Gyémánt alkimista

17.rész

Már lassan öt perce nem szólalt meg senki. Rose még közelebb jött hozzám, miközben én egyszer sem emeltem fel a tekintettem a földről.

- Ti két embert transzmutáltatok egyszerre? - hallottam meg Edward hangját. Lassan fel emeltem a fejemet és találkozott a tekintettem Ed-ével, aki teljesen sokkoltan nézet rám.

- Igen. - erősítettem meg.
- De, ha ez igaz akkor ennél többet kellet elveszítenetek. - mondta.
- Csak a test részeinket vesztettük el. - lépett mellém Rose.
- Legalábbis csak ezeket vettük észre. - fűzte hozzá.

Nem vettem magamon semmi mást észre, mint hogy nincs meg két test részem. De, ha belegondolok, hogy Al az egész testét el vesztette, azért, mert vissza akarták hozni az anyjukat, ahhoz képest mi tényleg keveset fizetünk két emberért. De miért csak ennyit veszítettünk?

- Semmi mást nem vetettek észre? - kérdezte tőlünk Riza.
- Nem hiszem. - ráztam meg a fejem.

Rose mellettem valamin nagyon gondolkozott, a tekintetéből ítélve. Majd hirtelen valamire rájött.

- Emlékszel mikor a mesterrel először harcoltál? - nézet rám komolyan a húgom.
- Hogy felejteném el! Eltörte két bordámat. - Tíz éves voltam a mester első óráján vettünk részt Rose-al. Hiába voltak az ütések erősek, úgy áltam fel újra és újra, hogy meg sem éreztem őket.

Meg sem éreztem őket?

Most, hogy jobban bele gondolok semmi fájdalomra nem emlékszek. Pedig a mester többször is eltörte a csontjaimat.

Szóval erre gondol Rose. A test részeimen kivül, elvesztettem egy érzékemet. Ezért nem szokott semmi sem fájni. Annyira le voltam foglalva mással, hogy sosem gondolkodtam azon, hogy miért van ez. Inkább észre se vettem, azt hittem, hogy a mester ütései miatt van.

- Arra gondolsz, hogy elvesztettem a fájdalom érzékelésemet? - néztem a húgomra.
- Igen. Sosem nyafogtál, akkár hányszor törte el a mester a csontjaidat. Sőt törött végtagokkal mentél vissza harcolni ellenne. - magyarázta.

Edward mellettem elkezdet gondolkodni. A jobb kezét az állára rakta és maga elé mormogott.

- Ha, érzékeket is eltudsz veszíteni. Akkor lehet, hogy hasonló dolgokat vesztettek el, csak ti se tudjátok, hogy mit. - járkált fel alá.
- Ennyi erővel emlékeket is veszíthetünk el. - tettem karba a kezem.

Sajnos ez is benne van a pakliba. Mondjuk én tudom, hogy vesztettem el emlékeket. Csak azért tudom, hogy néztek ki anyuék, mert a nagyiéknál vannak képek róluk. De, csak két kép van, amin mind a négyen rajta vagyunk.

- Húgi, emlékszel anyu hangjára? - fordultam Rose felé. A húgom mosolyogva akarta mondani, hogy igen, de megakadt. Szóval ő sem emlékszik a hangjukra.

- Akkor jól tudtam. Nem emlékszünk a szüleinkre. - sóhajtottam fel.
- Tényleg nem maradt semmi emléketek róluk? - kérdezte Mustang.
- Nem. Csak azért tudjuk, hogy néztek ki, mert a nagyszüleinknél vannak képek róluk. - erősítettem meg.
- A közös emlékeink a szüleinkkel nincsenek meg. - hallottam meg a húgom szomorú hangját.
- Szerencse, hogy a nagyiék emlékeznek rájuk. - mosolyogtam rá.

Sosem kértük őket, de mindig felhozták, hogy miket csináltunk a szüleinkkel. Néha be is ugrott egy homályos kép róla, de ennél több nem. Jó lenne, ha meg lennének a közös emlékeink velük...

- Vissza térve a robbanásokra. - köszörülte meg a torkát Mustang.
- Azt akarom, hogy segítsetek. - nézet rám és Rose-ra.
- Nem vagyunk állami alkimisták. - hívtam fel a tényre a figyelmét.
- Nem rég beszéltem a Führerrel. Nem kell le tennetek a gyakorlatit. - mosolygott ránk. Kihúzta az asztala fiókját és elővett két zsebórát. Majd felénk csúsztatta őket. A hadnagy oda adott neki két papírt, amiket át adott nekünk.

Elkezdtem olvasni. A Führer a Gyémánt alkimista nevet adta nekem. Nem is mutattam be neki az alkímijámat. Rá néztem Rose lapjára. Ő a Kristály alkimista nevet kapta. Mondjuk a jég alkímiájához illik a név.

- Mostantól Állami alkimisták vagytok! - jelentette be Mustang.
- Természetesen én leszek a főnökötök. - villantott egy önelégült mosolyt. Mért nem tetszik ez nekem?
- Miniszoknyába kell dolgoznotok! - állt be egy dicső póz vagy tudom is én mibe.

Még, hogy szoknyát vegyek fel! Ki van zárva! Majd akkor veszek fel szoknyát, ha a Führer egy növény lesz!

Edward elkezdett ordítozni a Láng alkimistával. Nem lesz unalmas az itt töltött idő az biztos. Végig néztem a többi itt dolgozón, ők kínosan mosolyogva figyelték a két alkimista veszekedését. Mindennapos dolog gondolom ez köztük. De jó lesz majd hallgatni.....

Itt is van a következő rész! Megpróbálok aktívabb lenni. Remélem tetszet a rész.🖤