Két hónapba telt, mire fel tudtam dolgozni anya halálát, addig nem is írtam semmit... Úgy hiányzik! Apánál lakunk, sulit is váltottunk, de erre a két hónapra nem volt nagy dolog. Rendesek az osztálytársaim, Zita és Timi az új barátaim, de Andrisékkal is tartjuk a kapcsolatot, a gyülekezetben minden héten találkozunk kétszer, ugye az istentiszteleten és az ifiken. Flóri becsajozott, de szerencsére nem pártolt el tőlünk és, hát igen, én is bepaliztam. Valesszel. 😂😂 Végülis olyan aranyos... A kismajom. Június elsején kezdtünk járni, a pünkösdi istentisztelet után találkoztunk a városban és megtörtént. Minden olyan gyors volt. De szeretem, tényleg. Csak nem alarok itt nyálaskodni.
Jeles lettem, a német, a francia és a magyar lett négyes, a többi ötös. Látszik, hogy a nyelvekből gyenge vagyok... Idézek Danitól: „De érted, ha idegennyelvből nem vagy jó, akkor az ember azt gondolná, hogy a magyar legalább megy, de nem, abból is beszedsz egy pár hármast - négyest." Ha nem lennék, akkor ki kéne engem találni. Mert ki lehet még ilyen szerencsétlen?
Hoppá hoppá! Már csak egy oldal van hátra... Azt majd valami izgire tartogatom...
YOU ARE READING
Úton hazafelé -napló bejegyzésekből-
Teen Fiction\\BEFEJEZETT// Dorottyának keserű a múltja, de egy napon hirtelen megváltozik az élete... Részlet a könyvből: „Anya dudorászva lépett be az ajtón. Bejött az étkezőbe és körbetáncolta az asztalt. Lepakolta a cuccait és nagy öleléssel üdvözölt. Még so...
