Grace határozottan irányítás mániás, szereti, ha a dolgok úgy működnek, ahogy eltervezi. Minden a legnagyobb biztonsággal, a saját medrében, úgy ahogy ő megtervezte.
Reece vad, fékezhetetlen és imádja a spontaneitást. Szeret mindenbe belevágni, m...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
tizenkettedik rész Gracie szemszöge
Chloé nálunk aludt péntek este, mert állítása szerint annyira megcsúsztam lelkileg, hogy ha ő nem rángat össze, Isten tudja hol kötök ki. A szavait idézve, a lelki dzsungelem sűrűbb volt, mint az ő lábszőrzete telente. Nem tudtam, hogy ezen nevessek vagy sírjak. Az én lábam a kosár miatt sosem lehetett szőrös, szóval még csak igazán értékelni sem tudtam a poént. Két hetente Travis Scottra epiláltam a lábam, és próbáltam lenyelni a szitkozódásom, miközben a gép egyesével tépte ki a makacs szőrszálaimat. Erről ennyit.
— Valami jó film kellene neked — böngészte a dvdéket a szőnyegemen ülve, és közben be nem állt a szája. — Valami akció. Semmi szex, semmi erotika... Mondjuk smárolás mehet, nem?
— Persze — helyeseltem, miközben törökülésben ültem a rózsaszín ágyamon kisujjam körmét rágva. — Figyelj, kérdezhetek valamit?
— Aha, bármire kapható vagyok — kacsintott rám a válla fölött, majd meglátta mit csinálok. — Hé! Ne rágd le a körömlakkot a kisujjadról.
— Oké, bocsi — ejtettem le a kezemet testem mellé. — Szóval, izé, szerinted mi van a szalagavatóval?
— Mármint mi lenne? — a tükörben láttam, hogy barátnőm a szemöldökét ráncolja. — Jól haladunk.
Chloé is táncolt, Scott kérte fel, nem hiszem, hogy szerelmi ügy miatt, inkább csak olyannal akart táncolni, akivel talán még szórakozásnak élheti meg, nem pedig valami iskola utáni kínzásnak. Én nem jelentem meg a próbákon, még mindig. Reecenél sem hoztam szóba, és ő sem nekem, na nem mintha mostanában annyi mindenről beszélgettünk volna. Folyamatos kínos csendben utaztunk haza.
— És Reece? — kérdeztem félve, és tekintetemet a paplanomra szegeztem. Ujjaimmal az ágyneműt fésülgettem.
— Cindy táncol vele, a második próba után rámászott, és azóta együtt vannak párban — felelte Chloé, és tekintetünk találkozott a tükörben. Nagyra nyíltak a szemei meglepettségtől. — Te féltékeny vagy?
— Nem — motyogtam az orrom alatt, és elkaptam a tekintetemet. — Tudom, hogy én szúrtam el, szóval nincs miért sajnáltatni magamat. Faképnél hagytam.
— Hát igen — értett egyet Chloé. — De hé, miért vagy féltékeny? Nyugi, Cindy úgysem veszi el a legjobb barátodat, maximum dugnak egyet a szertárban valamelyik edzés után és kész.
Chloé ezt olyan lazán és természetesen mondta, hogy észre sem vettem először mennyire megérintett. Aztán rosszul lettem. Nem úgy rosszul, hogy hányingerem lett vagy ilyesmi, hanem úgy, mint egy féltékeny, irigy barátnő. Ezelőtt sosem volt velem ilyesmi, nem érdekeltek Reece nőügyei, azzal a csajjal kavart, akivel akart, de most megváltozott a helyzet. Tudtam, nem is, ismertem az érzést, mikor Reece felém tornyosult, mikor lágy érintései arcomat érték, mikor izmai velem együtt mozogtak, mikor tekintete éjfeketéje ellágyult. És most, hogy tudtam milyen bensőséges ez a helyzet, nem akartam, hogy más is megtudja. Pláne nem Cindy, akárki is legyen ő. Ribanc Cindy.
