pont úgy, ahogyan otthon volt.

A szobám szintén tele volt dobozokkal, amikre a nevem volt írva. A hozzám legközelebb elhelyezkedő dobozhoz léptem, majd kinyitottam.

-Nagyon sok mindent hoztam el otthonról neked. Így biztosan jobban fogod érezni magad. Remélem. – hallottam meg a hátam mögött a bátyám hangját.

-Köszönöm. – fordultam felé mosolyogva.

-Ne ezt köszönd. Hanem ezt. – közölte, majd átadott nekem egy számomra jól ismert füzetet.

-Nem azt mondtad, hogy fejezzem be? – kérdeztem, miközben átvettem tőle a dalainkat tartalmazó füzetet.

-Mégis csak szereted írni őket... Hát akkor írj. De, akkor is szerezz munkát. – közölte.

-Jól van. Szerzek nyugalom. – sóhajtottam.

-Hát... Akkor hagylak kipakolni. Lassan viszont mennem kell dolgozni. Este jövök. Hagytam pénzt a konyhában. A közelben van bolt, ha kell valami. Akár ma kaját is rendelhetsz. De keress állást.

-Hányszor fogod még ezt elmondani? Keresek. Na menj. El ne késs. – morogtam.

Miután Jae lelépett elkezdtem kipakolni a dobozokból. Amint elkezdtem a ruháimat a szekrényekbe tenni, megszólalt a telefonom.
Előszedtem a zsebemből, majd sóhajtva vettem fel Jiminnek.

Már most hiányoznak...

-Yoongi... Most... Ki fogsz akadni. – mondta halkan Jimin.

-Ennél jobban? Daegu másik végében vagyok. Távol tőletek és a családomtól. Feloszlott a csapatunk, egy senki maradtam. Mihez fogok én itt kezdeni egyedül? Szóval... Ezt szárnyald túl. – közöltem.

-Nem tudom, hogy hogyan és miért. Ez nekem is túl gyors volt. Fel sem fogtam ezt az egészet...

-Nem értelek...

-Adtunk egy utolsó fellépést ma Hoseokkal. És...

-Igen, és?

-Egy férfi megállt miattunk és végig nézte. Aztán kiderült, hogy ő nem csak egy férfi volt, hanem a férfi. – hangsúlyozta az a betűt.

-Ki volt az? – kérdeztem meg halkan.

-Egy menedzser volt. A BigHit egyik menedzsere... Behívatott minket. Holnap megyünk Szöulba. Itt kellett volna lenned... Neked is ott lenne a helyed. – közölte. – Nem lehetne, hogy... – kezdte el, de közbevágtam.

-Köszi, hogy szóltál. Sok sikert nektek. De... Most mennem kell. Még vissza van pár kipakolandó dobozom. – közöltem, majd megszakítottam a hívást.

Pont most kellett elköltöznöm?
Nem hiszem el, hogy erről is lecsúsztam... Nem elég, hogy a költözés az életemet tette tönkre, de még az álmaimat is.

Semmi nem lesz itt, ami pozitív lenne a számomra. Semmi...

================================

Sziasztok. ❤️

Szeretnék közölni pár dolgot így az elején, de ígérem gyors leszek.

Szóval... Először is tisztázni szeretném, hogy a tartalomban írtam, hogy az Éjjeli napfény ihlette ezt, de attól függetlenül teljesen más lesz a történet és egy dolog, vagy maximum kettő dolog lesz ami egyezni fog. Gondoltam elmondom ezt, mert nem akarom, hogy valami "balhé" féleség legyen ebből. 🤣

Új rész pedig minden kedden és szombaton fog érkezni. 😁

Remélem tetszeni fog Nektek, és előre köszönöm annak, aki olvassa. 😊❤️