Nyári Éjszakák ✓

megszokásból

Éjjel lecsapott egy elég durva vihar Londonra és kicsit megijedtem, hogy őszinte legyek. Gyönyörűek voltak a villámok amelyek bevilágították egy pillanatra az egész szobámat, de a dörrenések olyan decibellel rendelkeztek, hogy néhány kocsi riasztója is berezelt az utcában. Mindenesetre én megnyugvásképp Alexander pólóját szorítottam magamhoz, amit még az utolsó közös éjszakánkon hagyott itt. Folyton azt fogdosom ha valami bajom van. Megnyugtat a benne rejlő illat.

A zivatar közepette szerintem elaludtam szóval azután csak a reggeli ébresztőmre keltem fel fél 7-kor. Álmosan elnyújtoztam majd felvettem a papucsomat és lementem a családomhoz köszönni.
- Boldog szülinapot!-ugrott elő anya és apa a konyhából. Ó, ma november 27.-e van? Jó tudni.
- 17 éves lett a mi kisfiúnk.-mondta anya miközben magához szorított és összeborzolta a hajamat. Apa is magához ölelt majd adott egy puszit az arcomra. Mióta megtudta, hogy meleg vagyok nagyon gyengéden bánik velem, ami elég meglepő. Azt hittem ki fog akadni, viszont kellemesen csalódtam. Hála Isten azok közé a szerencsések közé tartozom, akiket támogatnak és elfogadnak a szülei és nem kellett harcolnom azért, hogy elfogadjanak.

Sokat voltak mellettem az elmúlt 2 hónapban. Nem tudom mit kezdtem volna magammal ha nincsenek velem és nem segítenek cipelni a mázsás súlyú fájdalmat. Rengeteget sírtam előttük és nélkülük is. Borzalmasan sok érzelem bújt meg bennem. Egyszerre voltam szomorú, bunkó, visszahúzódó és hirtelen haragú. Csupa rossz tulajdonság. A lényeg, hogy anyáék segítettek nekem abban, hogy ismét tudjak szívből örülni és őszintén mosolyogni. Lassan és kemény munka után, de elkezdtek gyógyulni a sebeim is.

Eszmefuttatásom után megettem a szülinapi reggelimet, felöltöztem és bepakoltam a sulis táskámba. Letotyogtam a lépcsőn miközben végighúztam a kezemet a korláton majd a bejárat előtt megállva felvettem a cipőmet és a kabátomat.
- Vigyázz magadra Thomas.-mondta anya miközben két puszit nyomott az arcomra.
- Rendben anya. Szeretlek titeket.-öleltem meg majd még apának intve kiléptem a házból.

A hideg szél egyből megcsapta az arcomat, ami rögtön be is vörösödött emiatt. A sálamat feljebb húztam majd a kezeimet is zsebre vágtam és úgy indultam útnak.

London ismét elkápráztatott. Minden olyan őszies volt mint a filmekben. A fák már megkopaszodtak a színes levelek pedig a földön hevertek. A kisgyerekek boldogan gyűjtötték össze a különböző színű és alakú faleveleket, hogy azokat körbefessék vagy esetleg összepréseljék. Én imádtam ezeket csinálni gyerekként. Délutáni programmnak számított az, hogy elmentünk leveleket gyűjteni anyával és apával. Kerestem a piros, sárga és barna színűeket és általában a tölgyfa leveleit vittem haza mert annak az alakja tetszett a legjobban.

Kis idő és bámészkodás után elérkeztem a suliba is, ahol ismét végiguntam az egész napot. Csupán Charlotte dobta fel, mint eddig minden évben. Hatalmas mosollyal várt rám reggel az osztályban majd abban a szünetben, amelyikben akartam vett nekem egy kávét a büfében. Aztán miközben leültünk ebédelni elmesélte, hogy ráírt Alexander, amit eléggé furcsának találtam. Érdeklődött afelől, hogy hogy vagyok és, hogy gondolok-e még rá. Hát az igazság az, hogy igen. Elég sokszor. Az ember nem tud csak úgy 3 hónapot kitörölni a fejéből, ami tele van csodás emlékekkel. Az a fiú beleírta magát az életemnek a forgatókönyvébe és sosem fogom tudni kiírni onnan. Alkoholos filccel írt minden egyes betűt.

- Thomas.-böködött meg anya kiszakítva a gondolataimból. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok annyira megijedtem tőle aztán realizáltam, hogy a nappaliban ülök a kanapén.
- Igen?-fordítottam fejemet felé.
- Menj fel a szobádba és csináld meg a házi feladataidat! Utána majd ünneplünk rendben?-kérdezte mire bólintottam majd tettem amire kért. Felálltam tehát a garnitúráról és felbattyogtam a lépcsőn.

Miután beléptem a szobámba a sulis táskámat a székembe dobtam majd átnéztem a ma leadott anyagokat és megcsináltam a házikat. Beraktam a könyveimet használat után a táskámba majd az íróasztalom mellé tettem azt. Aztán a könyvespolcomról levettem azt a kötetet, amit jelenleg olvasok és az ágyamra ülve olvastam tovább.

