Na, Valesz nap.
Éljük az életünk, nem történt semmi...
De, amúgy legalább három új párocska lett az osztályban, valaki pedig egy nála nagyobbal van most, de nem említem a nevét, mert az szenyóság lenne.
Történhetne már valami izgalmas, mert a végén még elunom magam...
Plusz nem tudok mit írni. És így uncsi lesz az egész...
A suliban mennek a szokásos dolgok, dogák, felelés stb.
Az új téma az ebédnél valami vírus, de engem nem izgat az egész.
Gergő befejezte a Babót, én elkezdtem a Párválasztót, mert miért ne...
Bár nem száz százalék, de mintha néha látnám apa kocsiját az utcán, ahogy elhagyja a települést, mikor hozom haza Gergőt a suliból... És ez nekem gyanúús!
De még semmit se tudhatok, van egy tervem, de azt előbb meg kell osztanom a nyavalyás öcsikémmel, aki biztos rákérdez, hogy miért és így el kell mondanom neki MINDENT, amit sejtek és félek, hogy a végén még kikotyogja, de vállalom a kockázatot...
Na, ennyi. A gyanúm még ide sem írom le, mert mi van, ha nem igaz és csak leégetem magam...
Leégetem magam saját magam előtt... Hú. Mindegy, ezt mellékeljük...
YOU ARE READING
Úton hazafelé -napló bejegyzésekből-
Teen Fiction\\BEFEJEZETT// Dorottyának keserű a múltja, de egy napon hirtelen megváltozik az élete... Részlet a könyvből: „Anya dudorászva lépett be az ajtón. Bejött az étkezőbe és körbetáncolta az asztalt. Lepakolta a cuccait és nagy öleléssel üdvözölt. Még so...
