Nyári Éjszakák ✓

nyúzott és kócos

- Jobb reggelt.-köszöntem anyának amikor leértem a lépcsőn.
- Szia kisfiam.-fordult felém mosolyogva majd karjaiba zárt. Édeskés illata ismét az orromba költözött.
- Van valami kaja, amit magammal vihetek a suliba?-támaszkodtam neki a konyha pultnak.
- Persze. Csomagolok neked a tegnapi ebédből, okés?-kérdezte majd válaszképpen bólogatni kezdtem.

Ezután kivettem a hűtőből a narancslét majd öntöttem magamnak egy pohárral. Leültem az asztalhoz és azt kortyolgattam miközben bámultam ki a fejemből. Azon gondolkodtam, hogy 2 éve ismertük egymást Alexanderrel. Baszki, annyi időt elpazaroltunk a francba. Na mindegy. Ennyit szánt nekünk a sors.

- Majd suli után, amikor hazaérsz beszélgethenénk.-mondta anya miközben berakta a táskámba a kajás dobozt.
- Okés.-mosolyodtam el. Örültem mert ennyire nyit a történtek felé.
- Menj mert elkésel!-mondta majd magamra is kaptam a táskámat és felvettem a cipőmet.
- Szeretlek anya.-pusziltam meg az arcán.
- Én is szeretlek. Vigyázz magadra!-mondta majd a kapunál megfordultam és integettem neki.

Nem sokkal később már biológia órán ültem és hallgattam, ahogy a tanár magyaráz mindenféle szart amire sosem lesz szükségem az életben. Amúgy is ha az evolúció szempontjából nézzük akkor egy zsákutca vagyok szóval inkább elfoglaltam magam a rajzolással, ahogy szoktam. Charlotte viszont vadul jegyzetelt mellettem, hiszen pszichológus akar lenni és mindent tudni akar az emberi testről és annak a működéséről. Egyébként Ő egy rettentően okos és gyönyörű lány. Hosszú, barna haja van ami egy kicsit hullámos és szép zöld szemei. Nem értem miért nincs barátja. Ha heteró lennék tuti felszedtem volna már, de sajnos ez a hajó elúszott.

- Mit rajzoltál?-kérdezte a szünetben.
- Csak egy skicc.-vontam meg a vállamat miközben az "alkotásom" nézegettem.
- Nekem ez a "skicc" fél életbe kerülne Thomas.-túrt bele a hajába hitetlenül.
- Jaj Lotts. Te a tudományokban vagy jó, én meg az irodalomban és a rajzolásban. Nem vagyunk polihisztorok és nem is elvárás, hogy azok legyünk. Amúgy meg szépen rajzolsz szóval csukd be a szádat.-magyaráztam neki majd felálltam a helyemről és kidobtam a szendvicsem zacskóját, amit a büfében vettem.

Lassan elérkeztünk az ebédszünethez. Charlotteval elindultunk a kajálóba majd ott elfoglaltuk a szokásos helyünket.
- Na mesélj nekem kit is kerestél tegnap annyira?-kérdezte miközben előpakolta a kajáját. Most el kéne mesélnem? Elérzékenyülés nélkül?
- Csak valakit, aki fontos volt.-ráztam meg a vállaimat. Majdnem nehezemre esett kimondani az utolsó két szót.
- Ezzel most sokat mondtál. Ki az és miért csak VOLT fontos?-kérdezgetett teliszájjal. Nincs kedvem erről beszélni mert még a sebeim nincsenek begyógyulva és a vihar még nagyban pusztít a szívemben és a lelkemben.
- Lehetne, hogy nem most és nem itt beszélünk erről?-kérdeztem halkan.
- Ó persze. Ne haragudj.
- Nem haragszom.-ráztam meg a fejemet mosolyogva. Olyan szeretettel teli ez a lány. Nem bánom már, hogy a legelső napon mellém állt az évnyitón és elkezdte kifigurázni az igazgatót a tanárokkal együtt. Akkor alig bírtuk visszatartani a nevetésünket amiért le is csesztek minket.

Miután véget ért a nap elindultam hazafelé. Már majdnem az utcánkba értem, amikor egy ismerős autó kanyarodott ki Alexanderék utcájából. Egy sötétkék színű, elég nagy csomagtartóval rendelkező kocsi volt. Rögtön az anyósülésre pillantottam, ahol belefutottam a barna szempárba. Az arca nyúzott volt a haja pedig kócos. Körülbelül öt másodpercig láttam Őt és rosszul lettem. Úgy éreztem, hogy ha most nem dobom ki a taccsot valahol akkor meghalok. Szóval a legközelebbi bokrot megáldtam az ebédem félig megemésztett változatával. Legalább jó lesz a táptalaja.