Körülbelül fél óra pihenés után lementem anyáékhoz, akik tortával vártak rám a konyhában. Elénekelték nekem a boldog születésnapot dalt majd összenyálazták az egész arcomat a szeretetükkel.
- Köszönöm szépen.-mosolyodtam el majd anya a kezembe adta a tortavágót és szeltem egy szeletet a csokis finomságból.

Anya pluszban még a kedvenc kajámból is csinált szóval azt is ettünk. Végül egy kellemes családi vacsora és beszélgetés kerekedett ki az estéből, amit nagyon élveztem. Sokat nevettünk és apa végre mesélt arról, hogy milyen volt Franciaország mert eddig eléggé csendben volt azzal kapcsolatban.
- Ó ez az enyém lesz.-szakítottam meg a beszélgetést miközben meghallottam, hogy a telefonom elkezdett zenélni a nappaliban. Gyorsan felkeltem az asztaltól majd átsétáltam a készülékért.

A telefonom egy ismeretlen számot írt ki, de attól még felvettem hátha egy osztálytársam keres, akinek nincs meg a száma és kéne neki segítség valamiben.
- Hello, Thomas vagyok.-köszöntem miközben a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia.-hallottam meg azt a hangot, amelyet legutóbb megtörten hallgattam.
- Alexander.-mondtam mire a hasam összezsugorodott és a torkomban gombóc keletkezett. Muszáj volt leülnöm a kanapéra.
- Boldog születésnapot.-mondta, s lefolyt egy könnycsepp az arcomon.
- Itt hagytál engem majd kizártál az életedből és annyit mondasz, hogy boldog születésnapot?-háborodtam fel szerintem teljesen jogosan.
- Sajnálom Thomas nem tehettem meg, hogy kereslek. Apám minden lehetőséget elzárt előlem, de most muszáj volt felhívjalak.
- Hova tűnt az én bunkó, másokkal nem foglalkozó és egoista Alexem, aki leszarja az apját és lázad?-ráztam meg a fejemet a sírás szélén állva.
- Nem tudom. Apám és a nője megölte és elásta.-sóhajtott nagyot.
- Hogy érzed ott magad?
- Nem mondom, hogy szarul de agyfaszt kapok ettől a nőtől. Olyan mint egy hárpia, sőt az is.-mondta én pedig láttam magam előtt ahogy megforgatja a szemeit.
- Hiányzol.-néztem magam elé szomorúan.
- Te is nekem. Nagyon.-mondta majd a szememből még több könny tört utat magának az arcomon.
- És a hú...-kérdeztem volna, hogy hogy van a testvére, de félbeszakított:
- Mennem kell ne haragudj. Apám hazaért. Majd valamikor még megprobállak felhívni. Szeretlek.-mondta majd kinyomta a hívást.

A telefont elvettem a fülemtől és az ölembe hulltak a karjaim. Magam elé bámultam miközben a szívem megint összetört. Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon rúgtak vagy felképeltek. Azt mondta szeret még engem, de ez vajon megszokásból jött neki vagy eltervezte, hogy elmondja?
- Ki volt az Thomas?-állt meg anya az ajtóban.
- Felhívott.-néztem rá majd oda jött hozzám és magához szorított.
- Mit mondott?-kérdezte halkan.
- Felköszöntött, aztán megkérdeztem, hogy érzi ott magát Amerikában és azt mondta, hogy az agyára megy az apja új nője. Ezután el kellett köszönnie mert hazaért az apja és azt mondta, hogy szeret.-mondtam nagy sóhajjal a végén.
- Persze, hogy szeret. Ő sem akart innen elmenni Thomas.-simogatta meg anya az arcomat én pedig egyetértően bólogattam.
- Menjünk vissza enni.-mondtam mire anya biccentett és visszamentünk az étkezőbe apához, aki kiváncsian várta, hogy elmeséljem mi történt.

Az este hátralévő részében elég melankólikus volt a hangulatom. Miután befejeztük a vacsorát elmentem letusolni majd megnéztem egy részt a kedvenc sorozatomból az ágyamban. Az is elég szomorú volt szóval inkább ki is kapcsoltam és telefonomat kezdtem el nyomkodni. Írtam Charlottenak a történtekről, aki eléggé kiakadt mert, hogy még volt pofája felhívni Alexandernek?! Őt szerintem jobban felzaklatta a dolog mint engem.

Beszélgettem még egy kicsit Charlotteval, majd nem sokkal később úgy döntöttem, hogy lefekszem aludni. A telefonomat feltettem a töltőre majd betakaróztam és az ablak felé fordultam, ahonnan besütött a holdfény. A látvány eszembe juttatta azt az éjszakát, amikor filmezni akartunk Alexxel, de végül mi magunk alkottunk egy filmet a magunk elméjébe. Olyan hihetetlen volt akkor az, amit csináltunk. Legszívesebben most is magamhoz húznám Őt és úgy esnék álomba, de most sajnos csak a pólója éri el azt a hatást mintha itt lenne valahol körülöttem és érezném azt a jellegzetes illatát. Sajnálom azt, hogy így alakultak a dolgok, de talán valamikor még összesodor minket az élet.