- Szia anya.-köszöntem meggyötörten mikor beértem a házba.
- Veled meg mit történt?-fogta két keze közé az arcomat.
- Csak rosszul lettem és visszajött az ebéd.-mutattam a hasamra aztán elmentem a konyhába és ittam egy pohár vizet.
- Mégis mitől lettél rosszul? Semmi bajod nem volt amikor elmentél itthonról.
- Láttam Őt anya. Most mennek gondolom a reptérre. Ott ült a kibaszott autóban, amit a rohadék apja vezetett.-vágtam a konyhapultra a poharamat majd megfogtam a táskámat és felmentem a szobámba. Tudom, hogy bántom anyát a viselkedésemmel, de egyszerűen nem tudok senkivel sem egy légtérben tartózkodni. Egyedül akarok lenni.

Lefeküdtem az ágyamba és a félig elkészült festményemet néztem. A szememből kifolyt egy könnycsepp. Nem akartam befejezni azt az alkotást nélküle. Ő adta a vásznat és szeretném ha velem lenne, amikor festek rá valmit.

- Thomas.-hallottam meg anyát miközben az ajtómon kopogott.
- Gyere be!-mondtam majd felültem az ágyamban. Anya leült velem szembe és mélyen a szemembe nézett. Szinte a saját szemeimbe néztem bele valahányszor egymásra tekintettünk. Anyától kaptam a méregzöld szemeimet, a fekete hullámos hajat pedig az apámtól.
- Szeretném ha beszélnél velem. Kérlek ne zárkózz be és ne hidd azt, hogy egyedül vagy mert nem vagy. Szeretlek úgy ahogy vagy és elfogadlak. Ne félj attól, hogy esetleg más szemmel néznék rád egyes dolgok miatt.-simogatta meg a takarón pihenő kezemet.
- Rendben. Akkor szeretném anya elmondani, hogy meleg vagyok és együtt voltam Alexanderrel. Nyáron nem a sorozatok miatt voltam fent sokáig hanem mert kiszöktem itthonról és vele találkoztam.-mondtam de a mondandóm végén megremegett a hangom.
- Nyugalom. Hallgatlak.-bíztatott mire nagy levegőt vettem és elmeséltem neki mindent azon az estén kívül. Azt soha senki nem fogja megtudni. Az csak is az enyém és Alexander emléke.

Anya mosolyogva hallgatott végig majd mikor már a könnyeimben úsztam magához ölelt és megnyugtatott arról, hogy igazán nem zavarja a "másságom". Azt mondta, hogy támogat mindenben és szeret. Hálás voltam neki mert ilyen elfogadó és megértő volt velem szemben. Bárcsak Alexander apja is így kezelte volna a fiát.

Megírtam másnapra a leckéimet és megvacsoráztam. Ettem két darab melegszendvicset aztán nyugtáztam magamban, hogy sosem fogok egészségesen táplálkozni mert ezek a dolgok túl finomak ahhoz, hogy felhagyjak a fogyasztásukkal. Kaja után elmentem lezuhanyozni, ami egy kicsit felfrissített, de az életkedvem még mindig a béka segge alatt volt.

Aztán zuhanyzás után társaságra vágytam szóval lementem anyához a nappaliba tévézni. Épp valami vígjáték ment tehát elszórakoztunk rajta, viszont sajnos a végére bealudtam és így anya keltett fel, hogy menjek a szobámba és, hogy aludjak jól. Adtam neki két puszit majd bedőltem az ágyamba.

Mielőtt elaludtam volna, kb. 1 órát forgolódtam. Az agyam tele volt megválaszolatlan kérdésekkel és rengeteg fájdalmas emlékkel. Borzalmasan hiányzott Alexander. Egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak a vele eltöltött időkre, amikor még itt volt velem és gondtalannak tűnt minden. Azt hittem végre megtaláltam a szerelmet és a boldogságot, de sajnos nem érdemeltem meg Őt és el is szakítottak minket egymástól. Sínylődtem a nap minden egyes másodpercében mert nem tudtam, hogy mivel tudnám kitölteni az űrt, amit maga után hagyott a lelkemben. Semmit nem találok ami segíthetne. Ő kéne nekem teljes valójában, de sajnos ez lehetetlen.